Azon az őszön, amikor a Nők Lapja először kapható volt az utcai újságosbódékban, sokkal lassabb volt az élet. Kezdjük ott, hogy egyetlen családnak sem volt tévéje, az országban egyetlen képernyő sem vonta el a figyelmet egy jó kis beszélgetéstől. 

A rádió minden háztartásban szólt, akkor októberben a legnépszerűbb épp Karády Katalin és az operettes hangzású dallamok voltak. A mozi, mint legújabb szórakozás, az akkori fizetésekhez képest kimondottan olcsónak számított, és minden nagyobb városban volt már egy.

Latabár Kálmán vígjátékaira invitálták a legtöbb lányt, így volt a legmenőbb randizni. A kultúrházakban pezsgett az élet, délutáni táncos rendezvényeken lehetett megmutatni a frissen berakott frizurákat. És igen, olvasni divatos volt, a népkönyvtárakba ingyenesen tudott a dolgozó beiratkozni, a cél az „olvasó nép” kinevelése volt, jobbára szépirodalmi és szovjet könyvek fordításait lehetett hazavinni.

Ebben az időszakban jelent meg a Nők Lapja első lapszáma. A címlapon nem modellek, színésznők, hanem szorgalmas munkásasszonyok mosolyogtak. Rovatai minden fontos témát érintettek, család, a párt üzenetei, külföldi hírek, szépségápolás, gyereknevelés – hamar siker lett. Ma a mesterséges intelligencia minden szakmában változást hoz, természetesen a médiát is érinti. Az egyik első címlaplányunk, a traktoros lány, most a képernyőmön életre kel, egy alkalmazás lehetővé teszi, hogy a régi fotót videóvá alakítsam. Integet, elmosolyodik, és kihajt a képről.

Hetven éve elképzelni sem tudta ezt az akkori lapkészítő. Mint ahogy mi sem tudjuk, milyen lesz a magazinok jövője: hologramok, beszélő oldalak? Egyben viszont biztos vagyok, a mélyinterjúk, oknyomozó írások, a valódi beszélgetések sosem mennek ki a divatból.

Kapcsolódó: Így készült és készül ma a Nők Lapja

Ajánlott videó