„Munkatársaink megbízható barátként jelentek meg a szövőgépek mellett éppúgy, mint művészek otthonában, a krumpliföldön kapáló asszonyok között és a tanári szobában.” Ezt a Nők Lapja egykori főszerkesztőjének visszaemlékezésében olvastuk, és bár ő a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekre vonatkoztatta, máig érvényes. (Az ugyan elgondolkodtató, hogyan teljesítene egy diktafon a hangos szövőgép mellett…) Németi Irén tökéletesen megfogta a lényeget: mindenhol ott vagyunk. Az ember egyik nap, interjúra érkezve, leparkol a Sándor-palota előtt – olyan helyen, amelyről kiderül, hogy ott még az elnök sem állhat meg… –, majd pár nappal később azon tűnődik, ráforduljon-e egy homokos útra a szegedi tanyavilágban, mert mi lesz, ha elakad. Zárdában, rituális fürdőben, szülőszobán, díszlettárban, pilótafülkében, hídon, híd alatt, éttermi konyhán, kastélyban, deszkabódéban, erdő közepén, paprikaföldön és lovas kocsi bakján is készítettünk már anyagot, a sor szinte a végtelenségig folytatható. Negyvenfokos hőségben vagy fogvacogtató hidegben ugyanúgy bekapcsoljuk a magnót, kotorászunk toll és füzet után.
Lassan hetvenhárom éve. A többes szám első személy teljesen indokolt, mert a stafétát generációk adják egymásnak.
Néha azért a szerkesztőségben is időzünk, az éppen úgy néz ki, mint egy iroda. Gázrugós székek, egyforma asztalok, számítógépek, monitorok. A sarokban nyomtató, szerencsére többnyire működik is. A falakon néhány ikonikus Nők Lapja-címlap, az ablakokban virágok. (Élnek és virulnak!) Mégis több ez, mint iroda. Szerkesztőség. Ami, ha éppen nincs világjárvány, tele van élettel, élő és kreatív energiával, jövés-menéssel, minidrámákkal, jókedvvel, sikerekkel, folyamatos agyalással. Minden szerkesztőség szellemi műhely. Nem a nyomtató teszi, és nem a forgószék, hanem az a sok ember, akiktől vibrál és pulzál az egész. A ciklikusságtól. Az értekezleten elhangzanak az ötletek, majd az újságírók szétrajzanak, és ahogy jön a lapzárta, nő a feszültség, egyre intenzívebbé válik a munka – hogy aztán, miután elment a lap a nyomdába, újra kezdhessük.
Újságírók igen, cicás videók nem
Az idők változását nem csupán divatrovatunkon látni. A hetvenes években elődeink azzal kínlódtak, hogyan emeljék be a kötelezően elvárt politikai tartalmakat az értékes olvasnivalók közé, nekünk az jutott, hogyan tudjuk a politikát a falakon kívül tartani egy teljesen átpolitizált és erősen megosztott országban. Szerencsére, mivel a lap a kezdetektől az örök emberi köré szerveződött, bizonyos témák rendre felbukkannak. Egyszerűen azért, mert egy mai negyvenévest ugyanúgy érdekel, mitől lesz jó egy párkapcsolat, miért nem születik több gyerek, hogyan fér meg egymás mellett család és munka, és ma sincs kevesebb kérdés szoptatásról, hűségről, szorongásról, vitaminokról és egészségügyről.
Ahogy nem az irodabútor teszi a szerkesztőséget, úgy nem is a platform, ahol a cikkek megjelennek. A Nők Lapja nem egy papírra nyomtatott lap, hanem újságírók és olvasók közössége. Egy olyan közösség, amely számos értéket tudhat magáénak. Humanista, együttműködő, érdekes, alapos, megható, vicces, elgondolkodtató és szórakoztató. És ugyanilyen lesz képernyőn vagy mobiltelefonon is. A változások erőterében ugyanis minden eddiginél jelentősebb átalakulás zajlik: kultúraváltás. Az olvasók jelentős része online tartalmakat is választ, online olvas újságot, podcastot hallgat, videókat néz, és elvárja a gyors reagálást. Sajnos kialakult egy pró és kontra vita is, mintha a print és online sajtó egymásnak ellenfele lenne, pedig gondoljunk csak arra, hány embernek van e-könyv-olvasója, de ez mégsem jelenti azt, hogy amint megvette az eszközt, rituálisan elégette a könyvespolcán sorakozó köteteket. Csodás dolog levenni egy könyvet a polcról és bekucorodni vele a fotelbe, de az is, ha egy kéthetes nyaralásra velünk jöhet akár tizenkét kötet is, húsz deka összsúlyban.
Egyszerre könyvespolc és e-könyv-olvasó
– A Nők Lapja ugyanazzal a kihívással szembesül, mint a világ többi komoly lapja – mondja Vass Virág, a Nők Lapja főszerkesztője. – Kényelmes pozícióból figyeltük az internet növekedését, mert látszott a kutatásokból, hogy olvasóink továbbra is papíralapon kívánnak olvasni. De az is kiderült, hogy a maradék idejüket az interneten, a közösségi felületeken töltik. A nyomtatott lapban utánajárunk az információknak, személyesen, összefüggésekre rávilágítva, mégis szórakoztatóan, érzelmeket is kiváltva megbeszéljük, mi történik körülöttünk a világban. Emberi történeteket osztunk meg egymással, olyan élettapasztalatokat, amiket mindenki visszaforgathat a saját életére. Ezt folytatjuk a neten is. Kiscicás videókra tehát ne számítsanak tőlünk, hanem a megbízható „nőklapjás” műfajnak mutatjuk meg az online arcát. Frissek leszünk, gyorsak, de hiteles információval, elmélyült újságírással jelentkezünk majd.
És ott lesz a jól megszokott és szeretett személyesség is: a Nők Lapja újságírói karakterekre épül, ilyen lesz internetes kiadásunk is. Megjelennek a jól ismert szerzők, online cikkeink kapcsolódnak a Nők Lapja adott héten megjelenő tartalmaihoz, csak éppen más szemszögből, kicsit kötetlenebb, oldottabb hangvétellel, a frissességre fókuszálva. Körbejárjuk a témát arról az oldalról, hogy mit lehetne írni a hetilapban, ahol zizeg a papírlap, de ki fog derülni, mit lehet kezdeni ugyanezzel podcast, online cikk, videó formájában. A nőklapja.hu lehetőséget ad, hogy gyorsan reagáljunk, ne kösse meg a kezünket nyomdai határidő, terjedelmi korlát, és egy-egy hiba után senkinek sem kell a kardjába dőlnie, mert csak néhány gombnyomás, és minden kijavítható. Mi, alkotók hatalmas lehetőséget látunk benne, ráadásul az élére egy olyan fiatal kolléga került, aki ismeri és értékeli a lap legnemesebb hagyományait. Az együttérzést, az igazságosságot, a kíváncsiságot és a bensőségességet.
– A Nők Lapján nőttem fel, ez volt az egyetlen komoly lap, ami, ha három-négy hetes csúszással is, de eljutott Erdélybe – mondja Ribánszky Ágota, a nőklapja.hu vezetője, főszerkesztő-helyettes. – Tizenegynéhány éves koromtól kísérte a napjaimat, az, hogy újságíró lettem, jórészt a lapnak és szerzőinek köszönhető. A Nők Lapjá-s gondolkodás és írás szinte kódolva van bennem, ezért nem esik nehezemre a hagyományok továbbvitele. Az én példám mutatja, hogy a korosztályom tagjai közül sokaknak van igényük ilyen léleksimogató, színvonalas írásokra, erre a tematikára. Az jelent kihívást, hogy ez a hang hogyan tud az interneten, ezen az alapvetően rideg médiumon megszólalni. Ugyanakkor itt vannak olyan lehetőségek, amelyek a printben nincsenek, mozgókép, hang, gyorsaság, és így tovább.
Fontos, hogy a gyorsaság ne jelentsen felületességet, a lazaság nívótlanságot, és a közvetlen hang ne abból álljon, hogy az újságíró kizárólag önmagáról ír. Vagyis megőrizzük a lap értékeit. Ágota szerint nem másolhatunk nemzetközi példákat, mert a világon nemigen van más ekkora hagyománnyal bíró, ilyen tematikával íródó lap.
– Oprah Winfrey-nek sikerült az online váltás, de ő tévés személyiség is… És sikerült a nagy hagyománnyal bíró politikai elemző lapoknak is. Az biztos, hogy nálunk a minőség-mennyiség dilemmában egyértelműen a minőség győz, ehhez ragaszkodunk, hiszen a hitelesség a tét. Fizetőkapu mögé csak az aktuális print lapszám anyagai kerülnek, a többi tartalom ingyen olvasható lesz. Folyamatosan építkezünk, az online-ra amúgy is jellemző, hogy sokkal folyamatosabb a munka, mint a print lapok esetében. Ott mindig van egy lezárás, hiszen ha az ötödik heti lapszám elmegy a nyomdába, akkor az úgymond kész van, változtatni már nem lehet rajta, és következik egy új lapszám. Az online olvasó teljesen ki van szolgáltatva a keresőplatformok és a közösségi média algoritmusainak, akár tud róla, akár nem, erősen befolyásolják. Emiatt kevésbé hűséges és sokkal szeszélyesebb. A legnagyobb kihívás az, hogy az online olvasóknak is tudjunk adni olyan tartalmat ebben a hatalmas médiazajban, ami elkötelezett, hűséges olvasóinkká teszi őket.
Pénzért vagy ingyen?
A világban egyre több nyomtatott lap dönt arról, hogy tartalma egy részéért az interneten pénzt kér, ezért „paywall”, vagyis „fizetőfal” mögé rejti. „Hard paywall” esetén a látogatók egy vagy két cikket ingyen olvashatnak, de a többiért már digitális előfizetésre lesz szükségük. Így tett 2010-ben a brit The Times. Rövid távon el is veszítette online közösségének kilencven százalékát. Nagy érvágásnak tűnt – viszont a hűséges tíz százalék akkora bevétellel látta el a lapot, amekkorát még nem látott az internetes világ. Később a fizetni hajlandó látogatók száma növekedésnek indult.
Van olyan lap – például a The New York Times –, amelyik több ingyencikket is engedett. Itt a kezdetekben havonta tízet (néha húszat is) is el lehetett olvasni fizetés nélkül. 2017 óta ez a szám csökkent, mert az előfizetők száma ugrásszerűen nőtt: az olvasók rájöttek, hogy megéri pénzt adni a minőségi újságírásért.
A harmadik kategória a „freemium” fizetőfalas megoldás. Ilyet alkalmaz például a The Guardian. Itt az olvasók hozzáférnek a cikkekhez, de ha előfizetnek, eltűnnek a reklámok, ráadásul számos pluszdologhoz – ebookhoz, belépőjegyekhez, tematikus estekhez – jutnak. Az American Press Institute tavalyi felmérése alapján a digitális előfizetők több mint fele soha nem vette meg a print lapot – az újságok tehát új közönséget is toborozhattak maguknak.
Magyarországon is egyre több hírportál kér pénzt a minőségi tartalmakért. Némelyiknek a puszta léte múlik az olvasók nagylelkűségén és a támogatásokon, és van olyan online lap is, amelyik úgy érzi, azért a minőségi tartalomért, amit meglehetősen sok költséggel előállít, fizessen az olvasó. A Nők Lapjánál azonban van egy harmadik indok: egyszerűen nem tehetjük ki a friss újság tartalmát ingyenesen az internetre: ez gazdasági öngyilkosság lenne.
Ezt erősíti meg Vass Virág főszerkesztő is, de ezen felül is érvényesülnek lényegi megfontolások.
– Ha ugyanaz a tartalom megjelenne ingyen az online portálon, akkor nyilvánvalóan nem lennénk igazságosak az újság vásárlóival szemben. Ugyanakkor, miután sokan olvassák a Nők Lapját világszerte, mindenképpen fontos, hogy a nyomtatott lap heti tartalma online is elérhető legyen. Hogy ha valaki külföldön él, el tudja olvasni. Így a friss Nők Lapja a fizetőfal mögött található, ahova nem túl sok pénzért lehet bejutni. A fal előtti tartalmat viszont elkezdjük növelni, hogy még jobban megismerhető legyen a Nők Lapja világa. Lelkesedésből, szerelemből gyártunk majd cikkeket, híranyagokat, hogy minél több felületen maradhassunk kapcsolatban az olvasóval.
Ha kedvet kaptál tartalmainkhoz, kattints a kedvezményes előfizetési lehetőségekért!
Fotó: MTI/ Tormai Andor, Emmer László, Szász Marcell
