Mai fogalmaink szerint is valódi díva volt. Profi módszerekkel felépített ikon, szex- és nőideál – 42-es lábmérettel. 105 évvel ezelőtt született Kőbányán, és 25 évvel ezelőtt hunyt el New Yorkban. Élete során nagy utat járt be, és nem csupán földrajzi értelemben.

Élni tudott a lehetőségekkel

Szülei hetedik gyerekeként a Százados úti lakótelepen született, nagy szegénységbe. Apja, Kanczler Ferenc cipészmester nemritkán szíjjal verte a gyerekeit, valójában csak a lóverseny érdekelte, családjának pedig mind az újságolvasást, mind a színházba és moziba járást megtiltotta, az ellenszegülést pedig veréssel büntette. Apja brutalitása elől Kanczler Katinkának volt szerencséje néhány hónapra holland és svájci intézetek-be menekülni a Vöröskereszt és a Gyermekvédő Liga gyermeksegélyezési akciójának keretében. Hazatérte után a Kereskedelmi Leányiskola tanulója lett, és már akkor kitűnt társai közül szépségével, nyelvtudásával, öltözködésével és a kültelki környezetben feltűnést kel-tőtisztaságával. Két évet végzett csak el az iskolából, amikor apja meghalt, anyja pedig magára maradt hét gyerekkel a szoba-konyhás kőbányai lakásban. Katalint ezért gyorsan hozzáadta a nála harminc évvel idősebb, többször elvált Vargha Rezső adóhivatali vámtiszthez (más források szerint egyszerű géplakatos volt), akivel három évig tartott a házassága egy Bartók Béla úti két-szobás bérelt lakásban.

A válást érdekes módon a férj kezdeményezte, akinek hamar meggyőződésévé vált, hogy ők ketten nem illenek össze, s hogy koldusbotra jutna, ha hosszú távon próbálna megfelelni a nőigényeinek. Kató még be sem töltötte a huszonhármat, amikor elvált asszony lett belőle, és nem is ment többé újra férjhez. S hogy a húszéves lányt mi vihette bele a házasságba? A hasonló élettörténetek alapján feltételezhető, hogy őt is a stabil családi háttér hiánya, az apjával való, konfliktusokkal teli kapcsolata, a biztos támasz és egy idősebb férfi minta utáni vágya kergette bele a meggondolatlan és korai házasságba. De lehet, hogy egyszerűen csak az anyja kényszerítette bele, ő pedig nem talált jó indokot, hogy nemet mondjon. A kőbányai nyomortelepről a Bartók Béla úti lakás minden bizonnyal palotának tűnhetett számára.

Ettől a ponttól magánéletének történetében semmi sem biztos, csupán számtalan sztori és mendemonda különféle variációit ismerjük. Egyesek szerint leszbikus volt, kettős ügynök és prostituált, mások javíthatatlan férfifalónak tartották. Tény, hogy hamar rájött, milyen hatással van mindkét nemre, és az ebből származó előnyöket a végsőkig kihasználta. Mai szóhasználattal escortként írnánk le az életmódját: gazdag férfiak pénzén járt fogadásokra, estélyekre és külföldre, és pénzért sok mindenre kapható volt, miközben más forrásokból azt is tudni lehet, hogy erős leszbikus hajlamokkal bírt.

Kitartott álmai mellett

És bár apja annak idején kimondottan tiltotta a szín-háztól, ő csak azért is színésznő akart lenni, és állandóan meghallgatásokra járt. A színésznői ambícióiban nagy szerepet játszott Lábass Juci, a Városi Színház művésznője, akiért egyenesen rajongott. Kivágta és albumba rendezte a róla szóló cikkeket, amikor pedig a primadonna 36 éves korában váratlanul elhunyt, a fájdalmas hírbe ő is majdnem belebetegedett.

Színházi tanulmányait 1936-ban kezdte: Tarnay Ernőtől, majd Bárdos Artúrtól vett órákat, de ezeket hamar megunta. Művésznevét, a Karádyt Egyed Zoltán színi-kritikustól kapta, aki egy budai mulatóban fedezte fel Katalint magának és a világnak. Egyednek az előkelő meleg körökben otthonosan mozgó bátyjai mutatták be, és ezután a férfi járatta beszéd- és mozgásórákra, ő protezsálta be a Pesti Színházhoz, és bemutatta Csathó Kálmán rendezőfeleségének, Cs. Aczél Ilona színész-nőnek. Ilona magánórákon tanította az izgalmas hangú és megjelenésű, de meglehetősen nagydarab és asszonyos Karády Katalint színésznőként létezni, viselkedni, énekelni, öltözködni és játszani. Arról nem beszélve persze, hogy Egyed mindeközben újságcikkek sorában egyengette védence karrierjét a Színházi Élet hasábjain. A férfi tipikus sztárcsináló volt: fiatal színésznőket fedezett fel, vett pártfogásába, és sok esetben egész Hollywoodig kísérte karrierjüket. Kettejük szerződésében a Katalinba reménytelenül szerelmes Egyed kikötötte, hogy védence nem hízhat meg, nem sérülhet meg sem az arca, sem a teste, viselkedésével nem sérthet erkölcsöt, s hogy 1948-ig az ő tulajdona lesz az összes Karádyval készült produkció. Ezenkívül minden fellépése után 20% illeti meg a gázsiból, legyen szó filmszerepről, vidéki hakniról, fotózásról vagy hang-lemezről. Karády volt az első magyar színésznő, aki a szegénységből robbant a rivaldafénybe, akinek mind a jelenét, mind a múltját átírták, s akinek a hollywoodi hírességekhez hasonló imázsa alakult ki.

karády katalin

Titkait megőrizte magának

Egyed és Karády kapcsolatának valódi természeté-be leginkább Hunyady Sándor író egyik levele enged bepillantást, aki azt írja, hogy Egyed „egy közismert meleg tyúkba” szeretett bele, aki „nagyon szép, és biztos sikere lesz, ha megtanul játszani”.

A korszak legendás színésznője, Bajor Gizi szerint Karády azt a nőtípust képviselte, amilyen magyar szín-padon addig még soha nem létezett, és akiben meg-volt minden olyasmi, amit Hollywoodban Marlene Dietrichből szerettek volna kicsikarni: „Titokzatos, rejtélyes, izgató az egész lénye (…), bestia típus, halálsugár és szivárvány, mert minden fantasztikus és örvénylő, veszett és megható káprázása mellett is gyerekes is, szóval: a Nő.”

Karády 1939-ben debütált a Pesti Színházban, Somerset Maugham Az asszony és az ördög című darabjában – és megbukott. De az ugyanebben az évben forgatott Halálos tavasz című filmmel egy csapásra országos hírnévre tett szert. Ekkor lett az ország ünnepelt dívája, szexszimbólum, az első igazi filmsztár Magyar-országon. Erotikusan búgó hangjával, erős, szuverén, a végzet asszonya karakterével megigézte a férfiakat, a nők pedig hajviseletét, kalapjait, öltözködését és viselkedését próbálták utánozni.

Filmjeiben megformált szerepe átragadt a magánéletére is: a magányos, határozott, önálló nő, aki cigarettázik, és elcsavarja a férfiak fejét, de közben ügyel a függetlenségére. Nem épp nőies kedvteléseknek hódolt: golfozott, evezett, úszott. Az újságokban szappant, púdert és ruhákat reklámozott. Egy olyan nőbenyomását keltette, aki férfiak nélkül is képes boldogulni, ami akkoriban merőben szokatlannak számított. Kilenc év alatt húsz filmfőszerepben láthatta a magyar közönség, és a nézők egymás lábát taposták, amikor sorban álltak a mozipénztár előtt, hogy jegyet szerezzenek egy-egy filmjére. A színházi szakmán belüli ellentmondásos megítélésére pedig az az anekdota világít rá leginkább, amely szerint Csortos Gyulának egyszer úgy köszönt oda Karády, hogy „üdvözlöm, kolléga úr!”, mire Csortos visszaszólt: „Kolléga? Mióta vagyok én kurva?” Karády 1939-ben elhagyta, majd visszafogadta Egyed Zoltánt, miközben Hunyady Sándor szerint olyan szenvedélyesen meleg, hogy nehéz lenne bármely férfinak tartós viszontszerelmet ébresztenie benne.

A színésznő következőszerelme mindenesetre Ujszászy István, Horthy Miklós kémfőnöke, az Államvédelmi Központ vezetője lett, aki el is jegyezte, és vett neki egy villát Budán. (Ez az épület volt a kilencvenes években Antall József, majd Horn Gyula lakóhelye.)

Z Mindig újra lehet kezdeni

A németek bevonulása után Karádyt letiltották, és  944-ben kémkedés vádjával tartóztatta le a Gestapo. Három hónapig volt börtönben, ahol megkínozták, és kis híján agyonverték. A fogságból Ujszászy barátai  szabadították ki. Lakását kifosztva találta; fizikailag és lelkileg is megviselték ezek a hónapok. A nyilasoknak  ékszereket és aranyat adva a Duna-parton egész gyerekcsapatokat mentett meg a kivégzéstől. A kicsiket a lakásában szállásolta el, és a háború végéig gondozta őket.  Amikor egy Moszkvából visszatérő ismerősétől azt hallotta, hogy vőlegényét, Ujszászy vezérőrnagyot meggyilkolták, idegösszeomlást kapott, és kilenc hónapig  ágyban feküdt.

Teljesen ellehetetlenült az élete, semmi jövedelme nem volt, úgy érezte, Magyarországon nem lehet már jövője. Ezért amikor egyetlen barátnőjének, Frank Irmának államosították a híres kalapszalonját, és a nő 1950-ben Ausztriába disszidált, nem sokkal később Karády is követte őt. Amerikába készült, de oda nem kapott vízumot, ezért Brazíliába ment, amíg az amerikai vízumügye el nem rendeződött – erre másfél évtizedet kellett várnia. São Paolóban, majd 1968-tól New Yorkban kalapszalont nyitottak Irmával, ahol az üzlet hátsó részében dolgozott, és innentől visszavonultan élt élete végéig. Nem nagyon voltak barátai, és a média érdeklődése is zavarta. Sándor Pál filmrendező1979-ben meglátogatta őt New Yorkban, hogy portréfilmet készíthessen róla. Elzárkózás, elutasítás, tárgyalások után leültek beszélgetni, de Karády nem engedte, hogy rá-közelítsenek a kamerával, és végül a film nem valósult meg. Itthon azóta sem hunyt ki az érdeklődés iránta, a filmzenéiből kiadott lemezei is hatalmas sikert arattak. Állítólag mindig készült haza, de – igazi dívaként – nem akarta, hogy azok, akik szexszimbólumként is-merték, öregasszonyként lássák viszont. Végakarata szerint azonban a Farkasréti temető művészparcellájába temették el, Gobbi Hilda mellé.

Szerző: Oravecz Éva Csilla

Fotók: Archív

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!