• A skarlátot a Streptococcus pyogenes baktérium által termelt toxin okozza.
• A betegség ellen nem érhető el védőoltás.
• Főleg a gyerekeket érintheti a fertőzés, de gyógyszerekkel kezelhető.

A skarlát nevű betegséget először Giovanni Filippo Ingrassia szicíliai orvos dokumentálta 1553-ban. Az általa rossalia-nak nevezett kór fő jellemzőjeként az egész testen megjelenő, vörös kiütéseket írta le.

Azóta a világ különböző tudósai és orvosai más és más elemekkel egészítették ki a betegség definícióját, jobban megkülönböztetve azt más, kiütéseket okozó betegségektől, például a kanyarótól. 1564-ben német orvosok egy, a rossalia-hoz hasonló betegség kitörését írták le, ami főleg a csecsemők körében okozott magas halálozást. A kórt scarlatina anginosa-nak nevezték el.

A kiütések mellett ekkor már szerepelt a tünetek között a torokfájás, a heves láz, a hányás is. Csak hogy teljes legyen az európai kör, 1578-ban a francia Jean Cottyar Poitiers írta le elsőként véglegesen az összes tünetet és következményt.

A skarlát erős torokfájást okoz, emiatt sok gyerek nem eszik, itassuk turmixszal, húslevessel, teával! (Fotó: Getty Images)

A skarlátjárványok annak idején megtizedelték a gyerekeket

A skarlátjárványok a 17. és 18. századokban komoly megpróbáltatásokat jelentettek Európában és Észak-Amerikában is. 1924-et írtunk, mire Gladys és George Dick amerikai bakteriológusok bebizonyították, hogy a skarlát okozója a Streptococcus pyogenes, és hogy a szervezet által termelt toxin okozhatja a súlyos betegséget.

Innentől kezdve az antibiotikumok 1940-es felfedezéséig csak a betegek elkülönítése állt rendelkezésre, megelőzve a járványok kitörését.

A betegség mára szerencsére antibiotikumokkal gyógyíthatóvá vált. Ennek ellenére néha még mindig fordulnak elő járványok, például 2022 szeptembere óta Európában egyre több skarlátos esetet diagnosztizálnak, az utóbbi időben pedig Amerikában is rögzítettek minijárványokat. Plusz feladatot adott az orvosoknak, hogy a skarlát nem a megszokott szezonalitását követte, ráadásul a halálozási arány is magasabb volt a vártnál.

Csak egy példa: 2022 szeptembere és novembere között az angliai közegészségügyi szakemberek 4622 skarlátos esetet jelentettek, ami lényegesen magasabb, mint az előző 5 éves átlag.

2023-ban hazánkban is megemelkedett a skarlátos esetek száma. Az orvosok is csak találgatnak, mitől nőhetnek az esetszámok: a baktérium elkezdett rezisztenssé válni? Vagy a védőoltás hiányzik? Gyengül a gyerekek természetes immunvédelme, például a koronavírus megjelenése miatt? Nem tudni.

A skarlát tünetei

A skarlát minden életkorban előfordulhat, de a betegség leggyakrabban iskoláskorú és serdülőkorú gyerekeknél fordul elő. A közösségekben bölcsődétől a középiskolák zsúfolt osztálytermeiig bárhol könnyen terjed. A tünetek a következők:

• torokfájás
• magas láz
• vöröslő, érdes felületű kiütések, akár 2-3 nappal a rossz közérzet megjelenése előtt, vagy egy héttel utána
• a kiütések jellemzően a nyakon, az ágyékon és a karok alatt kezdődnek. Ezután átterjednek a test többi részére. A hónalj, a könyök és a térd bőrredői is mélyebb vörössé válhatnak
• málnanyelv: a vörös, szemcsés nyelvet fehér lepedék borítja, felületén vörös pöttyökkel, később a váladék eltűnik
• fejfájás
• duzzadt mandulák
• hányinger és hányás
• hasi fájdalom
• duzzadt nyirokmirigyek a nyak mentén
• sápadt bőr az ajkak körül

A skarlát jól gyógyítható

Ha időben orvoshoz fordultunk, akkor a gyerek antibiotikumot kap, amit végig kell szedni az orvos utasítása szerint. Emellett nem szabad közösségbe menni a továbbfertőzés veszélye miatt. Az elhanyagolt, nem kezelt skarlátnak súlyos szövődményei (például reumás láz, tüdőgyulladás, vesebetegség) lehetnek,

ezért nagyon fontos az orvosi kontroll.

A közösségekben a rendszeres kézmosás, a külön pohár, illetve evőeszközök használata segíthet lassítani a skarlát terjedését. A védőoltás kifejlesztésén még dolgoznak a szakemberek.

Kapcsolódó: Így védekeztünk a skarlát ellen az 1950-es években hazánkban

Kiemelt kép: Getty Images