Marguerite Duras, a 20. század egyik legjelentősebb francia írója, a háború utáni párizsi irodalmi élet egyik legellentmondásosabb alakja volt. Munkássága során gyakran ellenállt a hagyományos irodalmi kategorizálásnak, és játszi könnyedséggel mosta el a fikció és a valóság közötti éles határt.
A filmművészetben is letette névjegyét: kísérleti filmrendező volt és forgatókönyvíró. Műfajt ugyan nem teremtett, de egyértelműen a film legnagyobb felforgatói közé sorolják. Imádta a szenvedélyes diskurzusokat, és maga is szívesen vitatkozott hajnalig.
Marguerite Duras, az új típusú nő
Akaratos, kérlelhetetlen személyisége volt, fejlett iróniája, és ha a helyzet úgy kívánta, a memóriája meglehetősen szelektívnek mutatkozott. Egy közeli barátja azt állította róla, hogy „nem olyan, mint egy férfi, hanem inkább egy új típusú nő, aki erősebb egy férfinál”.
Az irodalom és a politika mellett a magánéletben is szenvedélyes volt, partnerei többsége valamilyen formában megjelent regényeiben,
sok karaktere pedig volt vagy aktuális férjek nevének egyvelegét viselte.
Marguerite Donnadieu 1914. április 4-én született Francia-Indokínában, a mai Vietnámban található Gia Dinh városában. Édesapját négyévesen elvesztette, anyjával és két testvérével meglehetős szegénységben éltek. Anyja tanárként és némafilmes zongoristaként keresett pénzt, majd a család egy kis birtokhoz jutott a kambodzsai tengerparton. A föld megművelhetetlennek bizonyult, mivel az év felében víz alá került. Ebből az időszakból a szegénység és a víz, mint ősellenség később gyakran felbukkannak műveiben.
Teszteld a tudásod: Emlékszel még ezekre az irodalmi alapfogalmakra?
Fiatalon Párizsba költözött, hogy jogot, matematikát és politológiát tanuljon, dolgozott a Gyarmatügyi Minisztériumban, majd férjhez ment egy gazdag üzletemberhez, Robert Antelme-hez. A férfit egy másik író kedvéért, gyermeke apjáért hagyta el később. Dionys Mascolóval 1940-ben csatlakoztak a francia ellenálláshoz. 1945-ben Duras belépett ugyan a Kommunista Pártba, tíz évvel később kizárták, miután a párt számos ellentmondásos döntésével és a művészekkel szembeni követelményeivel nem tudott azonosulni.
1943-ban publikálta első regényét, ekkor kezdte használni a Duras nevet is, a városét, ahonnét apja származott. A Les Impudents című könyv még nem aratott hangos sikert, de már itt felvillantotta központi témáit: az ember és a természet viszonya, milyen hatással vannak a vágyak a személyiségre, hogy küzdünk ellenük.
Legnagyobb sikerét is ellentmondásosan értékelte
Duras munkáiban mindig kitüntetett hangsúlyt kapott a szenvedély fogalma és annak rétegei. Az ötvenes években különösen sok női olvasót vonzott, akik egy
megrendítően új módon olvashattak az írónál az őket feszítő témákról, úgy mint anyai ösztönök, szerelmi csalódások, erotikus fantáziák.
Leghíresebb regénye vitathatatlanul A szerető, ami nem csupán nemzetközi bestseller lett, de elnyerte Franciaország egyik legrangosabb irodalmi díját, a Goncourt-díjat. 1992-ben az ünnepelt rendező, Jean-Jacques Annaud készített játékfilmet a regényből, ami hasonlóan nagy hullámokat kavart.
Marguerite Duras munkássága nemcsak a francia, hanem a nemzetközi irodalom szempontjából is meghatározó volt (Fotó: Alain DENIZE/Gamma-Rapho/ Getty Images)
Duras egy televíziós interjúban mesélte el, hogy a könyv a saját tapasztalatain alapul, amelyben egy 15 éves lányt elcsábít egy nála kétszer idősebb kínai férfi. Tartós boldogságról azonban nem lehetett szó, hiszen a férfi nem vehette feleségül az alacsony sorból származó európai lányt. Maga az író egyébként „repülőtéri regénynek” aposztrofálta a könyvet, amivel a közönség természetesen nem értett egyet.
Manapság is sokszor hivatkoznak lírai szépségére és érzelmi erejére, nem beszélve a történelmi rétegekről, amivel Duras ifjúságának rég elveszett Indokínáját képes megidézni. A történet mélyre ás a társadalmi osztályok közötti feszültségekben, és plasztikusan bemutatja a testi vágy első megjelenését, melyet „halálig tartó örömnek” nevez.
A filmvásznon is a szenvedély és a trauma érdekelte
Filmes karrierjének csúcspontja a Szerelmem, Hiroshima című film, melynek forgatókönyvét Oscar-díjra jelölték. Az Alain Resnais által rendezett alkotás a háború utáni időszak egyik legfontosabb művévé vált. A rendező és Duras együttműködése forradalmian új alkotást eredményezett: a hiroshimai tragédia mellé állítják a német katonába beleszerető francia lány tragédiáját.
A film óriási figyelmet kapott 1960-ban a Cannes-i filmfesztiválon. Marguerite Duras hamarosan a filmesek csillogó világában találta magát, ahol elegáns éttermekben és éjszakai klubokban szerezte új ismerőseit, csodálóit és kritikusait. Folytatta a forgatókönyvek írását, és elkezdett saját filmeket is készíteni.
Sem szakmailag, sem magánéletileg nem bizonyult könnyen kezelhető embernek, ezt a barátok mellett igazolhatták a kiadók, a rendezők, a fordítók.
A későbbi éveiben mind a könyveire, mind a filmjeire jellemző volt, hogy egyre inkább elidegenítővé váltak a közönség számára.
Élete utolsó két évtizedében komoly egészségügyi problémákkal küzdött, két évre kómába is esett, környezetében már mindenki letett róla. Felépülése után azonban folytatta az írást, és ismét visszavette a kontrollt élete felett. Ez az epizód is jól tükrözte vasakaratát, hogy mindent túléljen, és addig maradjon kreatív, ameddig a teste lehetővé teszi.
Legendás íróklubok – Itt inspirálódott Agatha Christie, J.R.R. Tolkien és Simone de Beauvoir
Kiemelt kép: Gilbert TOURTE/Gamma-Rapho via Getty Images
