Tehetség, és még valami… Ez az ízes szabolcsi tájszólással beszélő kisfiú határozott is, szerény is, és hozzá szokatlanul érett. Amikor átadtuk neki a nagy doboz szaloncukrokat, felcsillant a szeme. Szépen megköszönte, majd azonnal bevitte a szobájába, eltette őket a szekrénybe. „Majd karácsonykor vesszük elő…”, mondta.