Kedves Ildikó, szégyellem, hogy jelentéktelennek tűnő problémával fordulok önhöz egy tragikus járvány után, nem is sértődöm meg, ha nem válaszol. De jólesik kiírni magamból, hogy a férjem eldöntötte, nem lesz apóka hatvanévesen, visszafesteti a haját barnára. A tizenhét éves fiunk röhögött, de aztán tudomásul vette, mert mi szabadságot adunk neki, és ez az apjának is jár. A férjem szerint fiatalságmániás világban kell nagyon sok előadást tartania, és a hallgatóság másképp reagál egy középkorúnak tűnő férfira, mint egy fehér hajú bácsira. Én nem vagyok elragadtatva, hiszen őszen is férfias pasi, de ha számára fontos a barna haj, miért ne…? Csakhogy halálra idegesítenek a barátnőim, akik a kapuzárási pánik megnyilvánulásának tartják a hajfestést, mert szerintük ha egy normális közlekedésmérnök hirtelen fiatalabbnak kíván látszani, akkor csajozni akar. Ildikó, mi véleménye?