Nem az őskőkorból visszamaradt, nőket lenéző férfiakról beszélünk, nem a szenvedélybetegekről vagy a bántalmazókról, hanem a rendes, szeretni való társainkról. Akikkel jó élni. Csakhogy a velük való együttléthez is szükségünk van mankókra, például acélidegekre és túlfejlett humorérzékre.

Egy hazudós világban kincs az igazmondás, szögezi le egy dél-magyarországi olvasónk, akit nevezzünk a kérésére acélidegzetű Sárának, ám ha speciel az ő férje mondja meg a „nagyigazat”, a teremtőhöz fohászkodik. „Add, uram, hogy költözzön belé egy kis empátia!”