Miért állunk sorba a sírásért? Avagy ezért szeretjük mi, nők a szomorú filmeket

A családomból senki nem szeret velem filmet nézni. Nem azért, mert kütyüzök közben, vagy, mert hangosan eszem a csipszet. Amikor felajánlom a közös programot általában azt mondják: „Veled nem nézek filmet, mert te mindig olyat választasz, amelyben a történet végén meghal valaki.” Ha jobban belegondolok, nem állnak messze az igazságtól, kedvelem a drámákat. Hát ti? Dakos Edit írása a szomorú mozik pozitív hatásairól.

Ne ijedjenek meg azok, akik hasonlóan hozzám szívesen néznek tragikus filmeket, semmi baj nincs azzal, hogy sorba állunk a sírásért.

Ellenkezőleg.

A választásunknak nagyon fontos neurobiológiai oka van. Amikor egy betegségről szóló, szomorú, sőt tragikus filmet nézünk, az agyunkban olyan folyamatok mennek végbe, amik a boldogság érzését generálják. Egy ilyen történet elősegítheti a közeledést a másik félhez a párkapcsolatunkban és a közösségérzést, együttérzést is erősíti.

Ez azért van, mert filmnézés közben az agyunknak azokat a részeit aktiváljuk, amik a vizuális és érző inputokat dolgozzák fel. Amíg a filmek alaptörténetét nők és férfiak hasonló módon dolgozzák fel, addig az érzelmi aspektusokat teljesen egyedi módon. Egy tanulmány során megállapították, hogy a nők nagyobb valószínűséggel reagálnak a rossz végkimenetelű filmekre, a negatív ingerekre (például a kétségbeesésre, a könnyekre), míg a férfiak nagyobb valószínűséggel reagálnak a jó végkimenetelű mozikra, pozitív érzelmi ingerekre. Bár a nők és a férfiak reakciója általában más az egyes filmes műfajokat tekintve, a kutatás azt sugallja, hogy a drámai, szomorú filmek sokkal boldogabbá teszik az egyént végeredményben.

Egy 2008-as kutatásban a sírás pozitív, terápiás hatását vizsgálták. 3000 embert kérdeztek meg, hogy érzik magukat egy szomorú történet megnézése után. A válaszadók 60-70 százaléka mondta azt, hogy jól esett néhány könnycseppet elmorzsolni a film végén.

A jelenség néhány lehetséges magyarázata:

  1. A sírós filmek a hála érzését keltik

Egy szomorú történet a hála érzését kelti bennünk, mert örülünk annak és hálásak vagyunk azért, hogy mi nem kerültünk olyan nehéz helyzetbe, mint a film szereplője. Ezt a fajta összehasonlító-reflexiót szakemberek terápiák során is használják. Megkérik a klienseiket arra, hogy képzeljék magukat egy rossz helyzetbe került ember helyébe, így könnyebben rájönnek arra, hogy őket a való életben mennyi támogató ember veszi körül és így jobban tudják értékelni a saját emberi kapcsolataikat is.

  1. Fejlesztik az empátiás képességünket

Az egy dolog, hogy átgondoljuk a saját életünket, emellett egy komoly neurokémiai folyamat megy végbe a szervezetünkben egy szomorú film megnézése alatt és után. Paul Zak, a Center for Neuroeconomics Studies professzora szerint elősegítik az oxitocin hormon termelődését a szervezetünkben, amely által sokkal empatikusabbak vagyunk. Ez a hormon arra késztet bennünket, hogy másokkal még jobban törődjünk.

Nos, ha tényleg ezen múlna, hogy törődjünk másokkal, akkor én minden embernek mozibérletet váltanék szomorú filmekre.

Szöveg: Dakos Edit

Fotó: Thinkstock

(mentalfloss.com; greatist.com)

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!