Alulértékelt szüzesség – A stigma, amitől ma mindenki minél hamarabb megszabadulna?

A szüzesség megítélése rengeteget változott az évtizedek során, így vált manapság olyan teherré, amitől sokan igyekeznek minél hamarabb szabadulni. Szexualitástól túlfűtött mindennapjainkban nem is csoda, hogy a fiatalok egyre hamarabb ismerkednek meg a testiséggel, az azonban sokkal több problémát szül, hogy milyen érzéseket generál azokban, akik esetleg a többséghez képest később élik át az első együttlétet.

„21 éves vagyok és szűz – ez pedig egyre jobban rémiszt” – írta a The Guardiannak nemrég egy neve elhallgatását kérő, kétségbeesett fiatal, aki mélyen stigmatizálva érzi magát „különbözősége” miatt. A nagy szexuális forradalomban, amit napjainkban élünk, ugyanis nemcsak azok a határok tolódtak ki, amilyen módokon szexelünk, hanem az az idő is, amikor kezdjük.

A fiatalok többsége 17-18 éves koráig a testiség szinte minden formájával találkozik, az online randevúzás elterjedésével pedig gyakran a szex különböző módjait előbb élik meg az interneten keresztül, mint valós érintkezéssel.

Aki pedig kilóg a sorból és 20 évesen esetleg még őrzi a szüzességét, az komoly megbélyegzés áldozata lesz a társai által. Ez nemcsak szorongást, szégyenérzetet kelt ezekben a fiatalokban, hanem azt a gondolatot is beléjük táplálja, hogy valami nincs rendben velük, hogy eltérnek a normálistól. Pedig egyáltalán nem kellene, hogy így legyen.

Nagyanyáink kincse

Nem is kell évszázadokat utazni az időben, hiszen még nagyanyáink korában is nagy kincs volt a házasságig őrzött ártatlanság – nemcsak a vallási, hanem a társadalmi és kulturális szerepe is jelentős volt.

Egy nő tisztaságát egyik legnagyobb értékének tekintették, aki túl „hamar” odaadta másnak, azt könnyűvérűnek bélyegezték, általános megvetettség áldozata lett,

és nem számíthatott túl sok jóra a férjhez menetelt illetően sem – ez főleg vidéken volt jellemző, ahol szigorúbban követték az erkölcs és a vallás diktálta törvényeket.

A szüzesség azóta a fejlett országokban sokat vesztett társadalmi jelentőségéből, ám ma is léteznek olyan kultúrák, mint például az iszlám, ahol a szüzesség alapfeltétele a házasságnak. Olyannyira, hogy a frigy előtt álló fiatal nőket esetenként hivatalos vizsgálatnak vetik alá, hogy ellenőrizzék a szűzhártyájuk épségét. Aki nem tartja magát ehhez a szigorú szabályhoz, nemcsak azt kockáztatja, hogy pártában marad, hanem a saját életét is veszélyezteti az olykor előforduló brutális büntetések miatt, amiket a családja mérhet rá. A 21. században, ahol a szexualitással már az utcák óriásplakátjain lehet találkozni, azonban az ártatlanságot egyre nehezebb megőrizni, így nem csoda, hogy egy másik iparág is virágzásba kezdett: a szűzhártya-helyreállító plasztikai beavatkozások az összes korábbi szexuális kapcsolat nyomát eltüntetik. Ezzel a több ezer eurós beavatkozások akár életet is menthetnek.

Várni valaki különlegesre – minek?

A 21. században a szexualitás már nem tabu téma, hanem a mindennapjaink szerves része. Ilyen felfokozott, ingerekre sokszorosan ható környezetben pedig szinte magától értetődő folyamat, hogy a fiatalok a testiséggel is előbb ismerkednek meg. Egy évvel ezelőtt egy 37 országra kiterjedő vizsgálat eredményét publikálta az independent.com, amiben azt vizsgálták államonként, mikorra tehető az átlagéletkor, amikor ma a fiatalok elvesztik a szüzességüket.

Magyarország a 37. helyen végzett a listán, hazánk fiataljai a kutatás szerint 18,4 éves korukban élik át az első szexuális aktust.

Ezzel szemben Brazíliában a “legtürelmetlenebbek”, ahol 17,3 éves korukban szexel először a nagy átlag. Az ugyanakkor más kérdés, hogy a szex többi más, behatolással esetleg még nem járó formájával sokkal korábban találkoznak – akár a különböző online felületeknek köszönhetően szexcseten keresztül.

Szűznek lenni tehát már nem “trendi”, azt a fiatalt pedig, aki kilóg a sorból a társai stigmatizálják, gúny tárgyává teszik, akár a The Guardian levélíróját, aki elárulta, hatalmas teherként nehezedik rá szüzessége. Nem csoda, hogy sokan minél hamarabb túl akarnak esni az elsőn, megelégedve valaki kevésbé különlegessel, de azonnal „leakaszthatóval”. Így kerülik el a kirekesztést és a miatta kialakuló szorongást, a normalitástól eltérő érzését. De valójában mi a normális és mikor kezdhet el az ember aggódni? A psychologytoday.com online szaklap szerint

a szüzesség megőrzése akkor tekinthető problémának, ha komoly szorongást kelt, szégyenérzetet ébreszt és elszigeteltséget eredményez.

Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy létezik egy szinte láthatatlan csoport, akikben valamilyen korábban elszenvedett trauma, akár szexuális zaklatás miatt jött létre egyfajta gát – ilyen esetben mindenképp érdemes szakemberhez fordulni.

Minél tovább őrizzük, annál kevésbé élvezzük?

A késői – akár harmincéves korban is őrzött – szüzességnek azonban már számos negatív hatása van, ami nemcsak szorongásban és az elszigeteltségben jelentkezik, hanem a későbbi társkapcsolatokat is befolyásolja. Egy 2006-os kutatás szerint azoknak, akik sokáig várnak az első szexuális együttléttel, gyakran irreális elvárásaik alakulnak ki a szexualitással kapcsolatban: a filmekben látottakhoz hasonlóan idealizálják azt, jobb és kielégítőbb szexuális életre és házasságra vágynak, mint amilyet a valóságban kaphatnak. Szembesülni a realitással pedig egy fájdalmas, csalódásokkal teli folyamat lehet számukra.

Persze azokat is érdemes megemlíteni, akik tudatosan várnak a szexszel a házasságig. Ők a döntésükkel – hogy egy embernek tartogatják magukat – éppen a napjainkban végbemenő tendencia ellen tüntetnek, mely a lecserélhetőséget és a testiség mindenek feletti hatalmát hirdeti. Ez azonban a másik véglet, aminek szintén számos hátulütője lehet idővel. De hol húzódhat akkor a megoldás ebben a ránézésre szabadabb, ám elvárásoktól kicsit sem mentes világban? Talán a legjobb, ha az ember nem hagyja magát befolyásolni, és akkor kerít sort az első szexuális együttlétre, amikor arra a leginkább késznek érzi magát – szorongás és félelem nélkül.

Szöveg: Filákovity Radojka

Fotó: Thinkstock

A Nők Lapja Psziché magazin lapszámaiban még több hasonló témáról olvashattok.