Balázs Piri Krisztina gondolatai az elmaradó foci eb-ről és a sport szeretetéről a Nők Lapja 2020/26. számából.

Barátnőm boldog, hogy tekintettel a vírusra, elhalasztották az idei futball-Európa-bajnokságot. Így legalább nem kell azon törnie a fejét – magyarázza nagy viccesen –, hogyan tanuljon meg a döntőkig a föld felett lebegve járni, nehogy a papucsa sarkával keltett „szörnyű” zaj megzavarja férje „egyetlen” szórakozását. Régi álma amúgy is egy péklapátszerű találmány, amellyel nagy világversenyek idején a szendvicset és a sört az ura elé tolhatná anélkül, hogy fölös szavakkal elvonná a figyelmét a képernyőről. Röviden: barátnőm nem kimondott focirajongó. Ilyenkor azonban eltöprengek: valóban igaz lenne a közhely, hogy a nők úgy általában nem szeretik a focit, hiába van meg benne első pillantásra minden, ami vonzó lehet a szemnek, elvégre üde, smaragdzöld pázsiton fiatal, jóképű férfiak kergetik a labdát fess rövidnadrágban?
Az előítéletekkel szemben azonban makacsul állítom, sok nő valóban szereti a futballt, és gondolom, attól, hogy valaki férfi, nem feltétlenül kell imádnia a pályán történő kergetőzést. Én magam is szívesen nézem a játékot (ha szépen játsszák!), ámbár családom férfi tagjai állítják, hogy mind a mai napig nem vagyok teljesen tisztában a szabályokkal, szerintük különösen a leshelyzet megítélése a gyenge pontom.
Hogy honnan a szerelem? Az Aranycsapat fénykorában, fiús családban nőttem fel, két bátyám és a barátaik mellett, akik játszani a csapatukban ugyan nem engedtek, viszont természetesnek vették, hogy lelkes szurkolóként, valamint szorgalmas labdaszedőként közreműködöm a szomszédos srácokkal vívott élet-halál küzdelmekben. Valahogy úgy hozta a sors, hogy idősebb fiúkból verbuválódott az ellenfél, a csapattagok szinte mindegyike egy, vagy minimum fél fejjel magasabb volt a testvéreimnél. Mégis, általában a mieink győztek, így már gyerekként megtanulhattam, a jó focit elsősorban nem erőből játsszák. Ész, nagyon sok ész, rengeteg fifika kell hozzá, ezért különösen kedves lehet a nyers erő helyett az ügyességet preferáló női szíveknek.
Régi igazság ez, és ha nekem nem hisznek, nézzék meg A foci mindenkié című brit tévésorozatot, amely a futball hőskorába viszi vissza nézőit. Angol arisztokraták játszanak benne skót munkások ellen, a szórakoztató, valós elemekre épülő, 19. század végi történetből az is kiderül, hogyan születtek meg a játék szabályai, ki találta fel a kaput, és hogy mennyi örömet adhat a lelkes szurkolóknak – férfinak-nőnek egyaránt – egy-egy szépen lejátszott félidő, egy-két nagyszerű csellel és sok-sok gyönyörű góllal. Ha minden jól megy, a jövő nyárra halasztott Eb-n – reméljük – bőven lesz részünk bennük.

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!