Gondolatok arról, hogy milyen két általános iskolás gyerekkel az élet a karantén idején.

Az egyik fiunk elsős, a másik másodikos, szóval már egyikük sem töltheti csak játékkal a hétköznapokat, ahhoz viszont még mindketten kicsik, hogy a távoktatás keretein belül önállóan tanuljanak. Hogy pontosabb legyek: néha noszogatással, alkudozással, könyörgéssel sem könnyű őket rávenni arra, hogy a tananyaggal foglalkozzanak. Pedig a pedagógusok valóban kitesznek magukért. A nagyobbik gyereknek reggelente online órákon magyarázzák el a tudnivalókat. A kisebbik fiú egyik tanítója a matekhoz egy gülüszemű kesztyűbábról forgat szenzációs kisfilmeket.
De ahogy magunkra maradunk, a tanterem visszaváltozik gyerekszobává, ahol a leckénél minden érdekesebb. Két matekpélda közé simán belefér egy kis bunyó, és megfigyeltem azt is, hogy vannak olyan írásbeli feladatok, amelyektől az egyik fiam annyira éhes lesz, hogy nincs ereje megfogni a ceruzát. A hosszúra nyúlt ebédszünet után meg képtelen visszaülni az íróasztalhoz.
Persze késő délutánra azért mindenki végez a kötelességeivel. Mármint a gyerekek közül. Mert mi a feleségemmel csak este, éjszaka tudjuk utolérni magunkat, amikor a fiúk már alszanak. Napközben figyelnünk kell őket, különben azonnal felugranak a lecke mellől. Ha mindkettőnknek sürgős feladata, online értekezlete vagy fontos telefonja van, akkor ledobjuk az atombombát: megengedjük, hogy tabletezzenek. Aztán mire a gépet kicsavarjuk a kezükből, az újabb fél óra.
Nehéz így hatékonyan és elmélyülten dolgozni, ezért ott próbálok gyorsítani, ahol lehet. Csúnyára sikerül az írott H betű? Jó lesz az, majd csiszolják felnőttkorukban, most pörögjünk! Egyszer lediktáltam a környezetlecke megoldásait is, de a tanító néni túl sok hibát talált benne, azóta azt inkább a gyerekekre bízom. Ének? Rajz? Majd hétvégén bepótoljuk! Azokon a napokon, amikor el kell mennem otthonról, a feleségem egyedül küzd a helyzettel. Minden tiszteletem az egyedülálló szülőké!
Mivel a gyerekek rendes tornaórákon nem tudják levezetni az energiájukat, és a mi lakásunkban iskolaudvar sincs, ahol délután mászókázhatnának, igénylik a törődést a tanulás után is, amikor mi végre rendesen haladhatnánk. Abban bízom, hogy nem húzódik el sokáig a válság, és ha szerencsénk van, csak június elejéig-közepéig tartják zárva az iskolákat. Utána már úgyis kezdődik a nyári szünet – a négy fal között.

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2020/20. számában jelent meg. 

Fotó: Getty Images

Próbáld ki most ingyen!

Regisztrációdért
5 előfizetői tartalmat
megnézhetsz. Te döntöd el, melyiket.