Gondolatok az egész világot érintő koronavírus-járvány kapcsán.

Az éjjel szakszerű posztban olvastam, hogy az emberiség történetében időnként – minden százötvenezer évben pontosan – megismétlődik a nagy paradigmaváltás. Közvetlenül utána egy vloggerpáros bukkant fel a hírfolyamban, a férfi síbajnok, a nő modell, környezettudatosak, ide-oda repkednek a világban egy laptoppal, startupcéget visznek, meg a magamfajták kattintásaiból élnek. Éppen hogy kislisszoltak Spanyolországból a karantén kihirdetése előtt, és máris bejelentkeztek Monacóból.

Talán nem állnak a dolgok felett – Istenem, ki áll a dolgok felett? –, de mindenképpen a dolgokon kívül állnak.

Egy TikTok-felhasználó arról beszél, hogy milyen sokan aggódnak érte, miután elindította a koronavírus-kihívást, és egy repülőgép mosdójában végignyalt egy vécédeszkát.

Aztán egy tudósítás Olaszországból. A nap hétágra süt, egy kutyasétáltató kivételével az emberek meglapulnak a házukban. A kutya csaholva viszi a tavasz reménységét a kihalt téren át, amely néhány napja még virágzó városnegyed volt kapucsínóval, leárazásokkal és családi perpatvarral. Azok az olaszok, akik nemrégiben itt loholtak munkába, randevúra, most videóban üzennek a tíz nappal ezelőtti énjüknek. Az derül ki ezekből az üzenetekből, hogy az élet, amit ismertünk, visszavonhatatlanul és végérvényesen elmúlt.

A világleállás precedens nélküli, a történelem legnagyobb zuhanását mutatta be a legfontosabb tőzsdeindex, kiderült, hogy a kínai importnak nincs rövid távon létező alternatívája. Túlságosan is elkényelmesedtünk a világfaluban. Kezdjük kapiskálni, amit régóta hangoztatnak a szakemberek, hogy a klímaváltozás nemcsak az embereket, a kórokozókat is vándorútra kényszeríti. És ez olyan veszély, amely a hollywoodi sztárokat, professzorokat, csúcspolitikusokat ugyanúgy érinti, mint a társadalom peremére szorultakat. Ha nem tartják – tartjuk – fent az élhető körülményeiket, az ő bajuk mindenkit utolér. Az elmúlt tíz nap felismerése, hogy tényleg, igazán, valóban össze vagyunk kötve.

Mindez rendhagyó, megegyezésellenes.

A Monacóból bejelentkező vlogger belázasodott, köhög, és hiába követeli, hogy teszteljék koronavírusra, nem foglalkozik vele senki. Abbamaradt a digitális nomádok vándorlása, az Instagramon hashtaggé vált „a járványgörbe kilapítása”, a Dior, a Givenchy, a Guerlain forgalmazója parfümök helyett fertőtlenítőszereket gyárt. Egyre többen hangoztatják, hogy aki nem tud dolgozni, annak is ennie, fogyasztania kell, különben leáll a gazdaság. Minden valószínűség szerint olyan korszak köszönt ránk, amely új gazdasági és életstratégiákat követel.

Vass Virág

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2020/13. számában jelent meg. 

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!