2018-ban 26 millió ember vásárolt kereskedelmi forgalomban kapható genetikai tesztet, hogy megismerje, milyen etnikai közösségből, földrajzi helyről, családból származik. Számos cég kínálja szolgáltatásait, és ennek révén hatalmas genetikai adatbázissal rendelkezik. Hiszen ki ne lenne kíváncsi az eredetére?! Magam is szívesen megtudnám, norvég névrokonaimmal nem köt-e össze vérségi kapcsolat is, vagy pusztán a nevünk azonos.

A kereskedelmi forgalomban kapható genetikai tesztek azonban sok kérdést vetnek fel, hasonlóan az ivarsejt-donációhoz, a béranyasághoz vagy épp a klónozáshoz. Már most is sokféle szabályt alkottak ezekre, csak az a baj, hogy a Föld különféle területein különböző szabályok születtek, ezért ezek könnyen kijátszhatók. A genetikai adatok védelme legalább ekkora horderejű kérdés. Először akkor merült fel, amikor Kaliforniában azért sikerült letartóztatni egy emberöléssel és nemi erőszakkal gyanúsított férfi t, mert a családtagjai korábban genetikai tesztet készíttettek. Elég ugyanis, ha egyetlen rokonunkról derül ki, milyen DNS-állománnyal rendelkezik, már az összes rokonunk „láthatóvá válik”. A testvérek, a gyerekek, a szülők genetika állományából könnyen azonosítható az is, aki nem szolgáltatott mintát. Az a gyermek, aki ma spermadonortól fogan, lehet, hogy felnőve egy teszttel kideríti, ki a biológiai apja, és ezzel nem biztos, hogy jó irányba fordítja annak a férfinak az életét, akinek annak idején anonimitást ígértek. Fény derülhet például arra is, ki az apja azoknak a gyerekeknek, akik a második világháború végén orosz katonák által elkövetett nemi erőszakból fogantak. Vagy soha nem látott rokonok kopogtathatnak be az ajtón, olyanok, akik nem vállalt kapcsolatokból születtek. A bonyodalmak tárháza ettől kezdve sokkal gazdagabb lehet, hiszen ezek a genetikai tesztek, ahogy a tudásunk nő, úgy árulnak el egyre többet rólunk, a személyiségünkről, a betegségeinkről, a rokonainkról, a családtörténetünkről, és kerülnek be egy olyan adatbázisba, amelyet aztán valaki felhasznál, vagy jól, vagy nem. Mi a biztosíték arra, hogy aminek nem kell, vagy nem szeretnénk, az ne derülhessen ki?

A bioetika csak kullog az orvostudomány után, a lehetőségeink, a hatalmunk egyre nő, egyre több mindent képesek vagyunk megtenni és kideríteni, és egyre kevésbé látjuk a saját korlátainkat. Sokkal többet kellene beszélnünk ezekről a kérdésekről, hogy felmérjük, hol van, hol lehet a határ.

Rist Lilla

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2019/20. lapszámában jelent meg.