A mindig elegáns, ősz szakállas úriember, Miklós Ausztráliából költözött haza a kétezres évek közepén. A filozófia-szakkört egy pesti gimnáziumban tartotta. Éppen a második emeletre gyalogoltunk fel, és az élet nagy kérdéseiről beszélgettünk, amikor a lépcsőn észrevett egy használt papír zsebkendőt. Lehajolt érte, és vitte magával az első kukáig. „Ha mindenki kidobna egy szemetet, sokkal tisztább lenne a világ” – dörmögte bársonyos, mély hangján. Tetszett a gondolat, bár utána hosszú évekig csak egyszer, vendégségben szedtem össze valakinek a taknyos zsebkendőjét. Akkor is csak azért, mert mellettem hevert a földön, és úgy tűnt, mintha az én zsebemből esett volna ki.

Miklóssal rég találkoztam, azt se tudom róla, hogy követi-e az internetes kihívásokat, és hogy borítottak-e a fejére jeges vödröt. De ha látta a Facebookon terjedő szemétszedő, #Trashtages fotókat, bizonyára elégedetten bólintott. Tizenöt éve aligha sejtette, hogy egyszer az lelkesíti a fiatalokat, azzal gyűjtik majd a lájkokat, hogy hatalmas szemétdombokat tüntetnek el. Márpedig ez a mozgalom erőre kapott, néhány hete például egy lány takarította ki egyedül a kőbánya-kispesti aluljáró lépcsőjét. A szemétszedős Facebook-közösségek dübörögnek. A #Trashtag Hungary csoportban valaki úgy fogalmazott, hogy a tagok Földanya immunsejtjei, akik a környezet gyógyulásán munkálkodnak. Sőt, néhány hete MyForest néven útjára indult egy új magyar kampány, a közösségi erdők ötlete is. Az aktivisták megvennének egy hektár földet, beültetnék fákkal, majd felajánlanák megvételre, hogy az árából aztán újabb területeket vásárolhassanak.

Jó lenne azt hinni, hogy a felelős gondolkodás végre teret nyer. Ahogy az alábbi videó is mutatja, már néhány egyszerű mozdulattal sokat tehetünk az élhetőbb jövőért:

Pór Attila

Nyitókép: Getty Images