„Légy a közösségi média sztárja, segítünk!” – hirdeti egy Los Angelesben, Nagy-Britanniában, Ausztráliában és Japánban induló új tábor.

A program egy szociális munkásból lett vállalkozó agyszüleménye. A felhívás figyelemfelkeltő szlogenekkel csábít. „Hírnév, vagyon, üzlet, technika, befektetés.” A 10 napos kurzusra 15 és 21 év közötti fiatalokat várnak, akiknek minden vágya, hogy a közösségi média hangadóivá váljanak. Pontosabban, befolyásolókká, követettekké.  Ha már a követésnél tartunk: a „sztárképzőbe” való bekerüléshez nem írják elő, minimum hány követővel kell rendelkezni a Facebookon, az Instagramon, a Snapchaten vagy a YouTube-on, de azért van egy ajánlott átlag. Majdnem leestem a székről, amikor olvastam, hogy jó, ha nagyjából tízezer és egymillió közti a szám.

Az ismerőseim többsége szerény, legfeljebb három számjeggyel leírható követővel rendelkezik. Persze, mi nem vagyunk „sztárok”, de a minap készítettem interjút egy fiatal színésznővel, akinek még csak közösségi média adatlapja sincs. Pedig elmondhatja, hogy huszonéves korára egy ország ismeri, a teljesítménye magáért beszél.

Vagy ott az olasz barátnőm, aki sosem tanult zenét, de gyönyörű hangja van. Tavaly megosztott a Facebookon néhány videót, amiben szívbemarkolóan szépen énekel. Záporoztak a kommentek, és többszáz like-ot kapott. Kíváncsian kérdeztük, miért nem indít Youtube-csatornát, ahová összegyűjthetné a számokat. A barátnőm zavarba jött, és legyintett: „Az éneklés intim dolog, a videózás pedig jó gyakorlás. Látom, visszahallgatom magam. A fő motivációm nem az, hogy kedveljenek. Azért énekelek, mert örömet okoz.”

Néhány napja a Keletiben jártam. Az aluljárót hangos, színes ruhákba öltözött fiatalok foglalták el: indulókat kántáló egyetemisták, akik csapatépítő hétvégére indultak. Jókedvük átragadt a járókelőkre, sokan megtorpantunk látva a vidám csapatot. Talán a többieknek is eszükbe jutottak saját táboraik, kirándulások, tréningek, tapasztalatok és felejthetetlen pillanatok!

„A közösségi média világában gyakran elfelejtjük az élő, személyes interakció fontosságát!” Ezt is a közösségi média tábor honlapján írják, és ígérik, a fiatal sztárjelölteknek lehetőségük lesz kitörni a buborékból, hiszen találkozhatnak a többi magukhoz hasonlatos, én-márkát építgető tinivel. Kérdés viszont, hogy, ha egy táborba összetereljük ezeket a fiatalokat, valóban kitörnek-e, vagy csak tágul, nő az önmaguk köré épített buborék.

Nem kívánom, hogy a gyerekeim tanuljanak majd olyan trükköket, amikkel a lehető legelőnyösebb képet tudják mutatni a világnak önmagukról. Sőt, még csak azt sem, hogy a lehető legelőnyösebb képet tudják elkészíteni, mondjuk egy virágról. Helyette megelégszem azzal, ha a virágot egyáltalán észreveszik, úgy, ahogy van, megszagolják, emlékeznek rá, esetleg lerajzolják, elmesélik. Elég lesz, ha nekik tetszik, és az sem baj, ha ezzel nem gyűjtenek egyetlen követőt sem.

 

Gősi Lilla