„Légy a közösségi média sztárja, segítünk!” – hirdeti egy Los Angelesben, Nagy-Britanniában, Ausztráliában és Japánban induló új tábor.

A program egy szociális munkásból lett vállalkozó agyszüleménye. A felhívás figyelemfelkeltő szlogenekkel csábít. „Hírnév, vagyon, üzlet, technika, befektetés.” A 10 napos kurzusra 15 és 21 év közötti fiatalokat várnak, akiknek minden vágya, hogy a közösségi média hangadóivá váljanak. Pontosabban, befolyásolókká, követettekké.  Ha már a követésnél tartunk: a „sztárképzőbe” való bekerüléshez nem írják elő, minimum hány követővel kell rendelkezni a Facebookon, az Instagramon, a Snapchaten vagy a YouTube-on, de azért van egy ajánlott átlag. Majdnem leestem a székről, amikor olvastam, hogy jó, ha nagyjából tízezer és egymillió közti a szám.

Az ismerőseim többsége szerény, legfeljebb három számjeggyel leírható követővel rendelkezik. Persze, mi nem vagyunk „sztárok”, de a minap készítettem interjút egy fiatal színésznővel, akinek még csak közösségi média adatlapja sincs. Pedig elmondhatja, hogy huszonéves korára egy ország ismeri, a teljesítménye magáért beszél.

Vagy ott az olasz barátnőm, aki sosem tanult zenét, de gyönyörű hangja van. Tavaly megosztott a Facebookon néhány videót, amiben szívbemarkolóan szépen énekel. Záporoztak a kommentek, és többszáz like-ot kapott. Kíváncsian kérdeztük, miért nem indít Youtube-csatornát, ahová összegyűjthetné a számokat. A barátnőm zavarba jött, és legyintett: „Az éneklés intim dolog, a videózás pedig jó gyakorlás. Látom, visszahallgatom magam. A fő motivációm nem az, hogy kedveljenek. Azért énekelek, mert örömet okoz.”

Néhány napja a Keletiben jártam. Az aluljárót hangos, színes ruhákba öltözött fiatalok foglalták el: indulókat kántáló egyetemisták, akik csapatépítő hétvégére indultak. Jókedvük átragadt a járókelőkre, sokan megtorpantunk látva a vidám csapatot. Talán a többieknek is eszükbe jutottak saját táboraik, kirándulások, tréningek, tapasztalatok és felejthetetlen pillanatok!

„A közösségi média világában gyakran elfelejtjük az élő, személyes interakció fontosságát!” Ezt is a közösségi média tábor honlapján írják, és ígérik, a fiatal sztárjelölteknek lehetőségük lesz kitörni a buborékból, hiszen találkozhatnak a többi magukhoz hasonlatos, én-márkát építgető tinivel. Kérdés viszont, hogy, ha egy táborba összetereljük ezeket a fiatalokat, valóban kitörnek-e, vagy csak tágul, nő az önmaguk köré épített buborék.

Nem kívánom, hogy a gyerekeim tanuljanak majd olyan trükköket, amikkel a lehető legelőnyösebb képet tudják mutatni a világnak önmagukról. Sőt, még csak azt sem, hogy a lehető legelőnyösebb képet tudják elkészíteni, mondjuk egy virágról. Helyette megelégszem azzal, ha a virágot egyáltalán észreveszik, úgy, ahogy van, megszagolják, emlékeznek rá, esetleg lerajzolják, elmesélik. Elég lesz, ha nekik tetszik, és az sem baj, ha ezzel nem gyűjtenek egyetlen követőt sem.

 

Gősi Lilla

Ez is érdekelhet