Hűvös volt a reggel, amikor a két lány, a fotós és a modell a hídra érkezett. A rövid hajú vacogósan összehúzta magán a vékony kabátot, lenge szoknyáját vadul rángatta a szél. Pedig az időjárás előrejelzés tegnap még meleg, szokásos, nyár végi időt ígért. A hajnali ég kivilágosodott Budapest fölött, mire a lányok elkészítették a fotókat, és elégedetten elindultak haza. A Dunán átívelő vasszerkezet zöldjét kiemelte a nap. Olyan fotók születtek, amire a következő néhány évben nem valószínű, hogy lehetőségük lesz megint: törékeny alak áll a csipkés híd közepén egymaga.

A fotózási helyszínként szolgáló Szabadság híd, mely a villamospálya-felújítás miatt idén nyáron gyalogoshíddá alakult, új funkciót kapott. Áthaladás helyett a megállás színhelye lett – egy közösségi tér. Amióta le lehet telepedni a közepén, elég az internetes képmegosztó oldalakon beírni a nevét, szokatlan találatokat kapunk: a sínek között eszegető társaságok, zenélő fiatalok, a vasszerkezeten ücsörgő, jókedvű turisták, a föntről látható, elképesztő kilátás. Csak néhány a hídra szervezett népszerű programok közül a piknik, a jóga, a koncert, a táncesemény.

Pedig az ily módon „megfiatalodott” híd története hosszú évekre nyúlik vissza. 1896-ban készült el, és eredetileg Ferenc József hídnak keresztelték. 1945-ben a középső része beomlott, és csak egy évvel később adták át ismét felújítva, immár Szabadság híd név alatt, szürke színben. A régiek máig emlegetik a legendát, hogy valahol megvan rajta az a szegecs, amit maga Ferenc József vert be.

Habár a közúti forgalom augusztus végén újra birtokba veszi a hidat, a nyári lezárás pozitív hozadéka, a sok színes program sokakat elgondolkodtatott. Az egyik felmerülő fő igény, hogy legyen egy gyalogoshíd Budapesten, méghozzá állandó jelleggel. Az ellenérvek között szerepel, hogy szabadtéri köztereinket tekintve nem állunk rosszul, számos ponton tudunk a fővárosban gyülekezni. Eszembe jut viszont a híd átvitt értelemben vett definíciója, hogy a wikiszótárt idézzem: „Összekötő rész két személy, csoport, vagy szint, állapot között, amit távolság vagy mélyebben levő szint, állapot akadályként választ el egymástól.” Márpedig manapság, amikor annyi ellentét, konfliktus, harc feszül közénk, kevés dologra van nagyobb szükség, mint valamire, ami összeköt.

Igaz, hogy találkozhatunk Pesten, vagy találkozhatunk Budán. De, ha már lehet, miért ne találkozhatnánk a kettő között, félúton – egy hídon?

Gősi Lilla