Volt idő, amikor utazni csak a kiválasztottaknak adatott meg. Sok pénz, szabadidő és bátorság kellett hozzá, ha valaki látni akarta a világot. A tömegturizmus megjelenésével mindez megváltozott, a világ szerencsésebb fele számára utazni ma már nem luxus. A turistát pedig az különbözteti meg leginkább az utazótól, hogy előbbi úgy vágyik kalandokra, hogy ezzel egy időben […]

Volt idő, amikor utazni csak a kiválasztottaknak adatott meg. Sok pénz, szabadidő és bátorság kellett hozzá, ha valaki látni akarta a világot. A tömegturizmus megjelenésével mindez megváltozott, a világ szerencsésebb fele számára utazni ma már nem luxus. A turistát pedig az különbözteti meg leginkább az utazótól, hogy előbbi úgy vágyik kalandokra, hogy ezzel egy időben a lehető legnagyobb biztonságban is akarja tudni magát.

A tipikus turista a tipikus turistaúton úgy tapasztal meg idegen kultúrákat és szokásokat, hogy közben egy pillanatra sem érzi magát veszélyben. Ezt biztosítják számára a kivételes természeti adottságokkal megáldott, de politikailag és gazdaságilag instabil országokban kialakított „turistagettók”, ahogy az utazási irodák által szervezett csoportos utak és programok is. Sokan lenni egészen a közelmúltig azt az illúziót jelentette a turista számára: biztonságban van.

A tipikus turista oda utazik, ahová mindenki más is megy. A magyarok „Törökbe”, Egyiptomba, Tunéziába, illetve Európa nagyvárosaiba és tengerpartjaira utaztak mindeddig nagy számban. De mivel éppen a tipikus turista tipikus úti céljai válnak napjainkban kevésbé kiszámítható desztinációkká, az a közvélekedés kezd eluralkodni, miszerint a világ veszélyesebb hely lett.

Ehhez képest utazóktól hallani, hogy olyan országokban (Irán, Algéria, Afganisztán és hasonlók) érezték magukat egyedül is biztonságban, ahová egy turistának csoporttal sem jutna eszébe ellátogatni. Az utazó számára azonban az élmény nem kevés részét az adja, hogy bár nem történt vele az út során semmi komoly, de bármikor történhetett volna. Olyan ez, mint a Forma–1: több tízezren fizetnek vagyonokat azért, hogy versenyautókat nézzenek körbe-körbe menni. Egy kívülálló számára ennél unalmasabb dolog a világon nincs, a hetvenkörös verseny örökkévalóságnak tűnik. A Forma–1 vonzerejét azonban az adja, hogy bármelyik pillanatban történhet bármi, ami legrosszabb esetben akár a versenyző életébe is kerülhet.

Akár tetszik, akár nem, szembe kell néznünk a ténnyel: a turisták eddig olyan kényelmesen és biztonságosan kipárnázott világa lassan, de biztosan a ködbe vész. Sok mindent újra kell gondolnunk, mielőtt kiválasztjuk a legközelebbi nyaralásunk úti célját. Egyrészt érdemes naponta követni a világpolitika híreit, a konzuli tájékoztatót az utazásra nem javasolt térségekről, másrészt újra kell értelmeznünk, amit a biztonságról eddig hittünk. A most kirajzolódni látszó tendencia alapján aki számára kiemelt szempont a biztonság, az jobban teszi, ha a jövőben az ismert turisztikai látványosságok helyett a kevésbé ismerteket részesíti előnyben, a tömegrendezvényeket pedig messze elkerüli.

Más kérdés, hogy ezzel a hozzáállással számtalan dologról lemaradunk. Biztonság és izgalmas élet soha nem jártak kéz a kézben, döntenünk kell arról, melyikre vágyunk. Ahhoz ugyanis, hogy valódi élményeket szerezzünk, mese nincs, ki kell lépnünk a komfortzónánkból. Élni éppen azért izgalmas, mert veszélyes.

Oravecz Éva Csilla

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!