Csak mászókázni nem tud

A gátlásos kamaszkort én sem úsztam meg. Minden hónapban mást szégyelltem magamon, és ha nem tudtam az adott „fogyatékosságomat” hosszúnadrággal, sapkával, álarccal stb. eltakarni, új társaságban igyekeztem úgy fordulni, helyezkedni, hogy minél kevesebben lássák. Iszonyú fárasztó volt és macerás, de akkor ez tűnt a leghatékonyabb módszernek arra, hogy megelőzzem és elkerüljem azokat a gúnyolódó beszólásokat […]

A gátlásos kamaszkort én sem úsztam meg. Minden hónapban mást szégyelltem magamon, és ha nem tudtam az adott „fogyatékosságomat” hosszúnadrággal, sapkával, álarccal stb. eltakarni, új társaságban igyekeztem úgy fordulni, helyezkedni, hogy minél kevesebben lássák. Iszonyú fárasztó volt és macerás, de akkor ez tűnt a leghatékonyabb módszernek arra, hogy megelőzzem és elkerüljem azokat a gúnyolódó beszólásokat (gondolatokat?), amelyek valószínűleg csak az én rémálmaimban születtek meg.

A gyönyörű Rebekah Marine egyszerűbben megoldotta. Tinilányként őt is nyomasztotta egy-két „apróság”, például az, hogy könyökből hiányzik a jobb alkarja. Azon görcsölt, hogy vele senki nem akar majd randizni. Aztán huszonkét évesen úgy döntött, leszámol a szorongásaival. Éppen akkor kapott új műkezet, mire az egyik barátja kitalálta, hogy Rebekah lehetne a protézisgyártó cég arca. Belevágott a modellkedésbe.

„Eleinte meg kellett győznöm a fotósokat és a tervezőket, hogy méltó vagyok arra, hogy a szakmában legyek – mondja. – Az egyik fotós folyamatosan olyan szögből akart fényképezni, hogy ne látszódjon a kezem. Nagyon frusztrált.”

Nem adta fel. Elkezdte magát „bionikus modellnek” hívni, és büszkén felvállalta, hogy miben különbözik a többi lánytól, „robotkezét” minden képen megmutatta, sőt a privát fotóin már föl sem csatolta, sokszor csak a csonk látszott. Olyan modellekkel dolgozott együtt, akiknek szintén hiányzott valamelyik végtagjuk, az egyik féllábú, kockás hasú veteránnal készült romantikus sorozatáról sugárzik a szenvedély. A New York-i divathéten is szerepelhetett. Az emberek imádják.

„Nem vagyunk fogyatékosok, hátrányos helyzetűek. Csak picit másként csináljuk a dolgokat. Másként kötöm meg a cipőmet, másként fogom copfba a hajam. De képes vagyok mindenre, amire a többiek – mondja, aztán elneveti magát: – Kivéve a mászókázást.”

Az internet felkarolja azokat, akik vállalják, hogy esendők. Például a haiti szépségnek, Mama Càx-nak tizenhat éves korában a csontrák miatt kivették a jobb csípőjét, amputálták a jobb lábát, azóta lábprotézissel él teljes életet: modellkedik, sziklát mászik. Az Instagramon közel ötvenezren követik. De nekünk is megvannak a saját hőseink, például a siket modell Weisz Fanni, vagy a Tiszta szívvel című film kerekesszékes főszereplője, Fenyvesi Zoli.

Önbizalmukból másoknak is jut. Sikerük üzenet a gátlásos kamaszoknak, hogy legyenek bátrak, fogadják el magukat. Üzenet, hogy bárki lehet hős. Rövidgatyában, álarc nélkül is.

Szöveg: Pór Attila

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!