A Kismamák és én – Születésnapi jegyzet

66. születésnapunk alkalmából úgy döntöttünk, felelevenítünk néhány humoros vagy éppen megható, de mindenképpen felejthetetlen történetet, melyeket Nők Lapjásként éltünk át az elmúlt évek során. Másodikként fogadjátok szeretettel Szigeti Hajni írását.

A Nők Lapja Kismamáink című, hét éve indult rovatom kapcsán nagyon sok megható levelet kaptam anyukáktól, akik éppen ugyanabban az élethelyzetben voltak mint én. Sokan szólítottak le a játszóházban, az óvodában vagy a gyerekorvos rendelőjében üldögélve, hogy én vagyok-e a Szigeti Hajni. Mivel többnyire én voltam, meg is beszéltük gyorsan, hogy miről szólt az aktuális heti cikk, és azt is, hogy újdonsült ismerősöméknél hogyan megy a hozzátáplálás, ők is küzdenek-e a fogzással, hány órát (nem) aludtunk az utóbbi években vagy milyen szépet rajzolt neki a kisfia, kislánya az oviban. Úgy beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást, hiszen ahogy a férfiaknak a foci vagy az autók, úgy az anyáknak a gyerek-téma mindig bejön, összeköt, cinkostárssá tesz. Egyszer például ezt a kedves levelet kaptam Fruzsinától:

„Kedves Hajni!

Ez már a sokadik írás, ami telibe talált engem. :) Nekem egy fiam van (és úton a második), de a tiédhez hasonló őrült napindításban volt már szerencsénk nekünk is. Délelőtt 10-kor már az ebéd utáni alvást vártam… Azóta sokkal jobb, mert hivatalosan is a dackorszakba lépett a kisfiam…
Nagyon fontosak ezek az őszinte, nyílt írások, lélekmelengetők a hasonló cipőben járóknak. Köszönet értük, hogy egy, két és három gyerek mellett is jut (csinálsz) rájuk időd, és nem utolsó sorban kiteszed magad a szúrós tekinteteknek, hogy nem csak az anyaság mindent elsöprő gyönyörűségéről írsz.
Csak így tovább!”

 Ezúton is köszönöm, és kitartást mindenkinek!

Próbáld ki most ingyen!

Regisztrációdért
5 előfizetői tartalmat
megnézhetsz. Te döntöd el, melyiket.