3 éves gyerek játszik az anyukájával

Korai óvoda vagy inkább bölcsőde? – Vekerdy Tamás segített eligazodni

Évvesztes gyerekek szülei gyakran teszik fel a kérdést: vajon eljött már az óvoda ideje, vagy jobb még egy évet bölcsődében hagyni a gyereket? És mi a helyzet az egyre divatosabb „tanulós” miniovikkal – valóban előnyt jelentenek, vagy inkább terhet raknak a gyerekre? Vekerdy Tamás ebben az írásával segít a választásban.

Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségein.

Mikor jön el az óvoda ideje? – ez volt a kérdése a levélírónak 2007-ben. Vekerdy Tamás pszichológus segített eldönteni, mire van valóban szüksége egy alig hároméves gyereknek:

„Kislányunk 2007 novemberében lesz hároméves. Idén ősztől valamelyik intézménybe be szeretnénk már íratni. Mivel óvodába is járhatna novembertől, felmerült a kérdés, hogy járjon-e szeptembertől egy évig még bölcsődébe, és aztán csak 2008 őszétől óvodába. Vagy: menjen azonnal az oviba, novembertől.

Mindkettő mellett szólnak érvek és ellenérvek.

Juli nagyon okos, önálló kislány. Szépen beszél, szobatiszta körülbelül már négy hónapja, önállóan iszik, eszik, szépen rajzol. Ha gyerektársaságba viszem, nagyon jól feltalálja magát. A védőnő szerint semmi akadálya nem lenne, hogy o böics# »áfugorva« azonaai óvodába járjon. Mégis úgy érzem, könnyebb lenne az elszakadás, ha hosszabb beszoktatással egy babusgatós, semmit nem követelő gondozónénihez kerülne előbb, mint esetleg egy vegyes csoportos óvodába, ahol alig háromévesen együtt lenne akár több évvel idősebb gyerekekkel.

Többen a családból viszont lebeszélnek bennünket erről, azzal az indokkal, hogy a bölcsődében majd semmit nem tanul, csak »visszafejlődik«, újra gagyogni kezdhet, és majd ő is pelust akar, ha ezt látja az esetleg még nem szobatiszta gyerekektől. Második kérdésem az lenne, hogy ön mit gondol a két év körüli gyerekeknek szervezett, fizetős, úgynevezett miniovikról, ahol már »tanulás« is folyik (évszakok, gyümölcsök stb., tízórai kis asztaloknál fegyelmezetten).

Kellhet ez egy ilyen kicsi kislánynak? Vagy gyerektársaságba, játszóházba érdemes rendszeresen ellátogatni, hogy szokja a közösségbe járást? Mi a legjobb egy ilyen korú kisgyereknek? ”

Nem baj, ha előbb megy óvodába, mint 3?

Mi a legjobb egy ilyen korú kisgyereknek? Abból, amit leír, kiderül, hogy Juli jól érzi magát a bőrében, tehát jó neki otthon, jó neki magával, magukkal és jó neki az is, hogy időnként játszótéren vagy másutt gyerektársaságba kerül. Egyelőre nincs szükség semmiféle intézményre.

A gyerek igazi fejlődését – „tanulását”, például, hogy megtanul beszélni – az érzelmi biztonság, a személyes kapcsolat, az utánzásra jó mintákat nyújtó környezet alapozza meg, és legfejlesztőbb tevékenysége a szabad játék, amelyben feldolgozza a világról (és saját belső világából) nyert tagolatlan tapasztalatait.

Szüksége van persze a mindennapi mesére ugyanúgy, mint a testi érintésre, az odabújás lehetőségére is…

Leveléből nem derül ki, hogy van-e Julinak testvére, de feltehetőleg nincs, vagy még nincs. így az sem derül ki, hogy maga otthon marad-e, vagy dolgozni megy – dolgozni kell mennie –, ha Juli betölti a harmadik életévét. Mert természetesen szó sincs arról, hogy pont háromévesen óvodába kellene menni.

Mérlegeljünk a gyerek igényei alapján

Nagyon nagy az egyéni különbség a gyerekek között abban, hogy mikor igénylik már a mindennapos gyerektársaságot, legalább a délelőtt néhány órájára. Lehet az is, hogy Juli már most „óvodaérett” (de lehet persze az is, hogy csak három és fél, négyévesen lesz „szüksége” az óvodára, és ez nem minősíti értelmességét, képességeit).

Ez kiderül akkor, ha meglátogatnak egy-egy óvodát, és gondolom, az óvodában sem gond a beszoktatás. Azt hiszem, Juliról hallva, én is osztanám a védőnő véleményét, hogy Juli máris mehetne az óvodába. Úgy gondolom, hogy egy jó óvoda is elsősorban érzelmi biztonságot ad, lehetőséget teremt a szabad játékra, a spontánul utánozható tevékenységekre, és semmi esetre sem „követel”.

(Igaz: időnként rémes híreket hall az ember olyan óvodákról is, ahol valamiféle „tanterv” van, ahol százalékokkal minősítik a gyerekeket és az óvónőket, teljesen szakszerűtlenül arra gondolva, hogy ez a „minőségbiztosítás” az óvodában. Nem mondhatjuk el elégszer: ez csak rongálja az óvodák minőségét, és ellentétben áll az óvodai nevelés országos alapprogramjának betűjével és szellemével.)

vekerdy tamás

A Nők Lapja 2007/12-es lapszámában Vekerdy Tamás arról ír, hogyan árthat a gyerekeknek a túl korais tanulós ovi (Fotó: Nők Lapja archívum)

A családtagoknak azt szeretném üzenni, hogy a gyereknek sem a bölcsődében, sem az óvodában nem kell iskolás módon tanulnia, sőt, szívem szerint azt mondanám, hogy nem is szabad őt tanítani. A vegyes csoporttól nem félteném Julit, az a tapasztalatom, hogy ez viszont valódi „fejlesztő” hatással van a gyerekekre az együttműködés, a másikra figyelés képességében (ami a legfontosabb a későbbi szociális, társadalmi együttélés – és az egyéni boldogulás! – szempontjából).

Végül is persze, mint minden ilyen esetben, a döntést a szülőnek kell meghoznia (és neki kell vállalnia döntésének felelősségét is). Csak, mint „civil” mondom, nem mint szakember: én, ha ennek az ideje eljött – és ezen azt értem, hogy Julin látom, hogy most már óvodába szeretne menni, vagy nekem (itt most a maga helyébe képzelem magam) el kell mennem dolgozni- óvodába adnám Julit, kezdetben, ha lehet, csak rövidebb időre, aztán ahogy alakul és ahogy a körülmények engedik.

Ami pedig a „tanulós” miniovikat illeti: pusztító divatként söpör végig a szülők világán az a téves gondolat, „felismerés”, hogy a mai „rohanó, teljesítményelvű világban nem lehet elég korán kezdeni…”. Ez természetesen tévedés. Nem abból lesz az irigyelt topmenedzser, akinek topmenedzserképzését már megkezdték az óvodában (idegen nyelvekkel, számítógépes szobával, dzsúdóval, karatéval, netán lovaglással és tenisszel), hanem abból, aki teljes értékű kisgyerekkort tölthetett el (és ugyanígy persze a további életkorokat is, kisiskolás, kamasz, majd ifjúként).

Ami megint csak azt jelenti, hogy érzelmi biztonságban nőhetett fel, spontán utánzással tanult kisgyerekkorában – és nem tanítva, javítgatva – mindennap volt ideje a szabad játékra, a rohangálásra szabad levegőn és megkapta mindennapos meseadagját is.

Kapcsolódó: Kisebb vagy nagyobb óvoda? – Vekerdy Tamás rovata

Forrás: Nők Lapja archívum (2007/12. lapszám)
Kiemelt kép: Getty Images

Ajánlott videó