Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségein.

Egy kétgyerekes anyának naponta többször kell megküzdenie a fáradtsággal, idegi kimerüléssel és a lelkifurdalással. Miért nem jobb anya? Hogyan legyen türelmesebb? Az alábbi levélben egy anyuka éppen erről ír, és segítséget kér Vekerdy Tamástól:

Két lányunk van, Panna öt hónapos lesz, Bori 4 kétéves múlt márciusban. Eddig úgy láttam, Bori jól viseli, hogy testvére született, már kezdettől segített pelenkázni, figyelte, ahogy a kicsit szoptatom. Kétszer ugyan előfordult, hogy ráütött a kicsi lábára, de akkor már ő is nagyon fáradt volt. Talán a testvérféltékenység jele az, hogy nagyon tapad rám, és egész nap szólongat, hogy „anyucika, anya, mami”, még ha ott ülök is mellette. Ez zavar.

Bori egyébként nagyon eleven, két-három hónapja még nagyobb lendületre kapcsolt, van, hogy fél hétkor kel, hétkor már homokozik, fél nyolckor a kutyákat akarja megnézni az utcában, utána pedig csúszdázni.

Tudom, az a dolga, hogy érdeklődjön, fusson-szaladjon, játsszon! Csak én mostanra elfáradtam.

Nagyon-nagyon szeretem a lányaimat, férjem is segít este, mikor hazaér, de én most érzem először, hogy Bori „idegesít”. Először fordult elő az elmúlt három év alatt, hogy azt érzem, nincs elég türelmem! Ezt rossz így leírni, mert nagyon szeretem őt, de nem tudom felvenni a fordulatszámát. Igaz, lassan egy hónapja éjszakázom, mert felváltva betegek, hányás, láz stb., ez – és főleg azt hiszem, az ezzel kapcsolatos aggódás inkább – kifárasztott. Anyósom (jóban vagyunk!) kedvesen felajánlotta, hogy Bori menjen le hozzájuk Szegedre, egy hétre.

Már sokszor járt náluk egy-egy napra, szeret ott lenni, de még nincs hároméves. Elengedhetném?

Vagy inkább keressek olyan segítséget, aki egy héten kétszer egy-egy délelőttre lefoglalja Borit? így talán ki tudnám magam pihenni? Mert két-három napja most már többször kiabálok is vele, ami se neki, se nekem nem jó. De egy „idegenre” bízzam a saját gyermekemet? Persze tudom, hogy neki is kipihent anya kellene, és ez én most nem vagyok.

A kicsi Pannát nagyon szívembe zártam. Igazi nyugodt baba. Eszik, alszik, akkor sír, ha valami tényleg zavarja, mosolygós, kacagás, még most is, hogy fáj a torka… Igaz, én mint anya is sokkal nyugodtabb, magabiztosabb vagyok vele, mint voltam Borival. Lehet, hogy jobban szeretem Pannát, mint Borit, és Bori talán ezt érzi rajtam? Bennem erős az az érzés, hogy ki tudja, mikor fogok és fogok-e még egy ilyen kis édes gombócot az ölemben tartani, babázni…

Ha Borit elengedem, nem növeli-e ez most a féltékenységét? Bori érdekes gyerek, itthon felszabadult, jön, megy, játszik, ellenkezik, szót fogad, de társaságban „leblokkol”. Hosszú időn át meg se szólal. Én is zárkózottabb típus vagyok és különösen voltam. Ezt örökölhette? Vagy valamit már elrontottam, és el kellene őt vinnem pszichológushoz?

Az én szüleim kamasz koromban elváltak, több mint tíz évig folyt nagyon csúnyán a gyermek-elhelyezési per. Ketten vagyunk a húgommal, és bár négy évig jártam felnőttként pszichoterápiára, igazán nem békéltem meg ezzel a helyzettel még ma sem. Nagyon szeretnék boldog családot létrehozni, szeretnék jó anya lenni – nem úgy, mint az én anyukám –, és most ezt látom veszélyben. Mit kéne tennem, hogy tudnék ezen a helyzeten (Bori zárkózottságán, magam elfáradásán) segíteni?

Vekerdy Tamás tanácsai a kimerült, türelmetlen szükőknek

Először csak gyorsan és röviden: feltétlenül szerezzen segítséget, ha erre van módja (és leveléből úgy látom, hogy van) minimálisan heti kétszeri – de inkább háromszori – alkalomra, és ne is csak délelőttre, hanem ha lehet, legalább egy-kétszer (de még inkább háromszor, vagy többször!) egész napra!

És ez a segítő ne csak Borit „bébiszittelje”! Ne, semmiképpen, hanem mindenben segítsen a ház körül és Panna körül is!

(Persze itt is van „beszoktatási” vagy inkább „hozzászoktatási” idő. Ez annál könnyebben megy, minél inkább egész napra jön az illető, és minél inkább mindenben részt vesz, és segít, kezdetben még sokkal inkább Panna körül…)

Ami pedig a szegedi utazást illeti: igen, igaza van, jó, ha a szülők, az anya a gyerek hároméves kora előtt nem utaznak el hosszabb időre (pihenni, síelni stb.), de „szükség törvényt bont”… Én a maguk helyében biztosan kipróbálnám ezt a „pót-nyaralást” a nagyszülőknél!

Mégpedig úgy, hogy először egy hétvégén az apja is ott van vele a kétszeri ott alvásnál (esetleg mindnyájan ott vannak?), aztán beszélgetnék vele arról, hogy most újra ott fog egyszer vagy kétszer aludni, és az időt tovább lehet nyújtani úgy, hogy meg kell ígérni, hogy hazahozzák, ha kéri (és persze haza is kell hozni).

Kapcsolódó: 9 lecke a szülőségről, amit túl későn értünk meg

De ha nem kéri, hadd maradjon. Ilyenkor előfordul, hogy a gyerek örömmel marad, mert megszabadul az őt is zavaró feszültségtől, szeretett és ismert emberek veszik körül, akik „csak vele” foglalkoznak. Az, hogy Bori az utóbbi időben nagyobb lendületre kapcsolt, éppen azt jelzi, hogy keresi az útját feszültségei levezetésének a tevékenységben – helyes út! Persze Bori átérzi a maga érzéseit, átérzi Panna „előnyét”, de nem hiszem, hogy bármit is elrontott volna, és egyáltalán nem gondolom, hogy pszichológushoz kellene vinnie (ami hároméves kor előtt amúgy sem szokásos).

A Nők Lapja 2006/36-os lapszámában Vekerdy Tamás arról ír, milyen fontos, hogy egy kimerült anyuka segítséget kapjon. (Fotó: Nők Lapja archívum)

Mindenképpen jó, hogy ilyen világosan látja a helyzetet, ez önmagában is gyógyító – a maga és Bori számára is –, ugyanakkor jó lenne (bár tudom, hogy az ilyen „tanács” nem sokat ér), ha kevésbé törekedne a „lehető legtökéletesebb” megoldásra, elfogadva, hogy a kompromisszumok kényszere az egyedül életszerű, és minél könnyedebben kötjük meg őket, annál többet segítenek. Bori „zárkózottsága” a leírtak alapján nem probléma, és természetesen nem szorul kezelésre.

Kapcsolódó: Vekerdy Tamás az érzelmileg elérhetetlen szülőkről

Forrás: Nők Lapja archívum (2006/36. lapszám)
Kiemelt kép: Getty Images