Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségein.

Nem minden családban jut a gyerekeknek ugyanannyi házimunka, van olyan háztartás, ahol egy gyereknek még a saját zokniját sem kell összepárosítani, máshol meg állatokat etetnek, gondoznak naphosszat. Vekerdy Tamásnak írt egy anyuka, hogy szerinte az ő fiát túl sokat dolgoztatja a nevelőapja.

Rég akartam már írni, de abban reménykedtem, hátha valaki más hasonló ügyben kér majd választ. Ami engem foglalkoztat, az a MUNKA. Van egy tizenkét éves fiam, aki be van vonva a házimunkába. Amíg kicsi volt, városban laktunk, ahol a férfiaknak „semmi munkája” nincs (fizikai, ház körülire gondolok). Az apjával a kapcsolat megszakadt, és az új kapcsolatom miatt falura kerültünk, ahol gazdálkodás is van.  Persze segíteni kell. Nem kell megerőltetnie magát, a férjemnek sokszor az is elég, ha jelen van.

Ami rendszeres, az az állatok gondozása.

Van két lovunk és körülbelül harminc darab szárnyas. Mivel a férjem műszakban dolgozik, ők egymás között beosztják a munkát, megoldják. Ez a férfiak dolga. Ez rendszeres munka (igen, hétvégén, „meseidőben” is éhesek az állatok), nem lehet elfelejteni.

Anyukám persze sajnálja „szegény gyermeket”, hogy dolgoztatjuk, más szerint jó, ha megszokja a munkát, mert a mai fiatal férfiak már nem tudják, mi az, ezért felelőtlenek. Ő szívesen csinálja, szereti az állatokat, bár eleinte el kellett beszélgetni vele ez ügyben.

Ha olyan munka van, ami közvetlenül pénzt hoz (betakarítás), őt is honoráljuk, néha már alig várja, hogy keressen egy kis pénzt.

A barkácsolás – időnként erre is sor kerül – szerintem biztos, hogy minden férfi hasznára van. Egyébként emellett kitűnő tanuló, okos gyerek. Ügyvéd szeretne lenni, hogy ne kelljen fizikai munkával megkeresni a pénzt. Azt is észrevettem, hogy nem agresszív, mert felesleges energiáját, feszültségét levezeti a jószág közt, illetve az udvaron tevékenykedve. Kérdéseim: jó-e a gyereket bevonni a munkába? Milyen mértékben? Használ-e a fejlődésének? Szóval: a munka nemesít?”

Vekerdy Tamás véleménye a házimunka mennyiségéről

Johann Heinrich Pestalozzi, a nagy svájci nevelő (akihez a Brunszvik nővérek is látogatóba mentek, mielőtt Teréz az első magyar óvodát megalapította) arról is ír, hogy jó, ha a tíz év körüli gyerekek feladatává lesz egy rájuk bízott állat mindennapos gondozása.

Ilyenkor bontakozik az a felelősségérzet, amelyik a ránk bízott, ránk utalt élőlényre irányul.

Ez az érdeklődés az „alánk vetett” világ iránt mindenképpen felébred; és ha nem gondozásban, gondoskodásban, akkor ennek fonákjában, állatkínzásban nyilvánulhat meg. (Gondoljunk Doroghy Sanyikára, Nyilas Misi elkényeztetett, lusta tanítványára, aki többek között azzal szórakozik, hogy legyek szárnyait kitépdesi, és aztán tintába mártva mászatja őket padtársai füzetén… Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig).

Újabb kutatásokból az derült ki, hogy azok a gyerekek, akik otthon valamiféle módon rendszeresen segítenek, jobb eredményeket érnek el az iskolai munkában. De még ezt megelőzőleg: a kisgyerekkori szorongások egyik legfontosabb ellenszere az önállóság növelése, önálló tevékenységekben. Ez a legegyszerűbb módon is történhet: a kisgyerek már négy-ötéves kora körül – ha nem kell forgalmas úttesten átmennie – maga szaladhat le a boltba kenyérért, ezért-azért…

Másfelől: a tevékenység, a kézzel végzett – fizikai – munka gyógyító erejű, oldja a lelki feszültségeket.

Ami pedig a hétvégi „meseidőt” illeti: nyilván televízión nézett mesékről van szó, melyekről tudjuk, hogy leblokkolják a gyerek kiegyensúlyozó, feldolgozó lelki tevékenységét, és fokozzák az agresszivitást. Mindebből az következik, hogy jó a gyerekeket bevonni a munkába, de persze meg kell találni ennek a mértékét. Igen, az a jó, ha miután rákapott az ízére – és a „kereseti lehetőségekre” –, maga is akarja csinálni.

Kapcsolódó: Meddig játsszon egy gyerek? 

A kényszer tehát természetesen kerülendő, de úgy, ahogy maguknál folyik, szerintem rendben van a dolog. Ha szívesen csinálja, és szereti az állatokat, akkor az „elbeszélgetést eleinte” nem sorolom a kényszerek közé. Igen, biztos abban is igaza van, hogy a tevékeny ember kevésbé agresszív más formában, mert agressziója tevékenységének hajtóerejévé változik. (A vizsgálatok szerint a kreatív, valamit megcsináló, valamit létrehozó emberek agresszívebbek az átlagnál, de ez nem romboló agresszióban robban ki belőlük, hanem éppen a tevékenységben.)

Ebben az értelemben azt is mondhatjuk, hogy igen, a munka nemesít.

A kézzel végzett tevékenység, valaminek a megcsinálása pszichikusan is hasznos, a lelki egyensúly helyreállításához is hozzájárul. Persze ez nem mindenfajta munkáról mondható el, a nagyon monoton (futószalag) munkákkal némileg más a helyzet.

A Nők Lapja 2006/25-ös lapszámában Vekerdy Tamás véleménye arról, hogy a gyerekekkel végeztetett otthoni munka milyen mennyiségben nemesít. (Fotó: Nők Lapja archívum)

Édesanyja talán azt a veszélyhelyzetet érzékeli, hogy rosszul is elsülhet, ha egy megváltozott családi helyzetben a nevelőapa kényszeríteni próbálná a gyereket, de maguknál, a leírás szerint, nem ez a helyzet.

Persze, valamit biztos az is kifejez, hogy „ügyvéd szeretne lenni, hogy ne kelljen fizikai munkával megkeresnie a pénzt”.

Egyrészt egy közfelfogást (amelyben sok sajnálatos félreértés is benne van), másrészt valamiféle szabadulásvágyat az időnként talán mégis terhesnek érzett mindennapos kötelességtől. De talán nem csak ennyi van benne, még ha ezt is mondja az egyébként kitűnően tanuló, okos gyerek.

Kapcsolódó: Miért érdemes a kicsi gyereket is bevonni a házimunkába?

Forrás: Nők Lapja archívum (2006/25. lapszám)
Kiemelt kép: Getty Images