Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott. Így Vekerdy Tamás tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain.

Ezúttal egy anyuka levelét közöljük, aki nem tudja, hogyan segíthetne a fiának az augusztusi pótvizsgára, ráadásul az apukával sem azonos platformon vannak az ügyben. A szülő 1995-ben kért tanácsot Vekerdy Tamástól:

„A fiamnak fizikából pótvizsgáznia kell. Hagyjuk most azt, hogy igazságtalanul kapta-e az elégtelent vagy éppenséggel átmehetett volna, de év közben ezzel a tanárral összeveszett. A férjem azt mondja, hogy aki megbukott, akármilyen okból, az nem érdemel nyarat, nyaralást. Annak tanulnia kell. Egész nyáron azt kell pótolnia, amit év közben elmulasztott.

Én meg azt szeretném, ha pihenne, nyaralna. Aztán majd valamikor augusztusban nekikezdhet.

A férjem szerint az anyagot neki kell megtanulnia, ahol elakad a gyerek, ott majd ő segít. Én meg azt mondom, hogy jó lenne egy fizikatanár, ha nem is minden nap, de többször egy héten a felkészülés ideje alatt. Egyáltalán: hány hétig tartson a felkészülés, ha sikerül elérnem, hogy ne ezzel töltse az egész nyarat?”

Vekerdy Tamás szerint így érdemes felkészülni

A nyarat a gyerekeknek pihenéssel, nyaralással, környezetváltozással, a szabadban sok mozgással kellene tölteniük – azoknak is, akik megbuktak. És persze az volna jó, ha többet, másképpen tudna együtt lenni a család ezekben a nyári hónapokban, mint év közben.

Aki egész nyáron tanulva készül a pótvizsgára, az lehet, hogy viszonylag sokat fog tudni (bár ez egyáltalán nem biztos! Lehet, hogy órákat tölt el a könyv előtt – hiába!), de előfordulhat, hogy teljesen begörcsöl, mire a pótvizsgabizottság elé kerül.

A kimerültség és a szorongás ugyancsak károsan befolyásolják a vizsgateljesítményt.

Mint oly sokszor a gyerekeket érintő kérdésekben, most is az anyával kell egyetértenem. Igen, a gyereknek legyen nyara. S azután a vizsga előtti két-két ésfél, három hetet fordítsa a felkészülésre, de akkor is jól beosztott napi ritmusban. Legyen egy reggeli, délelőtti tanulási időszak, azután valamiféle kikapcsolódás netán úszás, séta, biciklizés, ebéd, az ebéd után, a legnagyobb hőség óráiban egy kis szieszta a lesötétített szobában és azután a már hűvösödő délutánban újra egy-két óra tanulás.

Egy tanév anyaga két-három hét alatt jól áttekinthető – sőt elsajátítható! – ebben az életkorban is, ha csak azzal foglalkozik az ember. (És: elég elégségesre vizsgázni! Persze készülni legalább közepesre kell!) Az is fontos, hogy ne a feszült, ideges, önérzetében kissé megsértett szülő legyen bukott gyerekének korrepetitora.

Ha ez anyagilag vagy más módon megoldható: idegen vagy legalábbis távoli rokon segítsen neki.

Végül: nem szabad nagyon nagy feszültséget keltenünk. „Most vagy soha!” Ellenkezőleg. Míg egyfelől segítünk abban, hogy a pótvizsga sikerüljön, másfelől valahogy azt is érzékeltetjük, hogy ha osztályt kell ismételni, akkor sem dől össze a világ. Sőt! Ez sokszor váratlanul jó hatású lehet (ha például a gyerek túl korán kezdte az iskolát annak idején).

A Nők Lapja 1995/32-es lapszámában Vekerdy Tamás ahhoz ad tanácsot, hogyan segítsünk egy pótvizsgázó kamasznak (Fotó: Nők Lapja archívum)

Hogy egyáltalán – a gyerek tudása szempontjából – van-e értelme a buktatásnak (akár pótvizsgára, akár osztályismétlésre utasítják), az megint más kérdés. Szerintem nincs. Az osztályával együtt haladó – vagy esetleg csak vonszolódó – gyerek a kamaszkori változás után olyasmiket is „tudni” kezd, sokszor „magától”, amiket az elmúlt években egyáltalán nem értett meg és nem tudott. Amikor pedig ez nem így van, akkor a pótvizsga és a buktatás sem segít.

Kapcsolódó: Léteznek „elrontott gyerekek”? – Vekerdy Tamás árnyalta a képet

Forrás: Nők Lapja 1995/32.
Kiemelt kép: Getty Images