Vekerdy Tamás Nők Lapja karácsony advent tanács

Lopjuk vissza az ünnepeket! – Vekerdy Tamás tanácsai karácsonyra

Vekerdy Tamás örök érvényű tanácsa a Nők Lapja archívumából.

Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott. Így Vekerdy Tamás tanácsai szintén ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain. 

Ezúttal egy kétségbeesett édesanya levelét idézzük. Ő azért kéri Vekerdy Tamás segítségét, mert a legutóbbi karácsony egyáltalán nem telt idillien a családjában. Ezen szeretne idén változtatni.

Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz

A tavalyi karácsonyunk emléke lidérces. Végül is rengeteg ajándék gyűlt össze – azt is mondhatnám, hogy rengeteg kacat –, bár anyagilag már egyáltalán nem bírtuk. Kész tönkremenés volt. Kölcsönök, késő tavaszig törlesztések. De nem csak ez! A rohanás, az utolsó percig, sőt azon túl is, főzés, előtte meg a bevásárlás… Minden kész legyen idejében. Aztán a végkimerülés, rosszkedv, veszekedések.

Hogy kéne csinálnom? Mit vegyek?

(A férjem azt mondja: semmit. De ez meg a másik véglet.) Mit főzzek, hogy egyszerű legyen, mégis meglegyen, ami kell, és én se fáradjak ki a harapós rosszkedvig, a fejfájásig? Egyáltalán, hogyan kellene szervezni a karácsonyt, mi szülők hogyan szervezzük, én hogyan szervezzem meg?

Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának

Olyan világban élünk földkerekségszerte, amelyikben az emberek egy részének elemi szükségleteire sem jut, míg az emberek másik része olyan ipart és kereskedelmet működtet, amelyik már régen nem a szükségletek kielégítéséből él, hanem abból, hogy eredetileg nem is létező igényeket támaszt az emberekben – a reklámipar segítségével – és aztán ezeket „kielégítve” jut busás haszonhoz. „Őrült világ!” – mondja néhány szakember is.

Aki a mindennapi kenyerünkről, ennivalónkról gondoskodik, az tönkremegy bele, aki fröccsöntött játékokat gyárt, az esetleg milliomossá lesz… Mit vegyünk? Erről már kicsit késő beszélnünk, bár vannak olyan boldog emberek, akik nyugtalankodás nélkül hagyják az utolsó percre az ajándékok beszerzését vagy akár elkészítését! És nemegyszer sikeresebbek ezekkel – különösen ha maguk készítik, ütik össze – mint azok, akik gondban főve már hetekkel, hónapokkal előbb keresnek, vásárolnak (ha tehetik).

Igen, jó volna, ha el tudnánk terelni gyerekeink gondolatait arról, hogy mi mindent lehet ilyenkor kapni, sőt megkapni.

És inkább arrafelé haladnánk, hogy megérezzék, mi mindent lehet ilyenkor – a családdal együtt – átélni. Együttlétet, ráérős mesélést a korai alkonyatban, ha hó is van, hóemberépítést és hócsatákat, szánkózást, síelést, ha valami domb is akad hozzá, játékot és diótörést, együttes éneklést és netán együttes bejglisütést! Mert a bejglinek nem kell készen lennie karácsony estére, hanem készülhet valamelyik nap délutánján is…

Egyáltalán: az volna a jó, ha semmi sem kellene, semmi sem volna kötelező. Jó, ha van valami olyan étel – káposzta vagy más –, ami ott áll egy nagy fazékban, akármikor elővehető, és minden melegítéskor finomabb lesz. A szertartásos rántott halat vagy hallevest is helyettesítheti más. (Bármilyen ijesztően hangzik, voltam már olyan jó karácsonyon, ahol a hal nem volt más, mint dobozból kivett szardínia, alaposan megcitromozva, amiből aztán mindenkinek egy kicsi jutott és a résztvevők mind hihetetlen lelkesedéssel ették.)

Kapcsolódó: Vekerdy Tamás további tanácsai az ünnepekre

A köret lehet mondjuk majonézes vagy hagymás krumplisaláta, amit már jó előre megcsinálhatunk, s a hidegben sokáig eláll. De persze mindehhez én nem értek, csak azt tudom, hogy az a jó, ha a karácsonyban – vagy előtte, rohanva – senkinek nem kell valamiféle előre kiszabott rabszolgai munkát – fáradtan és kedvetlenül – végeznie!

És mindebben, azt hiszem, már egy kicsit benne van a szervezés is. Úgy szervezzük a karácsonyt, hogy ne legyünk kimerültek, fáradtak. Jó lenne, ha már előtte két-három napnyi szabadságot vennénk ki, s ezeket a napokat nem csak a rohanó felkészüléssel töltenénk, hanem sétálnánk, pihennénk, együttes programot csinálnánk (téli sportok, vagy színház, mozi…). És: ha lehet, tagoljuk a napokat.

Ne heverésszünk túl soká, jussunk ki a szabad levegőre, ebéd után legyen egy kis szieszta, jusson idő mindenféle, váltogatott – esetleg gyerekekként váltogatott – játékra (és ezekből sem kell egynek-egynek nagyon sokáig tartania). Az egybefolyó napok vagy vendégeskedések sokak számára nagyon is fárasztóak, s a fáradság nemegyszer ingerültséghez vezet. Ne feküdjünk le túl későn (és ugyanakkor tele gyomorral!), de a lefekvés, az elalvás előtt legyen mese, ének, netán felolvasás a nagyágyban, vagy esetleg a gyertyafényes asztal körül.

Hátha valamit vissza tudunk lopni az ünnep varázsából azoktól a körülményektől, amelyek ezt ellopták, és mindig újra el akarják lopni tőlünk.
Nők Lapja 1995/51. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images

Megjelent a Nők Lapja évkönyv bookazine! A linkre kattintva meg is rendelheted!