Kérdés: A fiam most fog érettségizni, értelmes, érzékeny gyerek. Régóta téma a családban, hogy hol fog továbbtanulni. Őt sok minden érdekli. A filozófia, a művészettörténet, a pszichológia, de a gazdasági élet is. Már voltak kisebb feszültségek a családban, hogy itt áll tizennyolc évesen, és még mindig nem tudja, hogy mi legyen. Végül is az apjával együtt mi döntöttünk, és úgyszólván betuszkoltuk, benyomtuk az egyetemi előkészítőre, a közgazdaságira, és kifizettük a több mint hatvanezer forintot. Azóta jár oda, de búskomor. Időnként csak fekszik itthon az ágyán és bámulja a plafont. A barátja szülei nem csinálnak ilyen nagy gondot a dologból, ő filozófia szakra fog jelentkezni, „legfeljebb nem veszik fel”. Látva, hogy a gyerek ilyen rossz állapotban van, engem aggaszt a dolog. Helyesen jártunk el? És ha nem, most mit tegyünk? Ha az előkészítőn jól megír két dolgozatot, fel van véve. De hát… közben végzi a negyedik osztályt, s közben az érettségire is készülnie kell.
Válasz: Ma világszerte azt tapasztaljuk, hogy a pályaválasztási döntések életkorilag kitolódnak, gyakori a szabadabb lehetőségekkel rendelkező államokban, hogy a fiatalok a középiskola elvégzése után egy-két évet utazgatnak, vagy külföldre mennek dolgozni, és nem a gazdagok, hanem olyan fiatalok, akik saját megélhetésükről az utazás során is gondoskodnak (akár utcai zenéléssel, akár más alkalmi munkavállalással). Közben esetleg letöltik – ha fiúkról van szó – viszonylag rövid katonai szolgálatukat akár a katonaságnál, akár civil szolgálatosként. Húszegynéhány éves korukban jelentkeznek – már némi élettapasztalattal a hátuk mögött – valamelyik főiskolára vagy egyetemre. S itt az első egy-két évben még sokan döntenek úgy, hogy máshova mennek át – más szakra vagy más egyetemre – és ezeket a vargabetűket a szülők nagy része ma már természetesnek tekinti. A tudósok szociális pubertásról beszélnek, azt mondják, hogy – különböző okokból – meghosszabbodott a kamaszkor, a döntések később érnek be, de érdemes bevárni vagy kivárni őket.
Itthon viszont azt tapasztaljuk, hogy a szülők rendkívül fontosnak tartják, hogy jó képességű gyerekük az érettségi után azonnal egyetemre iratkozzon be, határozott döntés alapján, azt kitartóan elvégezze, és az annak megfelelő pályára menjen. Az ettől való eltérés gyanús, aggodalmat kelt, és netán vádaskodásokhoz vezet: „nincs kitartása”, „nem tudja mit akar”, „így nem lesz belőle semmi…”. És nemcsak a fiúk esetében van így, ahol a katonaság „fenyeget”, hanem a lányos szülőknél is.
A fenti kérdésre csak civil tanácsot tudok adni, nem szaktanácsot. Én, azt hiszem, hosszan beszélgetnék a gyerekemmel, és késznek mutatkoznék arra is, hogy elveszítem a befizetett nagy összeget. Felszabadítanám őt ez alól a nyomás alól, hiszen amúgy is kicsit sok van rajta a negyedik osztály végzésével és az érettségivel.
Nők Lapja 1997/4. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
