A Biblia szerint a világot öt nap alatt pusztán akarata révén megteremtő Úr a hatodik napon, hogy magát a teremtést megkoronázza, aprólékos, kétkezi munkával porból megformálta az első embert. Amikor kész lett a test, ujjával Ádám ujjúhoz érve, pusztán egyetlen érintéssel életre keltette. Ez az érintés adott lelket, hitet, energiát, kezdő lökést az élet láncolatához, amit azóta is alighanem sok-sok érintés tart fenn.

Azóta a létezés nem egyéb, mint az egyedi részek, halmazok, szellemek folytonos törekvése a fizikai-lelki ősegység visszaállítására. A tárgyi világban ez a tömegvonzás, a gravitáció, míg az élővilágban a szeretet mágikus hatalma. Bevonzani a másikat, együvé válni a másikkal, megérinteni, a tér elválasztó, elmagányosító hatását legyőzve ismét átérezni az egyszer volt teljességet. Az érintés – benne az ízlelés, hiszen az is az érintés egy speciális formája – az egyetlen valódi módja a külső világ érzékelésének. Minden egyéb, a látás, a hallás, a szaglás lényegében a távolságot úgy-ahogy áthidaló vagy áthidalni látszó közvetett forma. Az érintés azonban maga a tett, a tapintás pedig a belső élmény. Világrajövetelünk, azaz a születés pillanatától.