„A mártirkodó nő valami furcsa módon különbözik az összes többitől, elsősorban azzal, hogy bármi lyen terhet visel is magán, azt úgy teszi, hogy másokból nem vált ki rokonszenvet. Ugyanis ez a típus azt is felvállalja, aminek semmi értelme” — írja Szemes Piroska 1971-ben a Nők Lapja hasábjain. A szerző egy konkrét esetet is leír, ma már azonban felmerülhet a kérdés: vajon csak nők eshetnek az ilyen típusú áldozat-szerepébe? Ha igen, akkor annak mi lehet az oka? De addig is, amíg erre nem kapunk választ, ebből a szellemes típusismertetésből sokat megtudhatunk a jelenségről.
Szemes Piroska: A mártír, Nők Lapja, 1971/36.
Ez egy nőtípus. Egyesek szerint az ideális. Mások szerint a férjek réme. Az a férj, akinek a felesége ehhez a típushoz tartozik, már itt a földön megérett a boldogságra… Ráadásul a mártír nő krónikus boldogtalanságban szenved. Boldogtalanságát fennen hirdeti — okát természetesen a férjnek, a családnak tett terhes szolgálatokban látja. Ő az, aki sóhajtozik, hogy feláldozta az ifjúságát, a szépségét s lám, mit kapott cserébe: hajszolt, keserű életet, nincs egy szabad pillanata, nem jut ideje művelődésre, fodrászra, pihenésre. Ezt naponta többször is szemére veti környezetének, hogy az egyetlen pillanatra se feledkezzen meg áldozatairól!
A mártír nő nem tévesztendő össze azzal a feleséggel, anyával, aki ésszerű okok miatt vállalt magára a kívánatosnál többet. Tehát nem tévesztendő össze a legtöbb feleséggel, anyával.
A mártirkodó nő valami furcsa módon különbözik az összes többitől, elsősorban azzal, hogy bármilyen terhet visel is magán, azt úgy teszi, hogy másokból nem vált ki rokonszenvet. Ugyanis ez a típus azt is felvállalja, aminek semmi értelme.
