Vajon miért áll valaki az oltár elé, ha kedvesével évek óta nem történik az ágyban semmi? Hiszen mindenki tudja, hogy a párkapcsolat egyik alappillére a kiegyensúlyozott szexuális élet. Vagy ez már egy elavult elmélet?

Couple sleeping in bed, wearing sleep masks

Rövid időn belül, viszonylag szűk társaságban több olyan párról is hallottam, akik úgy házasodtak össze, hogy előtte már évek óta nem, vagy csak elvétve bújtak össze. Ennek ellenére úgy döntöttek, kimondják: holtomiglan, holtodiglan. Elgondolkodtató, ha a házastársak úgy kezdik a hivatalos közös életüket, hogy már semmilyen szikra nincs köztük – azaz az egyik fél biztos, hogy egyáltalán nem kívánja az ölelést.

Kötelesség, nem élvezet

Anita és Gábor a húszas éveik közepén ismerkedtek meg. A fiú akkor már jó ideje különböző társkereső oldalakon próbált párra találni, ám rendre csalódások érték. Aztán jött Anita, és végre minden stimmelt. „Anita csinos, intelligens lány, mindketten szeretünk utazni, hamar úgy éreztem, hogy egymásnak vagyunk teremtve – meséli Gábor. – Alig három hónappal a megismerkedésünk után összeköltöztünk. Ha utólag belegondolok, Anita soha nem tudta magát igazán elengedni az ágyban, de kezdetben úgy hittem, idővel összecsiszolódunk. Egy évvel később azonban már ott tartottunk, hogy hónapok teltek el szeretkezés nélkül. Ő soha nem kezdeményezett, és mindig azt éreztem, hogy nem vágyik rám, inkább szeretne túl lenni a dolgon. Egyszer aztán nem bírtam tovább, és rákérdeztem, mégis hogyan képzeli a jövőt úgy, hogy fél év is eltelik, mire valami történik köztünk. Könnyekben tört ki, és közölte, ennyi idő után már igazán megkérhettem volna a kezét, ha komolyan gondolnám ezt az egészet. Csodálom, hogy nincs kedve velem szeretkezni, amikor a barátnői sorban oltár elé vonulnak, nekem pedig eszembe sem jut a házasság? Én pedig másnap elmentem az ékszerészhez, és vettem neki egy gyűrűt. Úgy gondoltam, talán van abban igazság, hogy egy nő szeretné biztonságban érezni magát, és ehhez az is hozzátartozik, hogy a párja kijelenti: csak őt akarja, egy életen át. Négy hónappal később tartottunk egy szűk körű esküvőt, én pedig vártam a csodát. Ami félig-meddig következett csak be. Ugyanis valóban gyakoribb a szex a kapcsolatunkban, mint korábban, de havonta egy alkalomnál az esküvőnk óta sem több, ráadásul változatlanul ott van bennem az érzés, hogy ez Anitának inkább egyfajta kötelesség, mint élvezet.”

Fél évre van „kalibrálva”

Ivett és Máté az egyetem óta alkotnak egy párt. Akik csak rájuk néznek, azt látják, hogy sikeres, szép emberek, akik számára csupa boldogság az élet. A háttérben azonban sajnos korántsem ilyen derűs a kép. „Mátéval három éve házasodtunk össze, és akkor már két éve egyetlenegyszer nem szeretkeztünk – meséli a feleség. – Azt gondolom, ő valahogy fél évre van »kalibrálva«. Előttem féléves vagy annál rövidebb kapcsolatai voltak, mintha pontosan tudta volna, mikor huny ki benne a szexuális érdeklődés, és elébe ment a dolgoknak; inkább pánikszerűen szakított. A mi kapcsolatunkban is eljött az a bizonyos hatodik hónap. Soha nem felejtem el, nyaralni voltunk, remekül éreztük magunkat, ám többször is visszautasított, amikor kezdeményeztem a szexet. Attól a naptól kezdve soha többé nem szeretkeztünk. Mintha elvágták volna az érdeklődését, mintha megszűntem volna nőként létezni számára. Mindennel próbálkoztam: szexi fehérneművel, romantikus hosszú hétvégével, a szeme láttára flörtöltem másokkal, de semmi. Mindeközben én sokkal sikeresebbé váltam a munkában, több pénzt vittem haza, és azt vettem észre, hogy ez sem tetszik neki. Próbálta folyamatosan a férfiasságát fitogtatni, mások előtt megalázni, az önbizalmamat a sárba tiporni. Miközben pontosan tudtam, hogy nem működik mint férfi . Aztán egy csajos estén, némi vörösbor hatására, elmondtam a legjobb barátnőmnek, hogyan is élünk mi, az irigyelt álompár.”

A történet nem ér itt véget! Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, lapozzátok fel a Nők Lapja Psziché 2016/6. számának 99. oldalát.

Szöveg: Ványik Dóra

Fotó: Thinkstock

Ez is érdekelhet