Krokodilürüléktől kezdve a 3D nyomtatott spirálig – a szempillafestés története

A szempillafestés története több ezer évre tekint vissza, amelyet átfutva sok furcsaságba botolhatunk, az első borzalmas esetekkel mégiscsak a modern időkben találkozhattunk. Miért festjük, mivel festettük, mit használunk most és mi a titka a festék tökéletes felvitelének?

Nem sok olyan szőrzet van a női testen, amelyet a társadalmi elvárások nem hogy eltüntetnivalónak, de egyenesen kívánatosnak láttatnak. Sőt, igazából a szempilla az egyetlen ilyen (jó, tudom, a szemöldök is reneszánszát éli), ami a történelem során talán csak egyszer tartozott a nem kihangsúlyozandó dolgok közé. Hogy ez miért történt így, annak biológia magyarázata nincs, hiszen férfiak és nők egyaránt rendelkeznek hatalmas és sűrű, illetve rövid és gyér saját pillával, amely ráadásul mind ugyanazt a célt szolgálja. Ennek megfelelően sokáig nem is volt különbség a nemek között a kérdésben: egyformán hangsúlyozták ezeket a kis szőrszálakat nők és a férfiak is. A kis szőrszálakat a tudósok sokáig haszontalannak gondolták, pár éve azonban azon az állásponton vannak, hogy a szempillák ideális hossza a szem hosszúságának egyharmada, mert így képesek leginkább védeni a szemet a légáramlás elterelésével. Ezzel nemcsak a kiszáradástól védik, de attól is, hogy a levegőben lévő kis részecskék lerakódjanak a szem felszínén. A szempilla tehát eredendően se nem nőies, se nem férfias, mégis elkezdtük hangsúlyozni őket, mára pedig a nőiesség egyik szimbólumává vált. De mégis mikortól és milyen anyagokkal festjük? Miből készült az első szempillaspirál és mikor jelent meg mai formájában? Használhatnak ilyesmit a vegánok? Összeszedtünk néhány izgalmas dolgot a szempillaspirál történetéből!

Az ókorban mindenki nagy pillákat akart

Az ókori Egyiptomban már bőszen hangsúlyozták szempilláikat az emberek – nők és férfiak egyaránt. Hogy mit használtak erre? Szénnel sötétítették őket, ami nemcsak csinosabbá tette viselőjét, de a napsugárzás ellen is védett állítólag.

Hogy a szén ne peregjen le, általában valami kenőanyagba keverték, a kenőanyag pedig gyakran méz, víz és krokodilürülék egyvelege volt.

A Római Birodalomban is kedvelték a hosszú, sűrű pillákat, szintén szénnel, illetve égetett parafával próbáltak extra színt és tömeget vinni rájuk. A filozófus Plinius (az idősebbik) azt írta monumentális terjedelmű és hatalmas információtömeget feldolgozó Naturalis Historia című művében, amelyet 77-ben tett közzé, hogy a túlzásba vitt szextől kihullanak a szempillák, ezért aztán még inkább divatba jött, hogy főleg a nők igencsak hangsúlyozzák pilláikat, ezzel is bizonyítva erkölcsösségüket. A szexnek nyilvánvalóan semmi köze nincs sem a szempillák hosszához, sem sűrűségéhez.

A középkorban nem vicceltek

A középkori Európában sok furcsa dolog történt a szépségápolás terén is.

Az egyik egészen biztosan az volt, hogy kívánatos lett a gigantikus homlok. Victoria Sherrow 2001-es könyvében, a For Apparance’s Sake: The Historical Encyclopedia of Good Looks-ban (A megjelenés érdekében: A jó kinézet történeti enciklopédiája) azt írja, hogy a sima, üres arc volt a kívánatos, amiről a csodálói szinte azonnal elkapták tekintetüket. A nyitott, minél nagyobb arcot és homlokot, ami gyermeki ártatlanságot sugárzott, úgy sikerült elérniük, hogy a hajat például jó feszesen hátrahúzták és csuklya vagy fátyol alá rejtették. Gyakran mesterségesen feljebb is tolták a hajvonalat (borotvával) hogy még nagyobbnak tűnjön a homlok, amihez pedig a szemöldököt, és a szempillákat is eltávolították.

Legyen vörös!

A reneszánsz kori Anglia divatját nagyban meghatározta I. Erzsébet királynő, akinek vörös haja volt, arcát pedig, hogy elfedje egykori himlőjének hegeit, igen erősen fehérre festette.

I. Erzsébet (1533-1603) Anglia és Írország királynője.(Fotó: Ann Ronan Pictures/Print Collector/Getty Images)

Nem vegánoknak való kence?

A szempillaspirál sokáig nem volt vegánbarát dolog, hiszen legtöbbször méhviaszt tartalmazott, esetleg kármint (ez a kokcsinella nevű színezékanyagból nyerhető kárminvörös vagy bíborvörös színű festék, a kokcsinellát pedig a fügekaktuszokon élősködő bíbortetű nőstényeinek porítmányából vonják ki), vagy guanint, ami pedig gyakorlatilag őrölt halpikkely. Manapság azonban rengeteg vegán verzió elérhető.

A vörös hajhoz vörös szempilla dukált, ezt sokan próbálták utánozni a korban, ami cseppet sem volt veszélytelen, hiszen volt pár festékanyag, ami végül a szőrszálak elvesztéséhez vezetett. A szempillák festése akkoriban nem volt teljesen elfogadott szokás a társadalomban, ezért a nők gyakran titokban csinálták, zúzott bogyókat és kandallóból származó kormot használva. A reneszánszban elterjedt az az őrület, hogy a minél nagyobb szem és pupilla volt kívánatos, ezért sokan nadragulyából készült szemcseppet csepegtettek a szemükbe. Amilyen baljósan hangzik, olyannyira az is volt: látási nehézségeket, sok esetben vakságot okozott. Ezt ma atropinnak hívják és a szemészetben használták ugyanerre a célra: a pupilla tágítására, mivel sugárizom-bénító. Az atropin hatása lassan cseng le, ezért ma már inkább a tropikamidot vagy a fenilefrint használják pupillatágítóként.

Aztán jött az első, általunk is ismert szempillaspirál

A romantika korában egyre többen használtak kozmetikumokat, ezek még főleg házi készítésű anyagok és elixírek voltak. Az első szempillaspirált Eugène Rimmel (bizony, az a Rimmel), Victoria királynő illatszerésze fejlesztette ki: a korszakalkotó kozmetikum szénporból és vazelinből állt. A találmány akkora siker volt, hogy a rimmel több nyelvben is a szempillaspirál szinonimája lett, olaszul ma is ezt használják rá.

Eugène Rimmel (1820-1887). (Fotó: Fine Art Images/Heritage Images/Getty Images)

Az első vízálló szempillaspirál

Az első vízálló spirált egy bécsi énekesnő, Helene Winterstein-Kambersky kutyulta ki magának az 1930-as évek vége felé. A hagyományos szempillaspirálja az előadás végére mindig elmaszatolódott, ezért kezdett el kísérletezni. El is indította a La Bella Nussy nevű cégét, ami ma is létezik, családi kézben van. Ugyan ma már sokan szeretik a vízálló spirálokat, akkoriban nem aratott nagy sikert, mivel 50%-ban terpentinből állt, ami viszketést, szempirosságot okozott minden használatnál, és nagyon kellemetlen szaga is volt.

Nem sokkal később, 1915-ben a tengerentúlon is elkészült egy, a mai szempillaspirálokhoz hasonló kence: az akkor 19 éves Thomas Lyle Williams készítette testvérének, Mabelnek, aki egy konyhai malőr következtében leégette a pilláit és hasztalan próbálkozott szén és vazelin keverékével visszavarázsolni korábbi pillantását. Williams, nem sokkal azután, hogy kikeverte a terméket, el is kezdte árulni. A szempillakence egy újabb változatát már testvére nevéből inspirálódva Maybelline-nek nevezett el, és itt kezdődött az általunk is jól ismert márka története. Ez a két korai, de már nem mérgező szempillaspirál elég maszatos volt: egy megnedvesített ecsetet kellett a fekete festékhez dörzsölni, majd azt felvinni a szempillákra. Jelentősebb változás nem is történt a szempillaspirálok történetében egészen a nem is annyira régmúltig!

A világ első 3D nyomtatóval készült spirálja

A Chanel 2007-ben védette le a 3D nyomtatási technológiával készülő szempillaspirál terveit, de végül 11 év kellett hozzá, hogy a fejlesztés eredményét piacra dobják. A Le Volume Révolution De Chanel Mascara néven futó spirál az eddigieknél sokkal jobban használható fejet kapott, ami a legapróbb részletekig úgy lett kialakítva, hogy maszatolás nélkül, egyenletesen lehessen eloszlatni a pillákon a festéket. A spirál fején lévő kis sörtékben ugyanis mikro-üregek vannak, amik egyenletesebben és több festékanyagot képesek tárolni, így nincs szükség többször a tubusba mártani a kefét, hogy látványosan felturbózzuk pilláinkat. Nagy lépés ez a koromhoz és vazelinhez képest!

Helena Rubinstein 1957-es újítása hozta el a felhasználóbarát spirálok új korszakát. (Persze ő és Elizabeth Arden is árult szempillaspirált már az ezt megelőző évtizedekben is, amikor a fotográfia és a mozgókép elterjedésének köszönhetően széles rétegek akartak nagy és dús szempillákat, olyat, mint amilyen a színésznőknek is volt, de azok még a kényelmetlen eredeti verzióhoz hasonlítottak.) Jött 1957, amikor is Rubinstein kikísérletezett egy olyan formulát, ami már nem kemény volt, hanem krém alapú. Ezt az újfajta állagot egy kis csőbe töltötték, amelyhez egy ecsetet adtak – ez már egészen úgy hangzik, mint amit most használunk. Nem sokkal később szabadalmaztattak hozzá egy barázdált rudacskát, ami minden merítésnél nagyjából ugyanannyi festéket vett fel magára. Ez a kis rúd alakult aztán át a ma is ismert spirállá (ezt a Revlon vezette be 1958-ban), illetve ennek mostanra már ezerféle alakváltozatává. Persze nemcsak az applikátor fejlődik folyamatosan, hanem a formula is, manapság már gyakorlatilag minden igényre, akár érzékeny szemekre is találunk szempillaspirált. Van, amelyik serkenti a pillák növekedését, az egyik hosszít, a másik a dúsít, a harmadik mindegyiket teszi, illetve legtöbbször már vitaminokkal és ápoló olajakkal vannak dúsítva.

Moyra Fraser brit színésznőt sminkeli egy kozmetikus a lengyel származású amerikai üzletasszony, Helena Rubinstein egyik szalonjában. 1954. január 30. (Fotó: Kurt Hutton / Picture Post / Hulton Archive / Getty Images)

Halálos szempillafestés

A szempillafestés történetének volt egy egészen rossz, de szerencsére rövid időszaka is. 1933-ban egy Lash Lure nevű tartós szempillafesték megvakított 15 nőt, egynek pedig a halálát okozta. Mrs. Brownra hivatkozik a szakirodalom, akinek az esete odáig vezetett,  hogy az amerikai kongresszus végül 1938-ban megszavazta, hogy a kozmetikai termékek engedélyezése is a Food and Drug Administration (vagyis FDA, az amerikai Élelmiszer‑ és gyógyszerfelügyelet) hatáskörébe kerüljenek.

A Lash Lure nevű festékben para-feniléndiamin és anilin volt, mindegyik káros az egészségre, ez azonban akkoriban nem volt még ismert, meg is lett a horrorisztikus eredménye.

Alig néhány órával a szempillafestés után Mrs. Brownnak szúrni és égni kezdett a szeme, másnapra pedig gennyedző fekélyek alakultak ki az arcán, három hónap gyötrődés után pedig végleg el is veszítette a látását. A többieknek is hasonló tüneteik voltak, a borzalmas tályogok és fekélyek majdnem mindenkinél vaksághoz vezettek, illetve az egyik áldozatnak a halálát okozta a festék miatt kialakult bakteriális fertőzés. A terméket végül betiltották, a szempillafestés pedig azóta is biztonságosnak tekinthető, bár allergiás tüneteket, mint szinte minden, ez is okozhat.

A tökéletes szempillafestés titka

Fazekas Richárd a Maybelline magyarországi vezető sminkmestere, aki szintén sminkes feleségével, Denise-zel saját sminkiskolát is üzemeltet (ez a Belle sminkiskola). Ricsi rengeteg kampányt fotózott már karrierje során, a New York-i divathéten is többször megfordult, a világ legmenőbb szupermodelljeit sminkelte, így ha valaki, ő biztosan tudja a szempillafestés trükkjeit. „Igazából minden attól függ, hogy milyen a szempillaspirál keféje – mondja. – Van, akinek a klasszikus típusok, jönnek be, van, akinek a fésűszerű kefefejek. Nagyon nagy különbség nincs a festékek között, tehát leginkább tényleg a keféknek köszönhető, hogy jó lesz-e egy spirál. A felvitel módjára azt szokták javasolni, hogy Z alakban mozgassuk a kefét, a szempilla tövétől felfelé haladva.

Én személy szerint nagyon szeretem a műanyag keféket, mert van egy kis antisztatikus hatásuk.

Úgy kezdem, hogy megkérem a modellt, nézzen lefelé, majd egy gyors mozdulattal úgymond alapozom a pillákat, ekkor csak egy kevés festéket viszek fel, le is szoktam előtte húzni a felesleget. Utána viszek fel terméket bőven, ilyenkor arra kérem a modelleket, hogy mozgassák a szemüket, majd merőlegesen, a kefe a hegyével a szempillák szélét is kihúzom, az adja meg igazán a tekintet irányát. Kicsit várok, hogy megszáradjon, majd jöhet egy újabb réteg – ezt hívjuk építésnek, egészen nagy, műszempilla hatást is el lehet így érni. Az alsó pillákat csak akkor festem ki, ha amúgy is sűrű ott a szempilla, ha nem az, akkor nem is kell rá festéket felvinni.” És hogy melyik spirál vált be eddig legjobban Ricsinek? „Nem azért, mert a márkával dolgozom, de tényleg a Maybelline Lash Sensational jött be eddig legjobban, illetve a Too Faced nevű márka spirálja, ami a Better Than Sex névre hallgat.”

És hogy mit vigyél fel a tökélyre vitt technikáddal? A következő spirálok között biztos, hogy megtalálod a tökéleteset, függetlenül attól, hogy 1500 vagy 15.000 Ft-ot szánsz rá!  Azért mondjuk, mert mindet teszteltük!

Galéria | 8 kép

Krokodilürüléktől kezdve a 3D nyomtatott spirálig – a szempillafestés története

Krokodilürüléktől kezdve a 3D nyomtatott spirálig – a szempillafestés története

Fotó megosztása:

(Kiemelt kép: Jane McBurney (Fotó: Jack Riddle/The Denver Post via Getty Images))