Krokodilürüléktől kezdve a 3D nyomtatott spirálig – a szempillafestés története

A szempillafestés története több ezer évre tekint vissza, amelyet átfutva sok furcsaságba botolhatunk, az első borzalmas esetekkel mégiscsak a modern időkben találkozhattunk. Miért festjük, mivel festettük, mit használunk most és mi a titka a festék tökéletes felvitelének?

Nem sok olyan szőrzet van a női testen, amelyet a társadalmi elvárások nem hogy eltüntetnivalónak, de egyenesen kívánatosnak láttatnak. Sőt, igazából a szempilla az egyetlen ilyen (jó, tudom, a szemöldök is reneszánszát éli), ami a történelem során talán csak egyszer tartozott a nem kihangsúlyozandó dolgok közé. Hogy ez miért történt így, annak biológia magyarázata nincs, hiszen férfiak és nők egyaránt rendelkeznek hatalmas és sűrű, illetve rövid és gyér saját pillával, amely ráadásul mind ugyanazt a célt szolgálja. Ennek megfelelően sokáig nem is volt különbség a nemek között a kérdésben: egyformán hangsúlyozták ezeket a kis szőrszálakat nők és a férfiak is. A kis szőrszálakat a tudósok sokáig haszontalannak gondolták, pár éve azonban azon az állásponton vannak, hogy a szempillák ideális hossza a szem hosszúságának egyharmada, mert így képesek leginkább védeni a szemet a légáramlás elterelésével. Ezzel nemcsak a kiszáradástól védik, de attól is, hogy a levegőben lévő kis részecskék lerakódjanak a szem felszínén. A szempilla tehát eredendően se nem nőies, se nem férfias, mégis elkezdtük hangsúlyozni őket, mára pedig a nőiesség egyik szimbólumává vált. De mégis mikortól és milyen anyagokkal festjük? Miből készült az első szempillaspirál és mikor jelent meg mai formájában? Használhatnak ilyesmit a vegánok? Összeszedtünk néhány izgalmas dolgot a szempillaspirál történetéből!

Az ókorban mindenki nagy pillákat akart

Az ókori Egyiptomban már bőszen hangsúlyozták szempilláikat az emberek – nők és férfiak egyaránt. Hogy mit használtak erre? Szénnel sötétítették őket, ami nemcsak csinosabbá tette viselőjét, de a napsugárzás ellen is védett állítólag.

Hogy a szén ne peregjen le, általában valami kenőanyagba keverték, a kenőanyag pedig gyakran méz, víz és krokodilürülék egyvelege volt.

A Római Birodalomban is kedvelték a hosszú, sűrű pillákat, szintén szénnel, illetve égetett parafával próbáltak extra színt és tömeget vinni rájuk. A filozófus Plinius (az idősebbik) azt írta monumentális terjedelmű és hatalmas információtömeget feldolgozó Naturalis Historia című művében, amelyet 77-ben tett közzé, hogy a túlzásba vitt szextől kihullanak a szempillák, ezért aztán még inkább divatba jött, hogy főleg a nők igencsak hangsúlyozzák pilláikat, ezzel is bizonyítva erkölcsösségüket. A szexnek nyilvánvalóan semmi köze nincs sem a szempillák hosszához, sem sűrűségéhez.

A középkorban nem vicceltek

A középkori Európában sok furcsa dolog történt a szépségápolás terén is.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
A középkorban nagyon fájdalmas megoldással éltek a szépségeszménynek való megfelelés érdekében.
Ki találta fel a modern értelemben vett szempillaspirált? És ki a vízálló formulát?
Horrortörténet az 1930-as évekből.
Mit mond a profi sminkes, mi a titka a szép pilláknak?
A legjobb szempillaspirálok 1000-től 15.000 Ft-ig!
Próbáld ki most kedvezményesen!