Egy exmodell, aki ma már háromgyerekes anyaként hirdeti, hogy túlzott szeméttermelés nélküli is lehet élni. Interjú a zero waste-ről Munkácsi Brigittával, akinek nemrég megjelent első, rendkívül hasznos könyve is.

Munkácsi Brigit a legnevesebb divatmagazinok és ruhamárkák arcaként ismerhettük meg, tíz éven keresztül sikeres fotómodellként járta a világot. Azt az életmódot már befejezte, most egy sok szempontból még izgalmasabbat folytat: ma már három gyerek édesanyja, zero waste bloggerként a környezetvédelem és a hulladékmentesség elkötelezett híve. Három éve vezeti blogját, a Nempazart, amelyen sok hasznos tippet oszt meg az olvasóival, illetve nemrég jelent meg könyve, a Levendula és ecet, amelyben 57, otthon is könnyen elkészíthető, olcsó és környezetbarát tisztítószer receptjét gyűjtötte össze.  Segítségével nemcsak mosogatószert, szappant és csempetisztítót készíthetünk fillérekből, de súrolópasztát, sőt illatosítót is összedobhatunk néhány másodperc alatt. (A cikk megírása után kb. 15 másodpercet vett igénybe, hogy ezen sorok írója otthon öblítőt készítsen kb. fél liter desztillált víz, egy deciliter 20%-os ecet és 10 csepp illóolaj segítségével – ennyi volt most csak itthon. A mosás lejárta után azt mondom, nem veszek több öblítőt!) Egy kellemes (fair trade) kávé mellett a hulladékmentes életmódról, vagyis a zero waste-ről beszélgettünk, illetve arról, hogy mennyire nehéz így gyereket nevelni, és hogy mennyire fontos az egyéni felelősségvállalás. És persze azért a kozmetikumok és a ruhák is szóba kerültek, illetve hogy hogyan kell egyszerűen mosogatótablettát készíteni.

Mielőtt még bármi egyebet kérdeznék, elmondanád, hogyan is kell pontosan elképzelni a zero waste életmódot?
Ez egy törekvés arra, hogy minél kevesebb szemetet termeljünk otthon. A háztartásban az élelmiszer-vásárlástól és egyebekből rengeteg szemét összejön, szinte miden tevékenységgel szemetet termelünk, ezt pedig a bolygó érdekében csökkenteni kellene. Ez egy szemléletmódváltás. Hogy ha tehetsz valamit a környezetedért, akkor megteszed. Műanyag helyett üveget, papírt választasz, viszed magaddal a kis textilzacskódat vásárolni. A műanyag persze nem mumus, az élet sok területén fontos. De az otthonunkban ki lehet iktatni, kezdve a szívószál elhagyásától az elviteles műanyagdoboz mellőzésén át a zacskózott saláták kiiktatásáig. Az angol nyelvben r-betűs szavakkal szokták összefoglalni a lényeget, ezek a fenntarthatóság r-jei: refuse (utasítsd vissza), reduce (csökkentsd a fogyasztásod), reuse (használd újra), recycle (hasznosítsd újra), repurpose (adj új célt neki), rot (komposztálj), repair (javíttasd meg), respect (tiszteld), responsibilty (felelősség), de ez a sor még bővíthető.

Brigi konyhája a jó példa arra, hogy a zero waste életmód lehet igen dizájnos is.

Modellként az akkor még nagyon nem fenntarthatósági kérdésekkel foglalkozó divatvilágban mozogtál. Mikor jött el az a pillanat, amikor azt gondoltad, tenned kell valamit?
14 éves koromban kezdtem modellkedni, akkoriban még azt sem tudtam, létezik olyan, hogy fenntarthatóság és környezettudatosság. Azt gondoltam, hogy amikor rám szól anyukám, hogy zárjam el a csapot és kapcsoljam le a villanyt, az elég. Néha eszembe jut, hogy te jó ég, milyen környezetszennyező cégek ruháit promotáltam, szóval voltak utólagos önostorozásaim a modellévek miatt, de ezt el kell tudni engedni. Már mindhárom gyerekem megvolt, amikor jött ez a zero waste dolog. Közgazdásznak tanultam a főiskolán, a szakirányaimnak köszönhetően hallgattam környezetgazdaságtant is. Ott jött a megvilágosodás, hogy mekkora probléma a hulladék, és akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy mit tehetnék én. Az egyén szintjén. Végül a szakdolgozatomat is a fenntartható fogyasztásból írtam, akkor ástam bele magam először mélyen a témába. Aztán jött a zero waste és a blog.

Az egyén szerepe fontos lenne, sokan mégis azzal seprik le a felelősséget, hogy, nem számít, az egyén mit tesz, hiszen a nagyvállalatok lelkén szárad az egész.
Azt szokták mondani, hogy a politika felől kellene hatni a cégekre.

Tudtad?

Napi szinten 4 millió tonna(!) háztartási hulladékot termelünk globálisan és csaknem 3 millió tonna ételt pazarlunk el.

De a cégek nem a politikától félnek, hanem a vásárlóktól, azok pedig mi vagyunk, egyének. Ezt kell megérteni, hogy igenis van értelme az egyén szintjén is tenni. Ha te nem vagy hajlandó megvenni a környezetszennyező terméket, és sokan mások is így tesznek, az már olyan bojkott, amelynek hatása lehet. De ennek egyébként belülről kell jönnie. Ha nem vagy nyitott arra, hogy felvállald a felelősséget és megértsd a saját szerepedet és fontosságodat az egészben, akkor nem lehet mit tenni. De egyre többet halljuk, hogy ez fontos, beférkőzik az emberek fejébe, így elindulhat változás. Három éve kezdtem a zero waste-et, és már ez alatt a három éve alatt is nagyon sok minden változott. Az elején azt sem tudtuk, mi ez, most már vidéken is sorra nyílnak a csomagolásmentes boltok és a cégek felé is egyre inkább elvárás, hogy fenntarthatóak legyenek.

A könyvedben otthon is elkészíthető tisztítószerek receptjeit mutatod meg az olvasóknak. Miért pont a tisztítószerek?
Talán mert ez kerül legtöbbször szóba a Zero Waste Mindennapok nevű Facebook-csoportomban is. A tisztítószerek terén abszolút le lehet váltani a bolti szereket: ott a nátrium-perkarbonát, a szódabikarbóna, az ecet, a citromsav, ezekkel egyszerűen mindent meg lehet oldani, ezeket használták régen is. Nagyon jó, hogy most trend is, hogy ehhez kanyarodunk vissza. A nagy cégek is egyre inkább a hagyományos anyagokat használják, de attól még műanyagba csomagolják őket. Ezeket a szereket viszont tényleg nagyon gyorsan elkészíthetjük. Néha én is beleesek abba a hibába, hogy azzal áltatom magam, hogy á, ilyenekre nincs időm, de tényleg néhány másodperc az egész, ha pedig mutatós üvegben tároljuk, még a lakás díszei is lehetnek, ajándéknak is jók. 

Egyszerű, de nagyszerű, természetes szerek, amelyek könnyen beszerezhetők és a fürdőszobában is jól mutatnak.

Nem utolsó szempont, hogy ezen sokat lehet spórolni is, de vannak területek, amelyeken drágább, ha az ember fenntartható módon akar vásárolni.
Valóban, de ezt ki lehet egyensúlyozni. Mindig előjön a költséghatékonyság kérdése. Lehet, hogy az eldobható termékek olcsóbbak, de azokat mindig újra és újra megveszed. Egy jó minőségű üveg vagy fémkulacsot viszont csak egyszer kell megvenni, azt aztán évekig tudod használni. Vagy nézzük a női menstruációs termékeket, azok is rengeteg hulladékot termelnek, de ott a mosibetét vagy a menstruációs kehely, ezek viszont nagyon sokáig jók. Léteznek mosható sminklemosó korongok, ki lehet számolni, hogy egy év alatt mi kerül többe. A turkálóban vett ruhák pedig talán még a fast fashion ruháknál is olcsóbbak. Nem kell például egyből megvenni valamelyik mutatós, üvegből vagy bambuszból készült sétálós kávéspoharat.

Foghatsz egy befőttesüveget is, abba is ugyanúgy odaadják a kávét. Én jó ideig befőttesüveggel jártam a kávézóba, a párom ki is nevetett eleinte, hogy ciki vagyok,

de én ragaszkodtam hozzá. Még a vászonzsákokat sem kell megvenni. Bea Johnson (a zero waste mozgalom első és talán leghíresebb alakja – a szerk.) is a kispárnahuzattal járt eleinte boltba, abba tette a zöldségeket. A gyerek kinőtt pólójából is varrhatunk ilyet. Rengeteg lehetőség van, érdemes végiggondolni, hogy kifogásokat vagy megoldásokat érdemesebb-e keresni.

Keresni idő és energia, azt pedig a modern ember nem szereti, megszoktuk a nagyon kényelmes és egyszerű megoldásokat, és azt, hogy mindent csak úgy eldobhatunk. Vissza lehet jönni ebből szerinted? 
Idővel biztos, hiszen ez az őrületes szemetelés valójában újkeletű dolog. Eléggé belemélyedtem a témába, azt olvastam, hogy a második világháború során fejlődött hatalmasat a műanyagipar, hogy könnyebb legyen ellátni a hadseregeket. Igen ám, de a háború után ott volt a hatalmas iparág, de már nem volt kereslet a termékeire, ezért új vevőket kellett találni rá. Az ötvenes években indult meg az igazi reklámőrület. Eleinte nem is tudtak mit kezdeni az emberek az eldobható dolgokkal, a gazdasági recesszió évei után még a műanyagpoharakat is eltették. Konkrétan meg kellett tanítani őket, hogy dobják el ezeket. Azt is újra megtanulhatjuk, hogy ne így tegyünk.

Az emberre olykor rátörhet a bűntudat, hogy még mindig túl sok hulladékot termel. Találkoztál már az érzéssel?
A karantén alatt szerintem a legtöbb zero waste-es visszaesett kicsit, hiszen egy sor lehetőség megszűnt. De én azt gondolom, hogy nem szabad emiatt marcangolni magunkat. Tavaly voltam az Ecopunk találkozón (ez egy szabadtéri kötetlen konferencia, ahol interaktív előadások, viták, workshopok zajlanak a környezettudatosság jegyében – a szerk.), és ott megkérdezték, mi az öko-bűnünk. Az öko-bűn, vagyis eco guilt tehát létező dolog. De szerintem ezt nem úgy kell megélni, hogy bűn, ha az embernek nem sikerül minden. Amúgy sem lehetünk teljesen hulladékmentesek, amíg élünk. Inkább úgy kell erre tekinteni, hogy mindig van hova fejlődni.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Mennyire nehéz elfogadtatni a gyerekekkel a zero waste életmódot?
Mi jelentette Briginek a legnagyobb kihívást ebben a váltásban?
Így készíts zero waste mosogatógép tablettát.
Próbáld ki most kedvezményesen!