Hisztaminintolerancia, Barhesz és Árnyékkert, szorongó gyermekkor. A Nők Lapja 2020/40. számának élettörténete.

Olyan érzékeny és áttetsző, akár egy pillangó, miközben amit elmesél magáról, több emberéletre is elég volna. Hullámvölgyekben bővelkedő sorsából eddig két regény és egy novelláskötet született, most pedig meglepetésemre egy szakácskönyvvel rukkolt elő, amelyet hisztaminintoleranciában szenvedők részére írt. Segítő ember, kétség nem fér hozzá. Felemelő találkozásaim egyike a vele folytatott beszélgetés.

Ahogy a kapu lassan kinyílik előttem, furcsa érzésem támad, mintha Rubin Eszter egyik regényébe csöppentem volna. Ugyanaz az óriási ház, ugyanaz az elvarázsolt kert, mintha még a kutya is ugyanaz lenne. Szerencsére ehhez a látványhoz a könyvvel ellentétben nem párosulnak baljós sejtelmek.
– Cilike, gyere ide! – hallom Eszter szeretetteli, szelíd hangját, ahogy a kíváncsi, lelkesen ugráló kutyust rendre inti, aztán megjelenik ő maga is. Egészen légies, törékeny jelenség, az Árnyékkert egyik főszereplőjét, Hannát juttatja eszembe, aki élete végén súlyos beteg lesz, míg végül lebegő árnnyá változik. Mint később kiderül, nem is tévedek. Hannát valóban részben magáról mintázta az író. De miért ölte meg a regénybeli karaktert?

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Rubin Eszter betegségének története.
Így születtek meg az írónő könyvei.
Részletek a gyerekkoról, a szülőkről.
Próbáld ki most kedvezményesen!