Színésznők újra a méltó helyükön: szárnyalnak a kilencvenes évek nagy sztárjai

Elképesztő virágkorukat élik a sorozatok, és ezek új korszakot nyitottak egy sor olyan színésznőnek, akiket régen láttunk (legalábbis a méltó helyükön), és öröm őket újra csodálni. Akár nyolcvan évesen és nyolcvan kilósan is.

Már legalább a harmadik-negyedik résznél tartottam a Szökés Dannemorából című sorozatban, amikor hirtelen megvilágosodtam. Rájöttem, hogy bármilyen nyomasztó és sok esetben taszító történéseket látok a laptopom kijelzőjén, egyvalamit nagy örömmel üdvözlök: Patricia Arquette-et, akit utoljára a kilencvenes években láttam a Tiszta románc és a Stigmata című filmekben. Akkor fiatal volt és dögös. Nem volt klasszikus hollywoodi szépség, inkább karakteres volt már akkor is. Lehetett volna az is a sorsa, hogy eltűnik, mint Hollywoodban olyan sokan, de szerencsére nem ez történt. Az említett sorozatban eleinte meg sem ismertem. Nem figyeltem, kik a szereplők, gondoltam, hogy erre a nagyon fontos mellékszerepre biztos sikerült kiválasztaniuk egy középkorú, megasszonyosodott és kellőképpen lepukkant színésznőt, aki kiválóan hozza a börtön varrodájában dolgozó, unatkozó háziasszonyt. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy ez nem más, mint Patricia Arquette.

Patricia Arquette a Szökés Dannemorából című sorozatban. (Forrás: IMDb)

A színésznő felszedett jó néhány kilót, hogy hitelesen nézzen ki Tilly szerepében, aki egy létező személy, hiszen maga a sorozat egy megtörtént esetet dolgoz fel. Elolvastam egy interjút a Varietyben Patricia Arquette maszkmesterével, és megnyugodtam, hogy a döbbenetes külső gondos és hozzáértő kezek kemény munkájának eredménye, a színésznő csak a súlygyarapodást végezte el „házilag”.
A Szökés Dannemorából egyébként egy fantasztikusan kivitelezett sorozat Ben Stiller rendezésében, akiről nem is nagyon tudtuk, hogy van komoly, sőt egyenesen borús oldala is. Hihetetlen arányérzékkel lavíroz azon a vékony jégen, hogy hogyan ébresszen szimpátiát a nézőkben a gyilkosságot elkövető bűnözők iránt, majd hogyan vegye el ezt az érzést egy szempillantás alatt. Hogy hogyan tartsa fenn a feszültséget úgy is, hogy az eset 2015-ben nagy port kavart, és bárhol az interneten elolvashatjuk néhány mondatban, mi történt pontosan, és mi lett a történet vége. Nem egy vidám romantikus komédia, de mindenképpen tanulságos történet egy izgalmas minisorozatban elmesélve.
Egy évvel később már nem lepődtem meg, viszont nagyon örültem, amikor viszontláttam a színésznőt A tett című sorozatban. Ezért az alakításáért számos díjat, többek között egy Golden Globe-ot is bezsebelt, tehát szakmailag is visszatért a csúcsok csúcsára. A tett is meglehetősen nyomasztó történet, amely szintén valós eseményeken alapul. Arquette egy súlyosan kivetített Münchausen-szindrómás anyát alakít, aki gyógyíthatatlan betegségeket talál ki egyetlen lányának, és nyomorukat kihasználva szimpátiát, figyelmet, és nem utolsó sorban rengeteg pénzt csal ki másokból. A tett egy olyan bűntényt dolgoz fel, amely egész Amerikát sokkolta. A megnyomorított lány ugyanis szép lassan a sarkára állt a való életben, és rávette barátját, akit az interneten ismert meg, hogy ölje meg az anyját. A szerelmes, és nyilvánvalóan pszichopata fiú a megbeszélt időpontban brutálisan meggyilkolta az asszonyt, majd megszökött a lánnyal. Néhány nappal később a rendőrség lekapcsolta őket. A fiú életfogytiglanit kapott, a lány pedig tíz év letöltendő börtönbüntetést. Ez a történet rémisztő oldala, és valahol borzasztó, hogy ilyen tragédiák állnak napjaink legjobb sorozatai mögött.

Az viszont nagyon jó dolog, hogy Hollywood nem írja le, vagy legalábbis előveszi ezeket a csodás színésznőket, és nem unalmas mellékszerepeket, jellegtelen karaktereket ad nekik, hanem ütős, felejthetetlen szerepeket, amelyben brillírozhatnak.

Patricia Arquette és Joey King A tett című sorozatban. (Forrás: IMDb)

Patricia Arquette-en kívül több olyan színésznővel is találkozni manapság a tévé- vagy laptopképernyőkön, akik a kilencvenes években szárnyaltak, aztán eltűntek, csak hogy újra kirobbanó formában és eszméletlen jó színészi játékkal térjenek vissza eszméletlen jó sorozatokban. Az alábbiak az én személyes kedvenceim.

A nyolcvan az új negyven

Azt is jó látni, hogy most már nagyon sok olyan sorozat van, amelyet kimondottan a női karakterekre építenek. Nem mondom, hogy régen nem voltak ilyen filmek vagy sorozatok, de ritkaságszámba mentek. Ma viszont ugyanolyan vonzó téma az anyaság, az öregedés, a sikertelenség, a válás, sőt a halál is, mint a szexi kémsztorik és a bérgyilkosnők sztreccsruhában. Itt van például a Grace és Frankie című sorozat, a csodálatos Jane Fondával és Lily Tomlinnal. Jane Fondát nyilván senkinek sem kell bemutatni, ő egy élő legenda, de vajon ki gondolta volna, hogy 78 évesen új fejezet nyílik a karrierjében? A Grace és Frankiet minden kétséget kizáróan két olyan színésznőnek írták, akik hitelesen alakítják nyolcvanhoz közel, sőt azon túl is ezt a két fantasztikus karaktert. A sorozat egyik írója különben nem más, mint Marta Kauffman, akinek a nevét kismilliószor láthatta felvillanni minden Jóbarátok rajongó, hiszen annak is társszerzője volt. A Grace és Frankie mer viccet csinálni az öregségből, a becsődölt házasságból, az öregedő meleg párból, a térdprotézisből, a hüvelyszárazságból, és persze a halálból is. Jane Fonda pedig brillírozik, pedig a hetedik évadban 83 éves… és lesz még nyolcadik évad is. Akárcsak Lily Tomlin, aki meggyőződésem szerint a Jóbarátokban megismert Phoebe idős és továbbfejlesztett változata: egy derűs hippi, aki tele van szeretettel, de a valóság talaját hírből sem ismeri. És ha már itt tartunk, a sorozatban egyébként feltűnik Lisa Kudrow is, aki annak idejét Phoebe szerepét játszotta a Jóbarátokban, szóval nem a levegőbe beszélek, valóban van összefüggés. (A Grace és Frankie című sorozatról itt írtunk bővebb ajánlót – a szerk.)

Jane Fonda és Lily Tomlin a Grace és Frankie című sorozatban. (Forrás: IMDb)

Nők a teljes idegösszeomlás szélén

A Grace és Frankie recept egyébként láthatóan nagyon jól működik. Végy két nőt, akiknek lenyűgöző a külsejük, de nem azért, mert fiatalok és gyönyörűek, hanem mert jó karakterek. Az egyikük legyen racionális, kimért, majdhogynem merev, a másikuk pedig nyugodtan legyen zakkant, és ha a sztori is erős, nyert ügyed van. Ez a recept a Halott vagy című minisorozatban is kiválóan működik, amelyben az Egy rém rendes családból ismert Christina Applegate-et és a Linda Cardellinit láthatjuk. Applegate szintén igazi kilencvenes évekbeli ikon, aki ebben a sorozatban lehetőséget kapott, hogy ne csak szőkesége, hanem színészi játéka is nyomot hagyjon a nézőkben. A Halott vagy azért is nagyon jó sorozat, mert rövidek az epizódok, így aki nagyon időszűkében van, az is megengedheti magának. A történetből eddig két évad készült, de már forog a harmadik is. Alapsztorija a következő: Jen (Christina Applegate) férje cserbenhagyásos gázolás áldozata lesz, és megtört özvegye egy gyászoló terápiás csoportban megismerkedik Judyval, egy kajla negyvenessel, akiről aztán kiderül, több közük van egymáshoz, mint hitték volna. A Halott vagy egyszerre izgalmas, tragikus és vicces, és mint a legtöbb jó sztoriban, már itt sem tudja az ember, hogy végül is ki a jó és ki a rossz. Embereket látunk, akik elképesztő fordulatokat próbálnak átvészelni, és persze lenyűgöző színésznőket, akik elhitetik velünk, hogy mindez a szomszédunkban is történhetne.

Christina Applegate és Linda Cardellini a Halott vagy című sorozat bemutatóján, Santa Monica, Kalifornia, 2019. május 2. (Fotó: Presley Ann/Getty Images)

Ügynökből szexguru

Scully ügynök, FBI. Hányszor hallottuk ezt a tőmondatot a kilencvenes években, miközben borzongtunk a bizarr X-aktáktól. Gillian Anderson – bár számos szakmai sikert ért el a sorozat után is – a hazai közönség számára majdnem örökre Scully ügynök maradt. De csak majdnem, mert aztán megszületett a Szexoktatás című sorozat, amelyben szexterapeutát alakít, és minden megváltozott. Kiderült, hogy a színésznő tele van élettel és derűvel, imád szexelni és imád mások szexuális életével is foglalkozni, és nemcsak a formátlan blézerek, hanem a színes kezeslábasok is bombán állnak neki. Pedig már ő sem húszéves, hanem ötven is elmúlt. A sorozatban egyébként a főszereplő kamaszfiú anyját alakítja, aki szexterapeutaként dolgozik, így profi szinten foglalkozik a felnőttek szexuális problémáival, miközben nem profi szinten, elfogult anyaként a fia és annak iskolatársai magánéletében vájkál. Izgi.

Gillian Anderson a Szexoktatás című sorozatban. (Forrás: IMDb)

Az amerikai pite visszanyal

Az én generációm számára mindenképpen kultuszfilm volt az Amerikai pite. Volt benne egy nagyon klassz figura, Jessica (Natasha Lyonne), aki nem állt be a szüzességüktől megszabadulni akaró kamaszok sorába, hanem már ott is kívülálló karakter volt. Ezért is maradt emlékezetes.

Natasha Lyonne a Narancs az új fekete című sorozatban (Forrás: IMDb)

A Narancs az új feketében Nicky karaktere egyenesen az ő jutalomjátéka. Egy szerep, amelyet saját bevallása szerint is mintha rá írtak volna. Nyers, vad, ösztönös amazon, mint egy szelídítésre váró oroszlán. És ha már itt tartunk, a Narancs az új fekete azért is nagyon fontos sorozat, mert gyakorlatilag minden szereplőjének hatalmas kibontakozási lehetőséget kínált. Karakteres, erős, magabiztos nők, összezárva egy börtönben, Amerikában. Ilyen castingot nagyon ritkán látni. Elképesztő színésznők minden korosztályból és minden etnikumból. És színészi alakítások, amelyeket nem a szépség, a haj, a smink vagy a divatos cuccok visznek el, hiszen a szereplők szinte állandóan rabruhában vannak. És lássuk be, férfiakkal mindez dögunalmas lenne. Jó, hogy ezt a sorozatkészítők is felismerték. Várjuk a folytatást… mert az mindig van.

Kérünk, segítsd a munkánkat, és szánj pár percet a kérdőívünk kitöltésére, mert tudni szeretnénk a véleményedet a Nők Lapjáról és a nőklapja.hu-ról!

(Kiemelt kép: Gillian Anderson a73-ik BAFTA-Gálán, 2020. február 2, London. Fotó: Lia Toby / Getty Images)