Felborulhat az otthoni egyensúly az állandó anyai döntéskényszer miatt

A gyerekek gondozásával kapcsolatos döntések oroszlánrészét a nők hozzák meg. A jelenség okainak és következményeinek jártunk utána.

A korszerű gyermeknevelési irányelvek és fejlőléslélektani kutatások az apai gondoskodás és az apai jelenlét fontosságát is egyre inkább hangsúlyozzák a gyermek érzelmi és mentális fejlődése – és általában az egészséges apai minta kialakulása – szempontjából. Kisgyerekes nők egyik meghatározó alapélménye mégis, hogy egyedül maradnak a gyerek(ek) gondozásával járó döntésekkel, felelősséggel, vészforgatókönyvekkel, tervezéssel és kivitelezéssel. A kezdetben nyilvánvaló, fizikai adottságokból is következő, egyenlőtlen leosztás (főként, ha szoptatott gyermekekről van szó) azonban a legtöbb családban rögzül és hosszútávon is a nő feladatává válik. Mindez kiégéshez és a spontaneitás elvesztéséhez vezet egyik részről, másik részről pedig a családtól való érzelmi és legvégső esetben tényleges leváláshoz. Azt, hogy ennek az otthoni döntésekre vonatkozó egyenlőtlenségnek így is kell maradnia – akár akkor is, amikor már az anya is dolgozik – megerősítik a rögzült nemi szerepek, társadalmi elvárások és a hazai szociális ellátórendszer is. Milyen következménye lehet egy ilyen dinamikának az egyénekre és párkapcsolatokra nézve és mi történik, ha az életünkből teljesen kihal a spontaneitás? Szakértőinkkel ennek jártunk utána.

Folyamatosan futó forgatókönyvek és akciótervek

A szakirodalom érzelmi munkaként jegyzi azt a tevékenységet, amelyet szűkebb környezetünk nem anyagi jól-létéért teszünk és, amelynek oroszlánrészét a legtöbb háztartásban nők végzik. Van azonban egy másik aspektusa is ennek a sokszor magától értetődőnek tűnő tevékenységnek: a folyamatos döntéskényszer. Mit vegyen fel, hová menjen, mivel köszöntse fel a barátját, nagymamáját, mit vacsorázzon a gyerek és ahhoz mit vásároljon a család? Kisgyerekeseknél pedig mindez kiegészül azzal a tényezővel, hogy a kisded érzékeny napirendjének tudatában kell minden lépést megtervezni: mikor lehet elindulni, mikor kell enni, mit vigyünk az útra, túl melegen öltözött-e vagy meg fog így fázni? Ki fog beszólni azért, ha van rajta zokni és ki azért, ha nincs? Az alapjárat mellett pedig mindig ott zakatolnak a vészforgatókönyvek is: lesz-e légkondi a vonaton vagy megsülünk? Mit csinálunk órákon keresztül, ha leszakad egy vezeték? A lehetséges forgatókönyvek száma pedig a gyerekek számával exponenciálisan növekszik: vajon elkolbászol-e az egyik, amíg a másikat elkapjuk, hogy ne biciklizzen bele fejjel a tóba? Ha csak egy keksz/csoki/puding maradt, elfogadják-e elfelezve vagy az az egyszerűbb, ha inkább mi esszük meg?

Környezetünk hajlamos úgy tekinteni ezekre a döntésekre, mintha maguktól értetődőek lennének, a rutinos szülő azonban valójában folyamatosan több lehetséges kimenetelű forgatókönyvet pörget az agyában, amelyek közül minden pillanatban a valószínűségi számítások szerint lehető legkedvezőbbet kell kiválasztania.

És akkor még a kockázati tényezőkről és a változókról nem is beszéltünk: például, amikor bevállalunk egy összejövetelt, hiszen „eddig mindig elaludt a babakocsiban”. Aztán természetesen, ez az egyetlen, rég várt alkalom képezi ez alól majd a szabályt erősítő kivételt. Tehát a siker koránt sem magától értetődő, maximális energiabefektetés mellett sem. (A siker pedig itt azt jelenti, hogy a gyerek napirendjének alárendelt – többnyire – anyai beosztásban sikerül-e vagy sem egy-egy órát lopni magunkra.)

A kiegyensúlyozatlanság senkinek nem jó

A szülővé válás fizikailag természetesen nem jelent olyan radikális változást egy férfi számára, mint egy nő számára, ám ez csak részben indokolja azt az egyensúly-eltolódást, ami a családi élet szervezéséhez kapcsolódó döntések terén tetten érhető. Ezt azonban nem csak az anyák sínylik meg – párkapcsolati és a családi élet szempontjából is egyensúlyvesztést jelent az így kialakult helyzet, mivel a férfiak eltávolodnak a családi dinamikáktól, apai kompetenciájuk csorbul és sokszor az lehet az alapélményük, hogy „úgyse tudom jól csinálni”. Eközben a nők frusztráltak lesznek és kiégnek a folyamatos döntéskényszertől.

Nehezen kiegyensúlyozható helyzet rögzül így, ami valójában egyik félnek sem jó.

Arra, hogy ennek a jelenségnek mi állhat a hátterében, meglehetősen sokféle magyarázat adható.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Milyen társadalmi és biológiai tényezők állnak az anyai döntéskényszer hátterében?
Ennek következménye lehet a párkapcsolatra nézve?
Tippeket adunk, hogyan segíthetsz oldani partnered állandósult döntéskényszerét.
Próbáld ki most kedvezményesen!