Örökbefogadás egyedülállóként: „Ez egy csodálatos és nehéz együttlátás”

Egyedülállóként is lehetséges az örökbefogadás – ezzel sokan nincsenek tisztában. Interjúalanyunk elmeséli, ő hogyan élte meg, hogyan éli meg ezt a folyamatot.

Lami Juli 38 évesen, egyedülállóként, „jókedvében” adta be az örökbefogadási kérelmet. Kevesebb, mint másfél év múlva a kétéves Bibivel család lettek. A nulladik telefonhívástól a közös életükig mesélte el a történetüket.

– Te milyen családban nőttél fel? Milyen volt a kapcsolatod a szüleiddel?
– A szüleim máig együtt vannak és nagyon jó szüleim voltak, most is azok. Apukám tanár, így a nyarakat vele töltöttünk, a legtöbb gyerekkori nyári emlékemben ő a főszereplő. Persze anyukám is mindig ott volt velünk, amikor csak tehette. Azt hihetné az ember, hogy ha egy meleg, szeretetteljes környezetben nőttem fel, akkor az magával hozza, hogy én is a hagyományos módon alapítok majd családot. Pedig már fiatalon éreztem, hogy nekem nem úgy lesz családom, ahogy a legtöbb embernek.
 
– Ez mit jelent?
– Kiskoromban mindig azt gondoltam, hogy nagyon szeretnék anyuka lenni, de ez egy időre elmúlt. Körülöttem sokan az egyetem után rögtön összeházasodtak, mindig én voltam, aki esküvőkre járt és onnan nézve nagyon távolinak tűnt az enyém, de emiatt nem volt rossz érzésem. Tudtam, hogy ez nekem nem így fog menni, nem ilyen típus vagyok, és nem is olyan férfiak voltak az életemben, akikkel ez elképzelhető lett volna.
 
– Melyik volt az a pont, amikor úgy érezted, anyuka szeretnél lenni?
– Soha nem tudtam elképzelni a jövőmet és az idős koromat gyerek nélkül. Eljött egy fordulópont, amikor úgy éreztem, hogy komolyan gondolkoznom kell ezen, mert nem akartam olyan helyzetbe kerülni, hogy már nagyon későn, kétségbeesetten kelljen döntést hoznom. Általában az emberek azért fogadnak örökbe, mert nincs más választásuk, ezzel szemben én úgy szoktam fogalmazni, hogy én jókedvemben fogadtam örökbe. 38 éves voltam, amikor beadtam a kérelmemet egyedülállóként, amivel ebben a rendszerben viszonylag fiatalnak számítottam. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar, egy év és három hónap alatt sikerülni fog.
 
– Milyen kritériumokat adtál meg a kérelmedben?
– 1-3 év közötti lányra adtam be, több egészségügyi problémát és a roma származást sem zártam ki. Bibi végtaghiányosnak számít egy magzatkori fejlődési rendellenesség miatt, ami egyébként semmiben nem korlátozza őt. Mivel én a végtaghiányt sem zártam ki, talán ez volt az oka, hogy ilyen hamar sorra kerültem. Szeptemberben volt 2 éves, a születésnapja előtt két héttel hoztam haza. 

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő most csak 300 forintért!
Ízelítő a cikk tartalmából
Hogyan zajlott az ismerkedési folyamat?
Milyen volt az első időszak kettesben?
Hogyan reagálnak az emberek Juli történetére, és mi ezzel a gond?
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 300 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta.