Nők Lapja
Valami régi… – Öltözékünk koronája, a kalap
Új rovatunkban régi, klasszikus szakmák mestereit keressük fel, arra kérve őket, meséljenek mesterségük szépségeiről és önmagukról. Fent kezdjük, szó szerint legfelül. A kalapnál. Amiről az első tudnivaló, hogy nem lehet csak úgy a fejünkbe nyomni. A kalapot viselni kell! Hulej Emese írása.
Valódi közösségben, avagy mit jelent a gazdagság? – A Nyimi Ökoközösség tagjaival töltöttünk egy napot
Kis közösség telepedett meg Siófoktól néhány kilométerre – Nyimben. Ökoközösségnek tartják magukat, akik szeretnének a természettel összhangban élni. A velük töltött egy nap sok gondolatot és kérdést ébresztett, mert példájuk nem egyszerűen egy fenntartható, természetközeli életmód megteremtéséről szól, hanem arról is, hogyan vagyunk képesek együttműködni egymással, hogyan tudjuk megosztani az erőforrásainkat, és mennyire tudunk valóban demokratikus módon döntéseket hozni. Rist Lilla riportja.
Az én apám egy varázsló! – Nyáry Luca mesél édesapjáról, Nyáry Krisztiánról
Hogy szerettek ők? – fürkészi Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója kifogyhatatlan kíváncsisággal immár tizedik kötetében és lapunk hasábjain. S vajon ő hogy szeret? Avagy a fegyver most visszafelé sül el. Nyáry Lucát édesapjáról és az édesanyja nélkül eltöltött utóbbi négy esztendőről kérdeztem. Koronczay Lilla interjúja.
Talpalatnyi zöld a betondzsungelben. Miért vágyunk annyira a természet közelségére?
Úgy vagyunk az urbanizációval, mint az egyszeri halász a kívánságaival. Ő rémülten látta, hogy mindenét elveszítette nagy mohóságában, mi pedig bénultan szemléljük a magunk teremtette csoda modern világot. Lebetonoztuk és műköveztük az utolsó négyzetcentiméternyi zöldet is, a napfény sem zavar minket, hiszen eltakarják a toronyházak, a lakóparkok, a szmog és a benzingőz. Uraljuk a természetet? De ha győztünk, akkor miért érezzük magunkat vesztesnek? V. Kulcsár Ildikó írása.
#nekemavilágonalegjobb – Címlapinterjú Epres Pannival
Amíg ezt a sugárzóan szép, kétgyerekes anyukát hallgatom, az jár az eszemben, hogy az ember lánya azzal kezdi, hogy szeretné, ha megvédené valaki. Azután nővé érve támadni kezd. De igazán nő csak később, sokkal később lesz: amikor már nem akarja, hogy megvédjék, támadni sem akar már, minden becsvágya annyi, hogy feltűnés nélkül megvédhessen valakit vagy valamit. Vass Virág interjúja.
