– Zsuzsa drága, sok esztendővel ezelőtt egyszer épp úgy alakult, hogy valahol korábban végeztem, és én ezeréves barátságunk okán fél órával a megbeszélt idő előtt csöngettem nálad, te pedig nem engedtél be. „Még nem vagyok kész!” – mondtad, és képes voltál váratni a folyosón a megbeszélt időpontig. Akkor kinyílt az ajtó, és ott álltál elbűvölően, gyönyörűen sminkelve, megfésülve, felöltözve…

– Andriska, Andriska! Azért ez nem egészen így történt! Beengedtelek, leültettelek a konyhában, és kértem, hogy várj még türelmesen fél órát, amíg elkészülök…