Faluvégi porta. A napszítta föld fölé dolgos emberek hajlanak. Vetnek, öntöznek, és szedik a szép, friss zöldségeket. Reggel hat-hét körül kezdenek. A termények ára pénzben mérve magas, de valódi értéke, amely a bevásárlóközpontban kapható társaiktól megkülönbözteti őket, nem elsősorban ez! Sokkal inkább a termelők munkamódszerei és filozófiája. Gősi Lilla riportja.

Van az ember, az állat és a föld. Ami egykor volt, régen, az valósul meg itt újra, Gödöllőtől néhány kilométerre. Egyszerű szerszámokkal dolgoznak, a földműveléshez csak Sári, a ló segítségét veszik igénybe. Nem használnak vegyszereket, se hangos gépeket. A Zsámboki Biokertben egyedül a szomszéd kakast és a dolgozók viccelődését hallani. De ez is más! Hogy fiatal időssel, magyar külföldivel ilyen könnyen szót ért, együtt dolgozik. Pedig a gazda nem rangidős, és nem is idevalósi. A biokertet ugyanis Matthew Hayes angol környezetbiológus alapította hét éve, jelenleg Bolvári Csaba vezeti.

– Ha a történelem folyamán bármi történne, mi, hatan el tudnánk látni száz családot – mondja Csaba. – Nem kell hozzá dízel, elég egy kovács, aki elkészíti a szerszámokat. A teljes függetlenséghez már csak a saját mag előállítása hiányzik. Azt kutatjuk, kis léptékben milyen értékesítési, termelési, gazdálkodási módszerekkel tudunk megélni biozöldség termeléséből. Másrészt hagyomány- őrzésből szeretnénk fenntartani azt a fajta piacos kertészetet, amelyhez minimális technológia kell. A lehető legkevesebb input és károsanyag-output a cél.

FÖLD, KÖZÖSSÉG

Érik a padlizsán, világít a saláta zöldje, a levegőt kaporillat járja át, és ahogy a legfiatalabb csapattag, Bence jegyzi meg: „Beindult a tök! Heti több mázsát szedünk.” Na de, mindez mitől bió?

– A gazdálkodás középpontjában a talajélet áll – magyarázza Csaba, miközben bejárjuk a három és fél hektáros területet. – Míg a konvencionális gazdálkodásban a növényre koncentrálnak, mi a talajt igyekszünk fizikailag, kémiailag, tápanyagban megfelelő állapotban tartani. Hisszük és látjuk, ha az élet elég dús benne, az elintéz mindent. Az igazi bióhoz hozzátartozik a kis mérték. A biomozgalom a kézi műveléstől indult, csak ahogy iparszerűvé válik, sok helyen gépesítik. Pedig akkor érzed az egészet, ha naponta látod, hozzányúlhatsz, megvan a közvetlen kapcsolat!

Ez nem csak a növényekre igaz, bólogatnak az asszonyok, jó a közösség, mesélik. Nem véletlenül csatlakoznak hozzájuk új emberek, önkéntesek is. Emellett fogadnak látogatókat, tanulni vágyó egyéneket és csoportokat. Közösségi házuk mellett egy iskolakertet tartanak fenn, ahová a zsámboki általános iskolások járnak rendszeresen. A gyerekek kis csoportokban gondozzák a parcellájukat vetéstől szüretig. Tizenötből háromnak élmény, örömmel csodálkoznak rá, amikor tényleg kinő a növény. Pedig az ember azt gondolná, vidéken még megfordulnak a gyerekek a nagyszülők konyhakertjében. Csaba rázza a fejét:

– Zsámbok zöldségtermesztő környék volt, de a marokkói meg a spanyol zöldségek megérkezésével leállt a termelés. A helyiek többnyire a szupermarketben vásárolnak, saját krumpli meg hagyma még csak-csak van, de annyira olcsó a bolti… Árban mi a duplája-triplája vagyunk. Amikor ismerkedni kezdtem a bióval, ez zavart, lázadtam is ellene, de amióta benne vagyok, látom, hogy hosszú folyamat levinni az árakat, hatékonyan termelni. Lehet, hogy a hagyományos termelés olcsóbb, viszont annak a rejtett költségeit, a környezetszennyezést, a helyi társadalomnak okozott kárt az unokáink fogják megfizetni.

GYÜTTMENTEK

Közben Ica türelmesen rakosgatja kicsi földfészkekbe a gyöngynyi brokkolimagokat. A palántás növények nála kezdik pályafutásukat. Napi harminc tálca után már jojózik a szeme. Meséli, ő szinte őskövület, kilenc évig a babatvölgyi tangazdaságban dolgozott Matthew mellett, 2014-ben került ide.

– Az egyik lányom Babaton dolgozott, és amikor meglátogattam, Matthew megjegyezte: „Anyukádnak olyan kertész kinézete van.” Pedig annak idején műszaki dolgokat tanultam, csak a saját kiskertünkben dolgoztam, mégis ott ragadtam a kertészetben. Váltottam, és nem bántam meg. Most már Zsámbok az otthonom.

Csaba ismét csatlakozik, és egyetért, mindannyian „gyüttmentek”, a gazdaság miatt költöztek ide. Ő korábban reklámgrafikusként, a felesége, Juli, aki most az adminisztrációért felel, a vendéglátóiparban dolgozott. Öt éve Csaba gondolt egyet, és beiratkozott a kertészeti egyetemre.

– Sok lett a városból. Elkezdtem tanulni, gazdaságokba járni, majd csatlakoztam Matthewhoz, aki a biomozgalom úttörője volt Magyarországon. Ismeretterjesztő programokat szervezett, korlátozott képességű emberek csoportjait fogadta, elkezdte itthon a biodobozrendszert, és behozott olyan alapvető művelési technikákat, amelyekkel gazdaságosan tudunk biót művelni. Az álmát, hogy saját gazdasága legyen, hét éve valósította meg egy angol barátjával, James Atkinsszal. Kettejük befektetéséből indult a zsámboki vállalkozás. James jelenleg cégvezető, Matthew pedig egy kétéves továbbképzésen vesz részt a szociális farmprogramokról. A távolléte alatt én irányítom a farmot.

MI KERÜL A DOBOZBA?

A sok fáradság, a pörgés és a rugalmasság része a mindennapjaiknak. Mivel kevesen vannak, négynél előbb ritkán fejezik be a műszakot.

– A szedős napok húzósak igazán – szusszan két palánta között, és igazítja meg a kalapját Kati, aki Icával egyszerre kezdett dolgozni Zsámbokon. – Pénteken piacra készülünk, kapkodás van, ezt csináld, azt hozd, szaladj a befőttekért…

A biopiac jelenti a fő értékesítési felületet, de organikus élelmiszereket tartalmazó Nyitott Kertek Bio Dobozokat is terjesztenek. Szerdánként rakják össze a csomagokat.

– Erős informális szövetkezetben, egyfajta zöldségközösségben működünk – vázolja a szerteágazó partnerhálózatot Csaba. – Például a téli tárolt zöldségeket a Gódor Biokertészet adja. Mi a friss, piacos zöldségeinkről, azon belül a leveles zöldségeinkről vagyunk híresek. Így tudunk cserélgetni, és mindenféle idényzöldséget biztosítani a közösség tagjainak. Augusztusban készítünk pestót, bodzalekvárt, padlizsánkrémet, zakuszkát, szószokat, hagymacsatnit. Az értékesítés utolsó fázisa a kiszállítás. Budapesti átvevőpontjainkról teherbiciklivel viszik ki a megrendeléseket.

A teherbringások bevonásával ismét a fenntarthatóságot célozzák, hiszen a Cargonomia missziója az egészségesebb fogyasztás és az ökológiailag tudatos életmód támogatása. Egyik alapítójuk, Logan Strenchock heti kétszer a biofarmon is dolgozik. Úgy véli, nagyon fontos a kapcsolat város és vidék között.

– Amikor Amerikában laktam, akkor tűnt fel először, hogy az ipari mezőgazdasági rendszer, és eredményeként a rossz minőségű táplálék mennyire megbetegíti az embereket. Éppen ezért veszek részt a mozgalomban. Felnőttoktatási programokon dolgozom, ahol az értékesítési részről, a szociális farmprogramokról és arról tanítok, hogyan tudnak kapcsolódni egymáshoz a termelők és a fogyasztók. Megmutatom a hallgatóknak, hogyan lehet létrehozni háztáji kertet vagy erkélykertet a városban. Jól ismerem a közösségikert-mozgalmat is, most pedig az egyetem tetején van egy parcella, ahol a diákokkal gyakorolunk. Szeretném, hogy lássák, remek dolgok történnek vidéken, és a helyi élelmiszer nem csak külföldi országokban létezik. Nagy segítség a termelőknek, ha tőlük vásárolnak, amire Budapesten is van lehetőség.

EGY BÉKÉS INKUBÁTOR

A Zsámboki Biokertben ötven fajt és több mint kétszázfajta zöldséget termesztenek. Maga a farm biominősítéssel rendelkezik, de az egyes terményeket külön is minősítik. Vegyszereket nem használnak. A gombakórokozók ellen egy másik gombával védekeznek. Azokat a növényeket, amelyeknek sok a rovarkártevője, például a káposztaféléket, rovarhálóval takarják, ami fizikai akadályt jelent. Persze előfordul, hogy a kártevőkkel már nem lehet megküzdeni. A burgonyát például ellepték a krumplibogarak, ezért hamarabb fölszedik.

A szemléletük „eredeti bió”, de nemcsak a biominősítés elérése a céljuk, hanem az ökológiai mozgalom eredeti holisztikus szemléletéhez is ragaszkodnak.

– Figyelembe vesszük, hogy a holisztikus vetési naptár alapján mikor kell gyökeret kapálni vagy épp palántázni – mondja Csaba. – A palánták vetését a vetési naptár alapján időzítjük, mert ez független az időjárástól, de azért a tavaszi vetésnél néha nem tudunk várni az előírt napig. Tudományosan nem bizonyított a hatásmechanizmus, de végeztek kísérleteket, amelyek alátámasztották az elméletet.

Az idő észrevétlenül telik. Most nem foglalkoztat a külvilág, távol került a stressz, a rohanásra való késztetés. Órák óta beszélgetünk, tulajdonképpen zöldségekről. A kerthez tartozó árnyas házban Csaba felesége, Juli bólint, itt már csak így megy ez:

– Teljesen más a problémáink jellege, mint a városban. Nem mondom, hogy a családunk nem nézett bennünket bolondnak, hogy belevágtunk, de nem szóltak bele. Huszonévesen kipróbáltam mindenfélét. Dolgoztam irodában, multinál, jógaoktatóként, éltem Londonban, Indiában. Sokáig mégse találtam igazán a helyem. Mára rájöttem, hogy imádok főzni. Itt pedig nem tudok betelni azzal, hogy karnyújtásnyira van a kert, ami Jamie Oliverénél is nagyobb és jobb minőségű alapanyagokat ad. A nagyvárosi életnek is megvolt a szépsége, de most megvan mindenünk. Áldott ez a nyugalom. El sem tudnám képzelni, hogy máshol várjam az első gyermekünket.

Gősi Lilla

Az eredeti cikk a 2017/36. Nők Lapja-ban  jelent meg.

Szöveg: Gősi Lilla

Fotó: Körmendi Imre