Több évvel ezelőtt egy rendező egy nagyon visszataszító szerep eljátszására kérte fel Bálint Andrást. A szerepeiben is mindig kedves, sármos, rokonszenves – akkor még – ifjú sztár meg is ijedt: hogyan tudna hiteles lenni, miként tudná elhitetni a kamerák előtt, hogy ő valójában egy ellenszenves, undok fráter? Hallotta a problémát a kor egyik legnagyobb írója, és a maga szarkasztikus stílusában csak annyit mondott neki: egyél!