Minden, költőkről alkotott sztereotípiám leomlik, ahogy megpillantom. Lackfi János bohémnak bohém, ez kétségtelen, de közben nagypapa, é s még bohóc is, aki egy képzeletbeli piros orral színészkedi el a saját verseit, és mindezt halálosan komolyan, nagy önfegyelemmel, szorgalommal, mint egy rakodómunkás, csak azért, persze, hogy bosszantson, és ne tudjam betenni egyetlen skatulyába se.