Évszázadokon át úgy élt a köztudatban, hogy a gyengébb nem erotikus fantáziája nem létezik. Tisztességes nő legalábbis nem gondolt ilyesmire. Ma azonban már senki nem kérdőjelezi meg az ábrándozáshoz való jogunkat az ágyban. Egy nemrégiben hazánkban készült felmérés is ezt igazolja.

fantazia

 A felismeréshez, hogy nem csupán a férfi aknak, hanem a nőknek is lehetnek szexuális fantáziái, dr. Nancy Friday a hetvenes évek elején (Női szexuális ábrándok, 1973), majd a kilencvenesek közepén (Nők a csúcson, 1992.) megjelent kutatásai is hozzásegítettek. Utóbbi fordítása 2004 óta Magyarországon is kapható. Sok ezer amerikai lány, dolgozó nő és háziasszony mesélte el neki legvadabb erotikus képzelgéseit, amelyeket néhány évtizeddel azelőtt, anyáik korában még senki be nem vallott volna még önmagának sem. Prűd neveltetésű nagyanyáink ugyanis még olyan tiltásokat neveltek lányaikba a szexuális élettel kapcsolatban, amelyek nem tették lehetővé, hogy vágyaikat felvállalják. Pedig az említett könyveket olvasgatva a napnál világosabb, hogy a tudatos álmodásokban – mert hiszen képzeletünket a tudatunk irányítja – szexuális öntermészetünk nyilvánul meg kendőzetlenül, tisztán, mindenféle elfojtástól mentesen. S mint ilyen, fontos része az önmagunkról alkotott képnek. Szerencsére azóta felnőtt az 1968-as szexuális forradalmat átélt nemzedék, majd egy még szabadabb, amely a kilencvenes években kezdte bontogatni a szárnyait, akik nem engedték tovább béklyóba kötni magukat. Ahogy azt Lux Elvira, a szexuálpszichológia nagyasszonya megfogalmazta: „A fantáziája mindenkinek a sajátja, senkinek semmi köze hozzá.”

VIGYÁZAT, CSAK JÁTÉK! – Ne szégyelljük erotikus ábrándjainkat, és használjuk őket vágykeltőnek szeretkezés közben vagy akár önkielégítéshez, hiszen a fejünkbe senki nem tud bekukucskálni – teszi hozzá Bede Zsuzsa szexuálpszichológus. – A partnerünket is bevonhatjuk, de vigyázzunk, ne legyünk félreérthetőek. A fantázia és a valóság ugyanis két különböző dolog. Kevés nőt ismerek, aki valóban meg szeretné élni, amit túlfűtött perceiben elképzelt, ha csak nem olyan ártatlan vágyról van szó, mint például egy tengerparti szeretkezés. A férfi ak reakciói nem pusztán azért lehetnek érthetetlenek, mert többségük megijed a női szexualitás ilyen szabad, felvállalt, mondhatni „férfi as” formájától, magyarázza a szakértő, hanem azért is, mert az erősebb nem képviselői általában túlságosan racionálisak. Gondoljunk csak arra, hogyha egy nő feljajdul, hogy „nincs egy rongyom!”, a férfi azonnal felpattan, és bizonyítani kívánja, hogy ez nem igaz, kirángatja a nő összes ruháját a szekrényből. Egyszerűbb közölni vele: „Szeretnék egy új szoknyát!”

ANYA, ÉN MÉG JÓ KISLÁNY VAGYOK!

A férfiak ábrándképei és a nők erotikus fantáziái között hatalmas különbség van. Míg a férfiaknak általában elég egy erotikus fotót mutatni, addig a lányoknak jól felépített, romantikus vagy vad, ám mindenképpen egyéni történetekre van szükségük ahhoz, hogy a libidójukat felébresszék. Ábrándjaik főszereplői vagy az életből vett férfi ismerősök, vagy épp ellenkezőleg, arctalan, felismerhetetlen férfiak, attól függően, van-e az illető szexuális érdeklődésének középpontjában aktuálisan valaki. Éppen ezért a nők nem annyira konkrét alakokat mozgató pornófilmekre vágynak, mint inkább erotikus könyvekre vagy magazinokra, amelyek szereplőit olvasás közben bármilyen külsővel felruházhatják, tehát szabadon szárnyalhat a képzeletük. Ez a magyarázata annak, miért lett akkora siker A szürke ötven árnyalata című erotikus bestseller. A könyvből készült filmet, mint tudjuk, már kisebb érdeklődéssel fogadta a női közönség, mivel ezúttal meg volt kötve a fantáziájuk. Ám a könyv népszerűségének nem ez az egyetlen titka…

A cikk teljes terjedelmében az aktuális Nők Lapja 94-95. oldalán található.

Szöveg: Koronczay Lilla

Fotó: Europress

Ez is érdekelhet

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!