Amikor valakire azt mondjuk, hogy fegyelmezett, az pozitív jelző? Ha ez a kifejezés a lelkiismeretesség, pontosság, megbízhatóság kapcsán merül fel, akkor szeretnénk magunkat annak gondolni. Ugyanakkor, ha a feltétlen szabálykövetéssel, megingathatatlansággal kapcsoljuk össze, akkor az így jellemzett emberről azt gondoljuk, hogy rugalmatlan, és nincs benne kreativitás. De akkor hol itt az igazság?

GettyImages-104821260

Amikor sportolókat, eredményes üzletembereket faggatnak sikerük hátteréről, a legtöbben a kitartást és a fegyelmezettséget említik, de gyakran a művészek is előrébb sorolják ezeket a tulajdonságokat, mint a tehetséget. A munkahelyeken egyértelműen az egyik leginkább értékelt erőssége a dolgozónak, ha pontos, megbízható, de a baráti, szerelmi kapcsolatainkban is a pozitív oldalra kerül, ha lehet a másikra számítani. A szakértő ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a túlzott fegyelem mögött gyakran túl erős szorongás áll.

ÍGY SZÜLETÜNK?

A kevés önkontrollal bíró, gyakran jelenetet rendező vagy mindig késő emberek a fegyelmezetlenségüket sokszor egy vállrándítással intézik el, „ilyen vagyok, és kész”, esetleg büszkék temperamentumos természetükre, szenvedélyes hétköznapjaikra. Kérdés, hogy mindez mennyire genetikus és mennyire mintakövetés. Falucskai Henriett klinikai szakpszichológus szerint erőteljesebb a nevelés hatása, ugyanakkor van egyfajta velünk született temperamentum, ami befolyásolja az eredményt. Ezért lehet, hogy azonos környezetben és szabályok között nevelkedő testvérek fegyelmezettségi szintje nagyon más lesz felnőttkorukra. A fegyelmezettség kialakítása már a szükségletek kielégítésénél megjelenik, sok múlik azon, mennyire észleli a jeleket az anya, mennyire következetes a gyermek igényeinek, vágyainak kielégítésében. Ahogy növekszik a gyerek, úgy egyre inkább az anya és az apa lesz a minta, a szülői normák válnak belsővé. Eleinte a kisgyermek azért kezdi korlátozni az igényeit, azért tanul meg várni, mert fél, hogy elveszíti a tekintélyszemély szeretetét, majd idővel mindez belsővé válik, és ebből lesz a lelkiismeret. Később a környezet elvárásai is beépülnek, és ebből a külső elvárásból lesz fokozatosan belső elvárás.

TEGNAP ÉS MA

Pár évtizeddel ezelőtt, ha az osztályfőnök fegyelmezettként jellemezte a kisiskolást, akkor a szülők örültek, megnyugodtak, hogy a gyerek rendben van. Manapság, az egykori fegyelmezett diákok felnőve a saját gyerekükkel kapcsolatban jobban örülnek, ha azt hallják, hogy a lányuk vagy fi uk kreatív és ambiciózus. Régebben sokkal több szabálykövetést vártak el otthon, az iskolákban és a munkahelyeken is. A szakértő szerint az elmúlt időszakban kicsit átestünk a ló túloldalára, és itt lenne az ideje megtalálni a lovat. – A túl szigorú keretek megfojtanak, letörik az autonóm törekvéseket, és megölik a kreativitást, iszonyú erős lelkiismereti fékrendszer alakul ki, ami azt eredményezheti, hogy az ember túl szigorúvá válik magával kapcsolatban. Ezért esik meg gyakran, hogy a túlságosan szűk keretek között nevelkedő gyerekek szülőként túl lazán fogják a saját gyermekeiket, ami azért nem jó, mert a korlátok nélküli világból hiányzik a biztonság. Egy gyerek dolga, hogy feszegesse a kereteket, és akkor nyugszik meg, ha megtalálja, hogy azok a korlátok ott vannak. Ehhez szükség van következetességre, hogy a határok mindig ott, és ugyanott legyenek, ez segít neki abban, hogy egészséges fegyelem alakuljon ki benne. Előfordul, hogy akik nagyon laza keretek között élnek tinédzserként, fokozatosan maguknak állítanak korlátokat, amik viszont túl szűkké válnak. Ez a korlátozás rugalmatlanná tesz, és rengeteg energiát felemészt.

A cikk folytatása a Nők Lapja 2015/36. számában!

Szöveg: Jónap Rita

Fotó: Europress

Ez is érdekelhet

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!