Inspiráló nők: Sebestyén Márta énekes, előadóművész

Inspiráló nők: Sebestyén Márta énekes, előadóművész

Negyvenötödik pályaévét kezdte idén Sebestyén Márta énekes-előadóművész, de a jubileumi koncert a járvány miatt bevezetett óvintézkedések miatt egyelőre elmarad. Ez a szám, a negyvenöt, az énekes szerint csak kimondva tűnik soknak: ő teljesen állandónak, egynek érzi ezt az időszakot, mivel kezdettől ugyanabban hisz, és ugyanazt képviseli.

Édesanyja, Farkas Ilona Kodály Zoltán tanítványa volt, anyai nagyapja kántortanító. Az éneklés szeretete tehát sejtszintű anyai örökség. „Én ugyanis nem csupán az anyatejjel szívtam magamba a népzenét, hanem szinte már a magzatvízzel. Édesanyám Kodály egyik legutolsó tanítványaként várandós volt velem a tanulmányai alatt. Nálunk annyira magától értetődő volt a dalolás és a zene, hogy nagyon meglepett, amikor kiderült, az iskolai osztálytársaim családjában nem az. Szinte fájt, hogy mások egyáltalán nem énekelnek” – meséli Márta, aki a zenei pályán ezt az anyai mintát követte. De ott van az apai nagyszülők öröksége is, a kötődés a népi kultúrához.

Édesapjától, Sebestyén József közgazdászprofesszortól pedig a nyelvek iránti érdeklődést és fogékonyságot kapta, valamint az utazás szeretetét, és a nyitottságot a „mindenféle népek” iránt. „Nem a semmiből jön, hogy az ember egy hindi altatót vagy mongol nótát meg akar tanulni. Nekem a kultúrák közti párbeszéd és hidak építése a megbízatásom, ez ebből az örökségből fakad.”
Legismertebb hazai szereplése Réka hangja volt az István, a király című rockoperából; a megjelenés évében, 1983-ban az év legjobb női énekese is lett. A széles körű magyar ismertség után sorra jöttek a nemzetközi sikerek: a Deep Forest 1996-ban megjelent Boheme című, Grammy-díjas világzenei albumán szereplő Martha’s song, amelynek csíki dallamát és szövegét ma is az Elefántcsontparttól Dél-Amerikáig hallgatják. Ezt követte Az angol beteg című film Szerelem, szerelem főcímdala. „Nincs az a rocksztár, akit úgy fogadtak volna, mint ahogy engem Az angol beteg után Tajvanon. Annyi virággal, hogy egy kisbuszt tele kellett rakni vele. Motorosok követtek az utcán, egyik tévés szereplés jött a másik után” – emlékszik vissza Márta, akinek a hangjára felfigyeltek nemcsak a külföldi, hanem a hazai filmes világ nagyjai is, Zolnay Pál, Szomjas György, Jancsó Miklós vagy Kocsis Tibor.
Pályája során legalább olyan fontos volt neki Ibolya néni visszajelzése – „az Isten áldja meg, Mártika, hogy énekel nekünk” – 1990 újév reggelén, bivalytejfölös kenyér majszolgatása közben az erdélyi Györgyfalván, mint a II. Erzsébet brit királynő előtti szereplés egy különleges diplomáciai eseményen, ahol egy István királyról szóló dalt adott át egy nagy uralkodónak, egy nagy uralkodóról.
„Az én fejemben végtelenített magnószalagon peregnek a dalok, ha ki lehetne hangosítani, folyamatosan zene hallatszana. Ami gondolat ott megszületik, rögtön dallammá is alakul” – mondja Márta, akinek egy furulya mindig lapul a táskájában, a biztonság kedvéért, és aki mindenben és mindenhol azt keresi, ami az idők mélyéből jön, mert az nem hazudik: „A kollektív tudás sokkal megbízhatóbb, mint a divat, ezért is érdekelt engem mindig a népzene. Sok évszázad tudását, bölcsességét hordozza, mégis egyszerű és magától értetődő, mint a józan paraszti logika.” A magyar népzenén túl a világ minden népének muzsikáját gyűjti. Akinek nincsenek ilyen mélyen a gyökerei, az értékei, az könnyen elveszhet a „megcsinált” sztárok sűrűjében. „Az embernek kell, hogy legyen egy belső hangja, ami vezeti. Akinek adok a véleményére, azt meghallgatom, de csak azt tudom követni, amiben hiszek. A habitusom és a karakterem is olyan, hogy valószínűleg én lennék a menedzserek rémálma: nem megyek bele olyanba, ami nem tetszik.”
A koronavírussal járó zárlat őt is nehéz helyzetbe hozta. Nagyon várja már, hogy újra közönség előtt zenélhessen, van azonban egy félelme is: hogy ugyanabban a tempóban, ugyanúgy megy majd tovább minden, mint a járvány előtt. „A paraszti nagyszüleim mindent akkor és úgy tettek, ahogy annak ideje és rendje volt. Nagyon takarékosan és okosan kellett bánni az erővel, az energiával, a természettel, a földdel, mert abból éltek. Nagyon sok mindent lehetne most ebből újra megtanulni.”

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!