Inspiráló nők: Varga Erika, a Romani Design alapítója

Inspiráló nők: Varga Erika, a Romani Design alapítója

A tízéves Romani Design alapítójával, Varga Erika divattervezővel Koronczay Lilla készített cikket a Nők Lapjába, Farkas E. Lina pedig podcastunkban beszélgetett vele.

Tízéves a Romani Design, napjaink népszerű cigány–magyar divatmárkája. Varga Erika divattervező álmodta meg, és kitartó munkájának köszönhetően ma már sokan ismerik és szeretik a színekben pompázó, egyedi ruhadarabokat. A cél nem titkoltan az, hogy a tradicionális roma motívumok népszerűsítésével támogassák a roma hagyományok megőrzését, és elősegítsék a romák sikeres társadalmi integrációját.

– Tradicionális oláhcigány családban nőttem fel, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Mi még beszéltük a nyelvet, és hétköznap is viseltük a hagyományos roma népviseletet, bár sokszor városi elemekkel is keverve. A családban az a mondás járta, lépést kell tartani az idővel, ugyanakkor fontosnak tartottuk megőrizni a saját kulturális értékeinket is. Anyai nagyanyámtól, Kender mámitól tanultam meg, hogyan lehet egy-egy kreatív ötlettel, kézimunkával, festéssel szebbé, eredetibbé tenni a környezetünket. Nagyon ügyes volt, ha kellett, vályogot vetett, kemencét épített, vagy éppen húsvéti kalácsot sütött, és maga varrta a ruhatárát is. Mi pedig az évek során eltanultuk tőle, és ez később önbizalmat adott ahhoz, hogy bele merjek vágni a divattervezésbe.
Középiskolába már Budapesten jártam, és ezalatt együtt laktam a mámimmal. Nyüzsgő, izgalmas kulturális közegbe csöppentem, írók, költők, zenészek, roma értelmiségiek közé, akiknek a vitáiból sokat okultam. Többek közt arról folyt a szó, hogyan segíthet a művészet a roma fiatalok identitásproblémáinak kezelésében, és milyen segítséget kellene nyújtania a roma közösségnek és a többségi társadalomnak a pályaválasztásukhoz. Amikor leérettségiztem, kötelességemnek éreztem, hogy én is részt vegyek a mentorálásukban. Középiskolásoknak segítettem a tanulásban, és kiemeltem foglalkoztam a roma kulturális identitásuk fejlesztésével. Sokszor azonban azt láttam, hogy az értelmiségi romák igyekeznek idővel nem romák lenni, és ez nagyon csalódottá tett. Rájöttem, hogy azért teszik, mert a magyar társadalom valójában nem befogadó. Elkezdtem keresni a módját, miként tudnám megnyitni az emberek szívét, és elérni, hogy egy nyitottabb, elfogadóbb közeg jöjjön létre.
Már egy ideje aranyművesként dolgoztam, amikor végre kidolgoztam a Romani ötletét, és belevágtam a ruhatervezésbe. Fontos volt, hogy a munka, amit végzek, kreatív, alkotói folyamat legyen, ugyanakkor a segítő munka élményét is adja meg, vagyis szolgálatot jelentsen a saját közösségem felé. Megálmodtam hát a Romani első kortárs darabjait, amelyekben a cigány és a magyar motívumok egymás mellett, egymást kiegészítve jelentek meg. A színgazdagság, amit a ruháimon láthat a közönség, a cigány kultúra sajátja, ma is ezt látom a cigány családok lakásaiban és viseletében. Népszerűek és elismertek vagyunk, amiért nagyon hálás vagyok. Tíz év kemény munkával sikerült elérnünk, hogy áll mögöttünk egy nyitott értelmiségi közeg, civilek, művészek, zenészek, újságírók, akik szeretnek bennünket, és imádják a ruháinkat, ékszereinket, táskáinkat. Rengeteg energiát fektetek abba is, hogy támogassuk a fi atal roma tehetségeket. Most is van hat kislányunk, akiket rendszeresen mentorálunk, élménypedagógiai módszerekkel segítjük az iskolai teljesítményüket és a jövőbeli szakmaválasztásukat. Azt reméljük, ettől megerősödik az önbizalmuk, és megtanulják: nekik is lehetnek álmaik!

A cikk eredetileg a Nők Lapja 2020/20. lapszámában jelent meg.

Próbáld ki most ingyen!

Regisztrációdért
5 előfizetői tartalmat
megnézhetsz. Te döntöd el, melyiket.