„Az első »hirtelen vérnyomás-emelkedést« az idősebb X és a babyboomer generációnak az Y korúak okozták, amikor nagy számban megjelentek a munkaerőpiacon és kiderült, hogy nem idomulnak a feszített munkatempóhoz – mondja Tari Annamária pszichoanalitikus, aki több kötetet is írt a generációk érzelmi működéséről. – Ugyanis míg a szocializmusban felnőtt, az oktatásban poroszos tekintélytisztelethez szokott babyboomer és X korú, ha kell, tíz órát dolgozik szó nélkül, meghajol a vállalati hierarchia előtt, és nem kérdőjelezi meg a céges előírásokat, az Y generáció képviselői már a fogyasztói társadalom gyermekei. Szüleik révén szemtanúi lettek munkanélküliségnek, cégek gyors átszervezésének és megszűnésének, látták, hogy szüleik robot üzemmódban dolgozva lojálisak a vállalatukhoz, de a hajtásra nemritkán a házasságuk is rámegy. Ők megtanulták, hogy legtöbbször csak magukra számíthatnak, így az önérvényesítés a legfontosabb normájuk – a másik érdekében a saját igényeit háttérbe helyező »jó ember« életformája nem vonzó. Az idősebbek szemében emiatt az Y generáció öntörvényűnek és idegesítőnek tűnik, mert képviseli az akaratát, és ha megteheti, nem a munka, hanem a magánélet a fontosabb számára.”

KÉTÉVENTE ÚJ ÁLLÁSBAN

Az Y generáció a „mert megérdemlem” szlogen szerint akar élni, és a munkahelyén is az információs kor fogyasztójaként viselkedik. A mai trendek: a gyorsulás, az individualizmus, és ennek megfelelően a türelmetlenség létrehozta a „ha elromlik, dobjuk ki és vegyünk újat” attitűdöt. Ezért egy mai fiatal, ha ráunt vagy nem elégíti ki az igényeit az állása, esetleg konfliktusa van valakivel, akkor nem vár hosszan arra, hogy az megoldódjon, hogy a vállalat, a főnök vagy egy másik munkatárs változtasson az elvárásain, stratégiáján, hanem egyszerűen munkahelyet vált.

„Az idősebbek értetlenül fogadják a felmondást, hiszen arra szocializálódtak, hogy alkalmazkodni kell, illetve mivel hiábavalóan fektettek energiát a gyorsan cserélődő fiatalok betanításába, a többedik új belépő felé már kevesebb bizalommal és empátiával fordulnak. A fiatalok hirtelen felmondásaiban persze az idősebb kollégák merevsége is szerepet játszik – hangsúlyozza a pszichoanalitikus –, de az egyértelműen megfigyelhető, hogy míg a korábbi generációk karrierjük tervezésében hét-tíz éves etapokban gondolkodtak, és büszkék a húsz éves jubileumi jutalmukra, a fiatalabbaknak ez már nem érték, sőt furcsa számukra, ha valaki öt évnél tovább van egy olyan cégnél, ami nem a saját vállalkozása.”

KINEK FRISSEBB A TUDÁSA?

„A megváltozott időszámítás az ambíciókban is megnyilvánul – árulja el Tari Annamária. – Egy babyboomer felső vezető mesélte, hogy amikor egy nemrég felvett fiatal férfival beszélgetett, és megkérdezte, hol képzeli el magát öt év múlva, a fiatal nem válaszolt, csak odapillantott a nagyfőnök székére. Az ötvenes erre persze felháborodik, hogy mit képzel, neki húsz évébe került, mire cégvezető lett, de az Y és Z a carpe diem működése révén azt gondolja, hogy ami korábban évtizedekig tartott, azt ma ügyes szervezéssel jóval rövidebb idő alatt el lehet érni.” A szakértő szerint az ilyen jelenetek hatására az idősebbek szorongásai nőnek, félnek, hogy elveszíthetik a munkájukat, és ilyenkor hangzanak el azok a nem túl szimpatikus mondatok, hogy „nekem ne mondd, mert már 25 éve ezt csinálom” vagy „te még gondolat sem voltál, amikor én már ezzel foglalkoztam”. Szorongásaik és indulataik valójában abból fakadnak, hogy az előretervezés súlytalanná válik az életükben.

…

A cikk még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Évszakok 2019-es őszi számában olvashatjátok el. A magazin szeptember 4-től kapható az újságosoknál.

Szöveg: Fekete Edina

Fotó: Getty Images