A 20. század egyik legjelentősebb magyar költőjeként írta be magát a történelembe Ady Endre. Munkái az emberi lét szinte minden területére kiterjednek, a szerelemről és szülőföldjéről napvilágot látott versei pedig kifejezetten fontos szerepet töltenek be a magyar költészetben. A nagy hatású művész születésének évfordulóján a szerintünk legnagyszerűbb szerzeményeiből idézünk.

„Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.”

(Ady Endre: Meg akarlak tartani – részlet)

„Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb, mint az élet. Mindig szép és mindenütt. Fetrengett a lelkem sokszor porban is, sárban is. De mindig új és új magasságai jöttek az életnek. Az élet szent, szép, hatalmas és értékes valami. A sárban is szép, a szűz havasi tetőn is. Mert mélység és magasság az élet.”

(Ady Endre: Itthon vagyok – részlet)

„Nem kellenek a megálmodott álmok,
Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,
Röpülj, hajóm,
Nem kellenek a megálmodott álmok.”

(Ady Endre: Új Vizeken járok – részlet)

„Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.”

(Ady Endre: A Tűz csiholója – részlet)

„Visszaadok én mindent,
Ha visszaadni lehet,
De nem adom vissza
A szemed.
Belőlem fognak nézni
Téged és egy kék tavat
S mit e földön nézni
Még szabad.”

(Ady Endre: Nem adom vissza – részlet)

„Hiszen jó volt magamban,
Magamért és magammal élni,
De ezt a boldogságot
Olyan jó volna fölcserélni.
Valami furcsa kékkel,
Egy ősi s csak holnap jött mával,
Valami kidacolt, nagy,
Kínra-hajló romantikával.”

(Ady Endre: Vágyni hogy szeretnék – részlet)

„Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.”

(Ady Endre: Héja-nász az avaron – részlet)

„Aminek éltem, amiért lángoltam: ragaszkodom ahhoz most is. Nem tagadok le semmit belőle. A régi vagyok s leszek szemem behunyásáig.”

(Ady Endre: A nagyváradi beszámoló – részlet)

„Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.”

(Ady Endre: Őrizem a szemed – részlet)

„Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.”

(Ady Endre: A föl-földobott kő – részlet)

Nyitókép: Archív

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!