A fogyasztás megszállottjai vagyunk. Ész nélkül halmozzuk fel a dolgokat, sok esetben úgy, hogy az eredetüket sem tudjuk és szükségünk sincs rájuk, miközben hatalmas károkat okozunk minden egyes alkalommal a bolygónknak. Ahhoz, hogy unokáink is élvezhessék még a Földön való létet, egyre nagyobb szükség lenne az etikus fogyasztásra.

Mindannyiunknak volt már olyan élelmiszere a hűtőben, aminek nem tudta a valódi eredetét, aminek anélkül járt le a szavatossága, hogy megkóstolta volna, olyan ruhadarabja a szerkényében, amit a vásárlást követően csupán egyszer vett magára – illetve, amiről azt sem tudta, hol és milyen körülmények között gyártják. És még tovább lehetne folytatni a sort attól kezdve, milyen energiafogyasztással működik az otthonunk egészen odáig, milyen módon termesztett zöldségeket vagy növényeket veszünk magunkhoz az étkezéseink során.

Mielőtt azonban lelkiismeret-furdalást keltenék, meg kell jegyezni, hogy a túlfogyasztás – valamint a felelőtlen, előzetes tájékozódás nélküli vásárlás – sok esetben nem személyes megszállottságra utal, hanem valódi kortünet. Akármerre nézünk: a tévében, a rádióban, az újságokban és az interneten is minden arra sarkall minket, hogy pénzt költsünk. Ellenállni nehéz, pedig elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy a fenntartható fejlődést támogatva óvjuk a környezetünket és a megmaradt erőforrásainkat, hogy unokáink még egy élhető bolygót nevezhessenek otthonunknak. Az egyik megoldás az etikus fogyasztásban rejlik, ami csak első hangzásra tűnik bonyolultnak.

Értékek mentén élni, értékek mentén fogyasztani

Egy ismerősöm nemrég mesélt arról, hogy egy ideje bizonyos élelmiszereket tiltólistára tett, és annak ellenére nem veszi őket magához, hogy bármilyen egészségi probléma indokolná azt. Sőt, igazság szerint még szereti is őket, viszont nem ért egyet az előállításuk folyamatával, ezért egyszerűen nem hajlandó a pénzével támogatni az adott céget, annak módszerét. A “nemfogyasztás” egy erős, de annál szemléletesebb példája annak, hogyan válhatunk etikus fogyasztóvá. Mindez a felelősségvállalásról szól. Bizonyos értékek mentén ugyanis nemcsak az elveinket fogalmazhatjuk meg, hanem a fogyasztói döntéseinket is meghatározhatják azok a normák, amiket mi vagy a közösség, amelyben élünk, fontosnak tartanak – lényegében így lehetne tömören megfogalmazni az etikus fogyasztás lényegét, aminek jó néhány formája van, például az értékelvű hétköznapi vásárlás vagy az említett “nemfogyasztás”. A cél azonban egy: visszaszorítani a túlfogyasztást és elősegíteni a fenntarthatóságot, ezáltal pedig Földünk épségét.

Mit tudhattak nagyanyáink az etikus fogyasztásról?

Nagyanyáink sem tudtak róla, mégis túlélték/megmaradt a Föld/nem történt katasztrófa – legyintünk olyankor, amikor egyfajta igazolást keresünk a viselkedésünkre.  Annak ellenére viszont, hogy az etikus fogyasztás kifejezése nagyon is mai, jó néhány olyan megmozdulást ismerhetünk a világtörténelemből, amiket ezek az elvek mozgattak. Ilyen volt az 1773-as bostoni teadélután, amelynek során indiánnak öltözött telepesek rohantak meg három angol hajót a bostoni kikötőben, hogy a tengerbe szórják a teaszállítmányukat, amiért az angol kormány a Londonba szállított tea vámját megszüntette, a tea árát azonban változatlanul megtartotta. De a XIX. században megalakult amerikai szabad termékek mozgalmát is ide sorolhatjuk, aminek a követői nem vásároltak a gyarmatokon, rabszolgamunkával előállított termékekből.

Fenntartható életmód mindenekfelett

Napjainkban az etikus mozgalmak virágkorukat élik, egyre többen ismerik fel, mekkora az egyéni szerepünk a környezetünk és az erőforrásaink megőrzésében, valamint a fenntartható fejlődésben. Ennek érdekében jött létre a Fashion Revolution mozgalom is, ami a ruhagyártást szeretné átláthatóbbá tenni azzal, hogy arcot ad azoknak az embereknek, akik a ruháinkat készítik, feltárja azokat a körülményeket, amik a legismertebb márkák darabjainak gyártását kísérik.  Úgy vélik, az embereknek joguk van tudni, hogy a pénzükkel környezetromboló, kizsákmányoló, az emberi jogokat csorbító cégeket támogatnak-e vagy sem. Illetve fontosnak tartja arra ösztönözni a szélesebb közönséget, hogy ezeket a tényeket is figyelembe vegyék akkor, amikor egy-egy márka mellett teszik le a voksukat. A szervezet éppen néhány napja tette közzé az értékelését a 100 legismertebb divatmárka láthatóságával kapcsolatban. Ezek között az adatszolgáltatásban olyan cégek jártak az élen, mint a H&M, az Adidas, a Reebok és a Marks&Spencer. A Fashion Revolution aktivistái remélik, hogy munkájuk egy olyan folyamatot is elindít, ami változásra készteti a márkák gyártóit.

Kevesebb hússal a környezetvédelemért

Az etikus fogyasztás ugyanakkor nemcsak a divat területén, hanem az étkezést illetően is egyre nagyobb hangsúlyt kap. Már nemcsak azt érdemes megnézni, hogy egy-egy élelmiszer mennyi cukrot vagy adalékanyagot tartalmaz, hanem azt, hogy az elkészítése során mennyi kémiai anyagot használnak, milyen körülmények között tartják az állatot, aminek mi később a húsát esszük, illetve milyen környezetkárosító hatások kísérik egy-egy élelmiszer előállítását. A tömeges hústermelés például növeli a metángáz mennyiségét a légkörben, arról nem is beszélve, hogy milyen etikai és erkölcsi kérdéseket vet fel a haszonállatok tömeges tartása és annak módja. A húsfogyasztás csökkentésével, vagy azzal, ha teljesen átállunk a vegetáriánus, illetve vegán életmódra, enyhíthetjük a környezetkárosító ipari hústermelés iránti igényt. Ezek mind nagyon fontos kérdések, hiszen végtére is arról a táplálékról van szó, amit magunkhoz veszünk, amivel a családunkat látjuk el. A divaton és az étkezésen kívül azonban számtalan módszer van még, amivel a fenntarthatóságot segíthetjük.

A vízfogyasztás csökkentése a saját mosdónkban kezdődik

Az Amerikai Egyesült Államokban, a kilencvenes években az otthoni vízfelhasználás közel 30 százalékát tette ki a WC-használat. Nem kell azonban ilyen messzire mennünk sem térben, sem időben ahhoz, hogy felismerjük, mekkora mennyiségű vizet fogyasztunk csak az otthonunkban. A ráérős tusolásainkkal, napi szinten rengeteg vizet vonunk el a környezettől, amelynek tartalékai már így is végesek. A tudatos fogyasztás ezen a területen tehát elengedhetetlen, nem árt, ha a lehető leggazdaságosabb megoldásokat igyekszünk alkalmazni. A takarékosság egész apró dolgokkal kezdődik: ha nem folyatjuk fölöslegesen a vizet, már rengeteget tettünk a környezetünkért.

Élelmiszer előállítás a városi gazdasásokban

Ki mondta, hogy a városban ne lehetne gazdálkodni? Egyre nagyobb igény van rájuk, és egyre több helyen találkozni apró városi gazdaságokkal, közösségi kertekkel, amik nemcsak az önellátást szorgalmazzák, hanem együttműködésre késztetnek, és nem mellesleg segítik a regionális élelmiszer-biztonság további fenntartását. Ezekben a kis gazdaságokban felnevelt zöldségek és növények termesztésénél ugyanis nem használnak olyan mennyiségű nitrogénműtrágyát, aminek kimosódása károsítja a talajt, arról nem is beszélve, hogy a helyben megtermesztett élelmiszerek nem igényelnek szállítást, így nem csökkentik tovább a fosszilis tüzelőanyag-tartalékainkat és nem károsítják a környezetünket.

Így válhatunk mi is tudatos vásárlóvá

Semmilyen ördöngösséget nem igényel, hogy tudatos fogyasztóvá váljunk. Elég, ha apró lépésekkel kezdjük: felismerjük, hogy a vásárlás egy felelős döntés, és mi minden alkalommal, amikor egy-egy terméket leemelünk a polcról valami mellett tesszük le a voksunkat. Nem halmozzuk fel a műanyagot, kerüljük a zacskóhasználatot, és szelektíven gyűjtjük a hulladékot! Olyan kozmetikai termékeket választunk, amiket állatkísérletek nélkül teszteltek, az élelmiszerek vásárlása esetén pedig a helyi termelőket keressük, vagy a saját magunk által megtermelt dolgokat részesítjük előnyben. Tartsuk észben, hogy annak ellenére, hogy nincs tökéletes termék, mindig kereshetjük a jobbat. A kulcsszó a tudatosság: járjunk utána, kitől származik az adott termék, milyen módon kerül a boltokba, hogyan állítják elő. Ne legyenek illúzióink, nem lesz könnyű elkezdeni, viszont mindenképp megéri, hiszen a tiszteletet magunk, embertársaink és környezetünk felé nem is lehetne jobb módon kifejezni.

Szöveg: F.R.

Fotó: Thinkstock