Nicole Kidman több mint 70 filmet tudhat már a háta mögött – megújulásra való képességét már önmagában ez a szám is jól bizonyítja. A következő szerepek pedig még inkább alátámasztják, hogy mennyire sokoldalú tehetségről van szó: úgy bújik egy-egy karakter bőrébe, mintha pontosan rá szabták volna.

A kritikusok kedvence – Túl az Óperencián (1992)

A film a korabeli Amerikában játszódik, amikor két különböző társadalmi osztályból származó ír emigráns elindul szerencsét próbálni a tengerentúlra. Ez a film volt Nicole Kidman és Tom Cruise második közös filmje, de ahogyan az lenni szokott, már korántsem lett akkora siker, mint első produkciójuk, a Mint a villám. A kritikusok szerint a történet nem volt elég magával ragadó, az egyetlen, amit az egekig magasztaltak, az a színésznő játéka volt, szerintük – és szerintünk is – sikerült teljesen megfognia a bevándorló, Shannon Christie figurájának esszenciáját.

A könnyelmű, könnyűvérű nő megtestesítője – Átkozott boszorkák (1999)

Nem túl gyakori az olyan film, aminek a főszereplőjét szívünk szerint felpofoznánk, vagy legalább a hideg víz alá lökdösnénk, azonban Nicole Kidmannek a csapodár és felelőtlen Gillian szerepében sikerül minden egyes alkalommal ezt az érzést kiváltania belőlünk. Valószínűleg pont ez ad az alakításának lendületet, ugyanis úgy képes érzéseket kiváltani a nézőkből, hogy közben egyáltalán nem lehet azonosulni vele. Mondhatnánk, hogy boszorkányosan jól csinálja! ;)

A csalfa feleség – Tágra zárt szemek (1999)

Nicole Kidman és Tom Cruise 2001-ben váltak el, de ez a film mintha előrevetítette volna kettejük kapcsolatának megromlását. A színésznő Alice Harford szerepében egy olyan asszony bőrébe bújt, aki úgy érzi, hogy már nem vonzó a férje számára, az állandó elégedetlensége pedig arra sarkallja, hogy viszonyt kezdjen egy másik férfival. Életszerű szituáció, mely sajnos sokak számára ismerős. Talán magának Nicole-nak is az volt, ezért tudta ennyire ügyesen hozni a figura összetett és bonyolult személyiségét.

A keménykezű édesanya – Más világ (2001)

A film egy olyan nő életét mutatja be, akinek a férje nem tért vissza a frontról és ezért egyedül kell szembenéznie a gyereknevelés kihívásaival és általánosságban a világ erkölcsi normáinak megváltozásával. Nem minden esetben értünk egyet Grace nevelési elveivel, de tény, hogy a vaskezű anyuka szerepében Kidman brillírozott, ráadásul tényleg csak a legjobbat akarta gyermekeiknek. Reméljük, azért az életben nem bánik ennyire szigorúan két kislányával!

A történelmi személyiség – Az órák (2002)

Virginia Woolf bőrébe bújni nagy megtiszteltetés, Nicole pedig mindent megtett azért, hogy hitelesen hozza az írónőt, aki épp hosszú gyógykezelése után próbál felgyógyulni. Nem csak belsőleg, de külsőleg is a tollforgatás nagyasszonyának képére formálta magát, amit még az Akadémia is elismert, játékát 2003-ban Oscar-díjjal jutalmazták. Szerintünk nagyon megérdemelte az elismerést, abszolút átjön a képernyőről, milyen lelkiállapotban lehetett az írónő, amikor Dalloway asszony című regényén dolgozott egykor.

Az áldozat. Vagy mégsem? – Dogville – A menedék (2003)

Nehéz téma minimalista stílusban: Lars Von Triernek különös érzéke van ahhoz, hogy ezt a két dolgot ügyesen összecsiszolja és olyan színészi játékkal tegye egésszé, amitől végül a filmjei emészthetővé válnak. A Dogville – A menedékben ezt Nicole Kidmannek köszönhetjük, a színésznő nagyon ügyesen formálta meg a titokzatos Grace-t, aki egy elzárt közösségbe érkezve szívességek árán tud csak a felszínen maradni – amit a magukat becsületesnek nevező polgárok alaposan kihasználnak. Ez a fajta kényszer és terror megtörhetné a színészi játékot, de Nicole alakítása ennek ellenére annyira természetes, hogy minden elképedés ellenére öröm nézni.

Senki sem tökéletes – A stepfordi feleségek (2004)

Joanna Eberhart élete összeroppan, amikor állásából kirúgják, ráadásul mintaházassága is darabjaira hullik, ezért férjével úgy döntenek, Stepfordba költöznek, ahol minden tökéletes. Még a fű is katonásan nő! Maga a film, annak ellenére, hogy tökéletes társadalomkritika, nem a legjobb a színésznő repertoárjában, de tökéletesen állt neki a kicsit őrült, idegösszeroppanás szélén álló nő szerepe. Egyszerre irritáló és szerethető, ami ritka párosítás.

Arisztokrata feleségből erőskezű földbirtokos – Ausztrália (2008)

A ’30-as években sajnos egy nő szava aligha számított, még akkor sem, ha tehetős úriember feleségéről volt szó. Sarah Asley is szembesül ezzel, amikor Ausztráliába utazik, hogy férje utolsó marhalegelőjét eladja, az ottani marhabáró ugyanis mindent megtesz, hogy ellehetetlenítse a Nicole által megformált figurát. Azonban a nő nem hagyja magát: társadalmi státuszával mit sem törődve a végsőkig harcol azért, hogy megmentse a birtokát. A szerepre Nicole nemcsak azért volt tökéletes választás, mert ő maga is ausztrál származású, hanem azért is, mert törékeny megjelenése és kemény kiállása pontosan kirajzolta a korabeli női sorsokat.

(wmagazine.com)

Fotó: IMDb

Próbáld ki most ingyen!

Regisztrációdért
5 előfizetői tartalmat
megnézhetsz. Te döntöd el, melyiket.