A gyerekkel autóztunk a minap, és éppen valamilyen retrórádiót hallgattunk, amikor elindult Scatman John dala, a Scatman. Mondtam is a kislányomnak, hogy ez a dal a dadogásról szól: arról, hogy lehet, hogy elakad a szavad, de ne törődj vele: attól még lehetsz teljes élrtékű ember. A gyerek erre közölte, hogy ezt már tizenhatszor meséltem. De mit csináljak? Nagyon megfogott, hogy van egy táncolható popdal, ami jóval több önmagánál. Alább összeszedek ebből ötöt.
Amikor egy popsláger többet gyógyít, mint hinnénk
1. Ski-Ba-Bop-Ba-Dop-Bop: az önelfogadásról és a korlátok legyőzéséről
A Scatman a mai napig hallgatható: nemcsak fülbe mászik, de annyira különbözik mindentől, amit addig és azóta lehetett hallani, hogy a slágerrádiók – ha lesznek még –, húsz év múlva is orrba-szájba játsszák majd. John Paul Larkin évtizedeken át jazz-zenészként dolgozott. Los Angeles klubjaiban zongorázott, 1984-ben pedig Joe Farrell szaxofonossal készített avantgárd jazzlemezt.
Sokáig alkohol- és drogfüggőséggel küzdött, de az 1980-as évek közepén leszokott. Felesége, Judy biztatására már énekelni is kezdett. Menedzsere vetette fel, hogy gyors scat-improvizációit elektronikus tánczenével kellene összekapcsolni. (A scat a jazzéneklés egyik improvizatív formája: az énekes értelmes szöveg helyett rögtönzött szótagokat – például „ba-da-bap”, „du-bi-du”, „ski-bi” – énekel. A hangját úgy használja, mintha hangszer lenne, gyakran egy trombita vagy szaxofon fordulatait utánozva.)
A Scatman 1994-ben született, és ugyanabban az évben jelent meg. John eleinte attól félt, hogy a közönség kinevetné a dadogása miatt. Judy javasolta, hogy ne titkolja, hanem énekeljen róla. Így lett a szám központi gondolata: ha ő képes volt a hátrányából erőt meríteni, más is képes rá.
Csak 52 évesen lett popsztár: a dal 1995-ben robbant be világszerte.
1996-ban létrehozta a Scatland Foundationt, előadásokat tartott, és megkapta az Annie Glenn-díjat a dadogó közösségért végzett munkájáért. 1999. december 3-án, mindössze 57 évesen halt meg tüdőrákban Los Angelesben.
2. It’s a Sin: a bűntudat és a szégyen ellen
A Pet Shop Boys It’s a Sin című dala a vallásos nevelés által kialakított bűntudatról, a szégyenről és az elfojtott vágyakról szól. Neil Tennant katolikus családban nőtt fel, és a newcastle-i St Cuthbert’s katolikus fiúiskolába járt. Visszaemlékezése szerint azt tanították nekik, hogy szinte minden vágy – különösen a házasságon és gyermeknemzésen kívüli szexualitás, – bűnös.
Így aztán Tennant bármit szeretett volna tenni, ahhoz automatikusan szégyen és önvád társult.
A számot gyakran a meleg identitás és a vallási elutasítás konfliktusaként értelmezik. Tennant homoszexualitásáról akkoriban még nem beszélt nyilvánosan, és a szöveg sem nevezi meg közvetlenül, mégis erősen érezhető benne az élmény: az emberrel elhitetik, hogy már a vágyai miatt is hibás vagy bűnös.
A dalt Neil Tennant és Chris Lowe 1982-ben írta. Lowe himnikus akkordokat játszott, Tennant pedig állítólag körülbelül negyedóra alatt megírta rá a szöveget. Készült egy korai, 1984-es demó is, de a végleges változat csak 1987. június 15-én jelent meg az Actually album első kislemezeként. A zene tudatosan grandiózus: a sötét szintetizátorokhoz templomi kórus, harangok, latin gyónási ima és egy NASA-visszaszámlálás társul. A végén felhangzó „mea culpa” jelentése: „én vétkem”.
Ez is érdekelhet: Új recept az orvosoktól – egy adag élőzene rendbe teszi az idegrendszert
3. Tubthumper: kelj fel, és járj!
A Chumbawamba Tubthumper című száma első pillantásra egy külső-londoni alkesz-himnusz, ráadásul refrénje sem nagyon van. Ehhez képest egészen mély dolgokat bogozhatunk ki belőle. Bár semmi köze a Trainspottinghoz, simán ott lehetett volna a film soundtrackjén.
A szám a talpra állás és a hétköznapi emberek kitartásának himnusza. Központi gondolata egyszerű: bárhányszor földre kerülünk, újra felállunk, és nem hagyjuk, hogy végleg legyőzzenek. A whisky, vodka, sör és almabor a kocsmák közösségi világát idézi, ahol a kudarcot együtt, részegen gajdolva próbálják túlélni. Az ötlethez a zenekar tintás szomszédja is hozzájárult, aki rendszeresen elesett az ajtónál, majd feleségét szólongatta.
A „tubthumping” szó amúgy eredetileg szenvedélyes politikai szónoklatot, asztalverő agitációt jelent. Ez azért fontos, mert a Chumbawamba nem szokványos popzenekar, hanem 1982-ben alakult anarchista kollektíva volt. Tagjai sztrájkok, háborúellenes rendezvények és antifasiszta mozgalmak javára léptek fel. Boff Whalley gitáros szerint a szám a munkásosztály és az egyszerű emberek ellenálló képességét ünnepli.
A 1997 augusztusában jelent meg, és azonnal világsiker lett. Egy alkalommal meg akartam őket nézni Magyarországon, de sajnos lemondták a fellépést, arra hivatkozva, hogy az énekesnő, Alice Nutter, túl nagyot tüsszentett, és ezért kifordult a szeme…
4. Unwritten – nyugi, kamasz, minden oké lesz!
Natasha Bedingfield 2004-es Unwritten című dala arról szól, hogy életünk nincs előre megírva: az üres oldalakat döntéseinkkel mi töltjük meg. Arra biztat, hogy lépjünk túl a félelmen, nyissuk ki a koszos ablakot, engedjük be a fényt, érezzük az esőt a bőrünkön, és vállaljuk kimondatlan gondolatainkat.
Bedingfield eredetileg születésnapi üzenetként írta a dalt 14 éves öccsének, Joshuának. Azt akarta elmondani neki, amit kamaszként maga is hallani szeretett volna: ne engedje, hogy mások elvárásai előre meghatározzák az életét.
Ez is érdekelhet: Nehezen alszol el? Ez a zene mindenkit álomba ringat
Az Unwritten 2004. november 29-én jelent meg Bedingfield azonos című első albumának harmadik kislemezeként. Később a The Hills című sorozat főcímdala és ballagások kedvence lett. Az Anyone But You című film 2023–2024-ben új nemzedékkel ismertette meg. A dalt idén a Szigeten is elnyomta a zenész. Sajnos erről is lemaradtam.
5. I will survive – túléled a szakítást
Nem kell hozzá diploma az angol-szakon, hogy hamar összeálljon a fejünkben: Gloria Gaynor 1978-as I Will Survive című dala egy szakítás után talpra álló nő története. A megszólaló eleinte retteg az egyedülléttől, később azonban felismeri saját erejét, és már nem engedi vissza azt, aki megbántotta.
Az I Will Survive így nem bosszúdal lesz, hamen a határok visszaszerzéséről, az önbecsülésről és arról szól, hogy a túlélésből idővel szabadság lehet. A drámai zongorás kezdést ezért váltja fel benne a laza diszkóritmus. A számot Freddie Perren és Dino Fekaris írta.
Az ötlet Fekaristól származott, akit hét év után elbocsátottak a Motowntól: munkanélküliként azzal biztatta magát, hogy túléli a kudarcot, és dalszerző marad. Gaynor gerincműtétje után, hátmerevítőben énekelte fel, így a szöveg különösen személyessé vált számára.
A kiadó nem hitt benne, ezért a Substitute kislemez B oldalán jelent meg. A diszkók lemezlovasai azonban megfordították a korongot, mert a közönség ezt az oldalt követelte. Az I Will Survive 1979-ben vezette az amerikai és a brit listát, majd megkapta az első és egyetlen, diszkófelvételnek kiosztott Grammy-díjat.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!