A Léviták könyve (Leviticus) című ausztrál film rögtön az elején felfedi a kártyáit. Az uszodába érkező fiatal lányt úgy tűnik, kellemes meglepetés éri: valaki, akit szeret, már ott várja a zuhany alatt. A kéj pillanatai azonban rövid időn belül gyilkosságba fordulnak, ráadásul fogalmunk sem lehet róla, hogy ki az elkövető, őt ugyanis nem látjuk.
Akit a legjobban szeretsz, az jelenti rád a legnagyobb veszélyt
Naim (Joe Bird) meglepődik, amikor az iskolatársa, a magas, izmos, szőke Ryan (Stacy Clausen) elhívja, lógjanak együtt suli után – hiszen addig gyakorlatilag keresztülnézett rajta. A játékos bunyózásuk egy elhagyatott malomban aztán hamar csókolózásba torkollik. Mivel mindkettejük családja a kisváros bigott keresztény közösségének tagja, bölcsen úgy döntenek, hogy nem verik nagydobra a viszonyukat, és inkább hallgatnak róla.
Ám ahogy az lenni szokott: minden kiderül. A szülők pedig azonnal „a segítségükre sietnek”, elhívnak egy gyógyítót, hogy az szertartás keretében űzze ki belőlük a rosszat. A srácok csak ezután szembesülnek vele: az eljárás közben létrejött valami sokkal démonibb annál az ártatlan szerelemnél, ami az ő szívükben született. És ez a valami az életükre tör, ráadásul épp annak a képében, akit a legjobban szeretnek.
A Léviták könyve
A cím – A Léviták könyve – utalás Mózes harmadik könyvének egyik versére: „Ne hálj úgy férfival, mint nővel”. A téma pedig valószínűleg nem véletlenül jutott a forgatókönyvíró-rendező Adrian Chiarella eszébe, aki maga is az LMBTQ közösség tagja. „Olyan korban nőttem fel, amikor meleg férfiként végigkövettem ezt a csodálatos fejlődést, amelynek eredményeként Ausztráliában összeházasodhattam a férjemmel – nyilatkozta. – De aztán valami megváltozott, és ezt szerettem volna filmrendezőként feltárni.”
Azt mondja, sokat gondolkodott azon, vajon miért vonzódunk annyira az olyan történetekhez, amelyekben szörnyek üldöznek tizenéveseket. Ekkor jutott eszébe, hogy ez épp olyan, mint a homofóbia – már csak azért is, mert annak is az alapja az ismeretlentől való félelem. (A homofóbia a homoszexualitástól, illetve a homoszexuális személyektől való, előítéleten alapuló irracionális félelem vagy idegenkedés.) Így tulajdonképpen a film a horror réteg alatt metaforaként is értelmezhető.
Miért fáj másnak, ha két ember szereti egymást?
Igen ám, de ki is az igazi szörnyeteg? A felszínen úgy tűnik, az, aki a szerelmük képében a fiatalok életére tör. De ha megkapargatjuk ezt a külső réteget, akkor rá kell jönnünk, hogy sokkal rémisztőbbek azok, akik ezt a démoni lényt a fiatalokra eresztették. A szüleik, a családjuk, a saját közösségük tagjai. Az úgynevezett szeretteik, akik pontosan tudták: ezzel a lépésükkel pokollá fogják tenni a gyerekeik életét. De mégis inkább ezt választották, mint azt, hogy hagyják őket szabadon azt szeretni, akit akarnak.
Ez is érdekelhet: Így hatnak szervezetünkre a horrofilmek
De hát valójában erről szól a kirekesztés is, akár a filmvásznon nézzük, akár a valóságban. Egy hamis elv zászlója mögé bújva ellehetetleníteni a másikat. Azt, aki nekünk semmit nem ártott, csak a szívét szerette volna követni. És akit ezért inkább megsemmisítünk, mint hogy elfogadjuk: nem feltétlenül a mi ízlésünk szerint akar élni.
Igen sokatmondó Naim anyjának magyarázata, aki szerint ahhoz, hogy életben tudjunk maradni, szükséges, hogy örök félelem legyen a szívünkben.
Jelenet A Léviták könyve című ausztrál filmből (Forrás: Courtesy of NEON / ADS Filmek)
Pedig ő is tudhatná: a szerelemnek nem lehet parancsolni.
Ez is érdekelhet: Így vélekedett Vekerdy Tamás a homoszexualitásról
„Azt akarom, hogy úgy nézzen ki, mint te” – ez az egyik legszebb szerelmes mondat, amit a műfajban valaha hallottam. Ezt mondja Ryan Naimnak, amikor rádöbbennek: a szörnyetegtől nem lehet szabadulni. Ha már mindenképp ezzel kell együtt élnie (vagy halnia), akkor viselje a kedvese arcát.
A valóság a legijesztőbb
Olykor a leghorrorisztikusabb az, amit mi emberek teszünk egymással az életben. Ahogy a film központi horror elemét is a valóságból merítette Adrian Chiarella: a forgatókönyvírás előtt alaposan elmerült a világ különböző kultúráiban alkalmazott átnevelő terápiákról szóló beszámolókban.
Ez is érdekelhet: 2026 őszének legjobban várt filmbemutatói
Chiarella vonzalma a horror műfaja iránt akkoriban született, amikor gyerekkorában titokban megnézett olyan klasszikusokat, mint a Rémálom az Elm utcában (1984) vagy John Carpenter 1982-es A dolog című filmje.
Azt pedig már felnőttként értette meg, hogy a horrorfilmek szörnyei a való világ traumáinak szimbólumai.
Talán ez is az oka annak, hogy sok meleg fiatalhoz hasonlóan ő is rajongta a horror műfaját, hiszen „az általában olyan tinédzserekről szól, akik szexelnek, emiatt kárhozatra ítéltetnek, és szörnyek üldözik őket”.
Nézőként pedig mi mást is tehetnénk – a mozis borzongáson túl, – mint hogy megnézzük, lakik-e a mi szívünkben is egy ilyen szörnyeteg. És ha igen, akkor elpusztítjuk onnan.
Kiemelt kép: Jelenetkép A Léviták könyve című filnől – Courtesy of NEON / ADS Filmek
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!